Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
SARUSI KISS Béla: Újabb adatok a murányi vasbányászatról
elejétől fogva nem drágult a vas. 74 A murányi vastermelésről korábban írt tanulmányomban az előállított vas kereskedelemi értékeléséről nem tudtam értékekkel szolgálni, mivel erre vonatkozólag a számadáskönyv csak a fent említett adatokat tartalmazta. Mivel az meglehetősen elképzelhetetlen, hogy 23 év alatt állandóan egy magyar forintos mázsánként! áron értékesítették a vasat, azt kell feltételeznem, hogy az az ár pusztán a kamarai szervek felé kimutatott összeg volt, a vasat valójában az udvar bírák és a kapitányok saját hasznukra magasabb áron értékesítették, és csak egy forintnyi bevételt jegyeztek fel a számadásaikba. (Az is figyelemreméltó, hogy egyetlen alkalommal sem találtam arra való utalást, hogy a vasat, valamely más cikkre-élelemre cserélte volna az udvarbíró vagy a kapitány. Ez szintén azt mutatja, hogy a vas készleteket nem célszerűen használták.) A század elejétől fogva folyamatosan drágult a vas Magyarországon. Ugyanezen időszakban értékesített magasabb vas árra kiváló példát nyújt, hogy a breznicskai, kamarai tulajdonban lévő vasművet a Kamara úgy adta bérbe 1565-ben, hogy a kamarai szükségletek biztosítására másfél forintos vasfelvásárlási árat állapított meg, de a magánosoknak értékesített vas árát két forintban szabta meg. 75 Korábban azt is feltételeztem, hogy a murányi vasat a kamarák közvetítésével (vagy esetleg közvetlenül) más végvárak, hadszertárak, vagy az ország fontosabb ágyúöntő műhelyének (pl. kassai hadszertár) használatára adták el a piaci árnál alacsonyabb áron. Erre vonatkozóan azonban később semmilyen elszámolásban nem találtam adatokat, ugyanakkor arra igen, hogy a kassai hadszertár 1 mFt-nál jóval drágábban vásárolt vasat. 1576-ban 205 mázsa és 55 font vasért 349 mFt 26 dénárt, (kb. 1,70 mFt/mázsa), 1577-ben 88,5 m vasért 132,75 mFt (kb. másfél mFt), 1578-ban 89 mázsa vasért 133,5 mFt (kb. másfél mFt/mázsa) fizetett. 76 A szerszámok és szegek esetében a kassai kimutatás csak a darabszámot tüntették fel, így sajnos nem lehet tudni, hogy mekkora volt a hadszertár éves vasigénye mázsában számítva. A hadszertár vas74 Budafelhévizen 1510-ben 1 mázsa 1 forint, 1522-ben 1,1 forint, Vajdahunyadon 1515-től 1522-ig másfél forint, 1530-ban pedig 1,75 forint. Heckenast, Magyarországi vaskohászat 52. p. 75 A kamarai vasművek történetéhez tartozik, hogy sem a bérlő, sem a kamara nem tudta gazdaságosan üzemeltetni a vasművet. Heckenast, Magyarországi vaskohászat 111. p. 76 MOL E 211 25 tétel. fol. 52-57. Andreas Illenfeld kassai tüzérmester kivonatos számadása 1576. január 1-1579. december 31. között. A nyersvasbeszerzésen kívül a kassai hadszertár 1576-ban még 11 mázsa acélt is vásárolt 27 mFt 50 d-ért, de a kassai, Kassa környéki műhelyek vasművessége miatt is érdemes megjegyezni, hogy jelentős mennyiségben vásároltak már feldolgozott vasipari termékeket is, 242 darab abroncsvasat 27 mFt 80 d-ért, 8 db. csákányt? „ainsptze Krampen" 33 d-ért, 265 db. kapát? „reuthauen" 44,16 Ft-ért, ugyanennyi másféle kapát „Briethauen" 42, 66 Ft-ért, 295 db vaslapátot 49 Ft 16 d, 244 „Steckscheitt"-t 40, 66 Ft-ért, 104 „Podenschandfl?" 17, 33ft 3500 szegecset „Niedt Nagl", 45 mFt, 9600 zsindelyszeget „Lattennagel" 18,21 mFt, és 36500 kovácsszeget „Schmiednagel" 18, 25 Ft értékben. vásárlási adatai azért is érdekesek, mert mutatják, hogy milyen mennyiségű nyersvasra volt szüksége egy komoly fémipari műhelynek. A kassai hadszertár éves vasigényét a murányi uradalomból származó nyersvas bevételekből biztosan fedezni tudták volna. A murányi vaskereskedelemre Besztercebánya város bírájának számadáskönyvei is fontos adatokat tartalmaznak. 77 A város teljes gazdálkodását felölelő számadások között minden évben jelentős terjedelmet tesznek ki város által vásárolt és értékesített acél és vas elszámolások, amelyekben kétféle acélt, valamint háromféle vasat különítettek el. A besztercebányai számadások számunkra érdekesebb elszámolásait a készletezett, vásárolt és eladott vasakról készített kimutatások jelentik. 1549ben háromféle címen tartották nyílván a beszerzett vasat: az ún. Horváth-féle vasat, a Stefan Alexitől származó és a „murányi" vasat. A murányinak nevezett vasat különböző breznói, tiszolci és nagyrőcei személyektől vásárolták, mázsánként 125 md-ért, összesen 280,5 mázsát, amiből 140 md / mázsa áron 253,5 mázsát értékesítettek. 1547ben a besztercebányaiak egyáltalán nem vásároltak vasat máshonnan, a raktáron lévő bacuhi, Horváth Hannó és Steffan Alexi féle 5,5 mázsa vas eladásáért 1,3, és 1,4 mFt-ot kaptak mázsánként. 1549-ben összesen 46,43 mFt haszna származott a városnak a nyersvas eladásából, amihez még a különféle, öszszesen 367,5 mázsa vasért, 533,41 mFt járult, amiből 55,17 mFt hasznot könyveltek el. Az 1847 db. sinvasat 8 md-ért értékesítették, amiből 36,94 mFt hasznot könyvelhettek el. Besztercebánya nemcsak a készvas felvásárlását tartotta fontosnak. A város bírája a tanács engedélyével még 1548-ban kölcsönzött egyik állandó eladójuk, Steffi Alexi fiának 50 forintot, hogy Murány alatt/alól vasat bányásszon/vásároljon. Ez az adat, valamint a város fémvásárlás-eladás kapcsán keletkezett elszámolásai azt mutatják, hogy Besztercebánya legalább a szűkebb környezetében és valószínűsíthetően inkább a nyugati irányba értékesítő vaskereskedelmi központnak számított. Északi és keleti irányba ugyanis azok a felsőmagyarországi városok kereskedhettek, amelyek a murányi bányászvidéktől északra és keletre helyezkedtek el (Lőcse, Kassa). A nyugati irányba történő kereskedésre utal a Selmecbányának eladott acél és vas. Rimaszombat a török hódoltság északra terjedésével hasonló szerepet játszhatott, mint az említett városok. Rimaszombat azonban valószínűleg nem tartott fenn Besztercebányához hasonló acél- és vasraktárt, hanem a város vaskereskedői szállították a fémeket a hódoltság területére. A murányi vaskereskedelem 1547-es és 1549-es éveit tekintve szintén azt látni, hogy a kereskedelem a földbirtokos nagyurak ellenségeskedései, 77 MOL C 81. Georg Seraffin Besztercebánya bírájának 1549-es elszámolása. 34. t. 3. p.
