Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
SARUSI KISS Béla: Újabb adatok a murányi vasbányászatról
nyiség a középkor végi állapotokhoz képest igencsak jelentős növekedést mutat, aminek hátterében bizonyosan növekvő felvevőpiac állt. A felsorakoztatott adatok ismételten és immár számszerűen bizonyítják, hogy helytálló Heckenast Gusztáv azon következtetése, miszerint „a murányi vasművek tekintélyes, a bizonyíthatónál feltétlenül nagyobb része évtizedeken át lényegében folyamatosan tudott termelni." 69 Mindez azért kell kiemelni, mert mind Maksay Ferenc, mind IIa Bálint a török pusztítások miatt azt feltételezték, hogy a vasművek nem működtek rendszeresen, és ezért visszaesett az uradalom vastermelése. IIa Bálint egyenesen azt állította az 1573-as urbáriumra hivatkozva, hogy „a XVI. század második feléből egyértelműen arról értesülünk, hogy a bányászat a török megjelenése és a bányák kimerülése miatt teljesen megbénult, a hámorok kihűltek, a kohók kialudtak, legfeljebb elhagyott épületek álltak." 70 Annak ellenére, hogy már 1997-ben a számadáskötet alapján bizonyítani tudtam, hogy a XVI. század közepén, a török hódítást követően nem esett vissza a vasbányászat és feldolgozás, 71 sajnos IIa Bálint állításai makacsul tarják magukat. 72 Ki kell tehát ismételten jelenteni, hogy sem a kiváltságra vonatkozó adatok, sem az urbáriumok adatai nem alkalmasak a vasgyártás csökkenésének kimutatására. i >70 13Í7 »• 1 561 / \ 1578 1« N 7 15 \ K I "II V 1356 Ev Az uradalom nyersbevételei 1553-1598 Az 1572-es kimutatás szerint összesen 24 működő hámor vasban fizetett adója 167,87 mázsa, az 1573-as év adója (18 működő hámor) 140,72 mázsa, 69 Uo., 96. p. Annyival lehet ezt kiegészíteni, hogy immár elmondhatjuk, hogy több forrás alapján is tudjuk bizonyítani a folyamatos működést. 70 IIa, Gömör I. 284. p. Máshol pedig: „A [lakosoknak a murányi urodalomban] legfőbb jövedelmük a bányászat és a szénégetés lenne, azonban a bányák műveletlenül állnak, így legfőbb jövedelmük a szénégetéssel sem kereshetnek." uo.: 235-237. p. „A Garam-völgyön a bányaművelés megszűnt, nem állott tehát semmi a pásztornép útjába, egyedül övé volt az erdő és az erdei legelő." Uo.: 293. p. 71 Sarusi Kiss, Vasgyártás és vasgazdálkodás. 72 Kollman: Az észak-gömöri központi helyek 77-79. p. Bár Kollmann Őrs László is ismerte Heckenast megállapításait, IIa — forrásokkal kellően alá nem támasztott — következtetéseit, még a Mohács előtti időszakra is visszavetítette. „A termelés csökkenése tehát tény, de abban már lehettek különbségek, hogy az egyes településeket és a bányászat egyes ágait mennyire érintette." Téves az a következtetése is, hogy az urbura mentességek és kedvezmények egyértelműen a bányászat és feldolgozás hanyatlására utalnak. 1578-ban pedig 30 hámor által termelt 150,32 mázsa igencsak jelentős mennyiséget mutatnak. Az 1572-es és az 1578-as adatok azt is mutatják, hogy a működő hámorok száma nem jelenti azt feltétlenül, hogy több hámor nagyobb mennyiségű vasat állított elő. A 20%-al kevesebb hámor több mint 10%-al több vasat adózott, tehát inkább az üzemidő határozta meg a termelt vas mennyiségét és nem a hámorok száma. Bár kétségtelen, hogy egy-egy török portya (pl. 1556-ban) jelentős károkat okozott, a fenti adatok is mutatják, hogy a vasmüvek azokat gyorsan kiheverték. A murányi udvarbíró 1556 májusában azt jelentette, hogy az egész völgyből nemcsak a lakosok, hanem a vashámorok és huták munkásai is a törököktől és Bebekektől tartva a Szepességbe menekültek, elmenekültek, így a várnak ebből szerinte nem lesz jövedelme. Jóslata csak részben igazolódott: 1556-ban majd' 27 mázsát az előző évi menynyiség harmadát kapta a vár nyersvasból. Ugyanakkor a huták cenzusa 18 mFt volt, ami 90 százaléka volt az 1555.évben elkönyvelt összegnek. A következő évben már 148 mázsa nyersvas és 152,5 mFt huták után fizetett adó jövedelme volt a várnak. Ez azt mutatja, hogy a vasművek munkásai gyorsan visszatértek műhelyeikbe és többet termeltek mint 1556-os pusztítás előtt. Mélyrehatóbb pusztítást okozott azonban a tizenöt éves háború és a Bocskai-felkelés, 73 de még 1598-ban is az uradalom területén 8 hámor és 6 huta működött, ami azt erősíti, hogy még a legkeményebb háborús időkben is akkora volt az igény az itt termelt vasra, hogy a hámorosok vállalták a hámorok gyors újjáépítését, és a kockázatos termelést. Vasfelhasználás, a vas értékesítése és kereskedelme A vár számadásaiból kiderül, hogy az adóként szedett vasból sokszor igencsak jelentős mennyiséget fordítottak a vár szükségleteire. A vár kovácsainak néha csupán egy mázsát, de előfordult az is, hogy 64 mázsát adtak át. Sokszor csak szegeket készítettek belőle, de a nagy mennyiségű vasat biztosan a vár építkezéseihez és a hadszertári szükségletekre használták fel. Rendszeresen kellett a vár felvonóját is javítani, ami igencsak nagy mennyiségű vasat igényelt. A beérkezett vas döntő többségét azonban a vár értékesítette. 1549 és 1572 között egyre több vasat adtak el. A vas ára a vizsgált időszakban se nem emelkedett, se nem csökkent, így egy mázsáért mindvégig egy magyar forintot számolt el az udvarbíró. Csak feltételezni lehet, hogy miért nem kértek több pénzt a vasért, amikor már a század Heckenast, Magyarországi vaskohászat 124. p.
