Nagy Zoltán - Szulovszky János (szerk.): A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Thousands of Years of Ironcrafts in the Carpathian Basin (Anyagi kultúrák a Kárpát-medencében 3. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, 2009)
SARUSI KISS Béla: Újabb adatok a murányi vasbányászatról
kecskék a fák kérgét lerágva a fák pusztulását okozták, hanem azzal is, hogy fákat pusztán azért vágtak ki, hogy a fák lombjait nyájaikkal legeltessék. A Rottal részére kiadott záloglevélben rögzítették, hogy nem engedhette, hogy a vlachok a kecskéik legeltetésével vagy más módon az erdőket kipusztítsák, és azt is megengedték számára adóikat kétszeresére emelje. 45 A vár gazdaságának vezetőinek az volt az érdeke, hogy a vlachok a Garam mentén legeltessék nyájaikat és ne a murányi, illetve a ratkói völgyben, ahol a vasművek szintén igencsak jelentős mennyiségű fát használtak. A tiltásra vonatkozó parancsok sora azt mutatja, hogy a vlachokat nem tudták feltartóztatni. Az erdőhasználat esetében egyértelmű, hogy a vár gazdaságának vezetőinek az volt az érdeke, hogy a vlachok a Garam mentén legeltessék nyájaikat és ne a murányi, illetve a ratkói völgyben, ahol a vasművek szintén igencsak jelentős mennyiségű fát használtak. A rézvállalat szükségét azonban a Kamara fontosabbnak tartotta. A tiltásra vonatkozó parancsok sora azt mutatja, hogy a vlachokat nem tudták feltartóztatni. A bányászott vas mennyisége Murányban a XVI. század második felében A murányi uradalomban a XVI. században kitermelt vas mennyiségéről sem Heckenast Gusztáv, sem mások nem tudtak értékelhető adatokkal szolgálni. Az udvarbírói számadáskönyv ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a vaskitermelésére és -gyártásra vonatkozó adatai alapján magyarázatot találjunk Heckenast Gusztáv és Maksay Ferenc állításainak ellentmondásaira. A csaknem 23 évre terjedő számadás vastermelésére vonatkozó adatait kiegészítik a tizedjegyzékek között található, vasadó elszámolások, valamint az Udvari Kamara által az uradalom zálogbaadása előtt készített öszszesítés. így lehetőség adódik arra, hogy a vasgazdálkodást nagyobb időszakon keresztül vizsgáljuk. Vámból csak az 1552. és az 1553. évben származott vasbevétele a várnak, a többi évben a vascenzusként került a várhoz, soha nem vásárolták. A huták után járó cenzust és a vas eladásából származó bevételeket 1552-ig (miként ez a „A murányi uradalom vasbányászatból származó bevételei 1552-1598." c. táblázatból kitűnik) együtt tartották számon. Bár nemcsak a huták utáni cenzust lehetett pénzben beszolgáltatni, hanem a hámorok utáni adót is, a természetben beszolgáltatott vas értéke általában meghaladta a készpénzfizetést. Ez azt jelenti, hogy a vár gazdasági vezetését irányító provizor inkább természetben követelte a hámorok 45 ÖStA HKA HFU RN 84 Konv. 1604. Mai. fol. 482r-487v. Bécs, 1602. április 27. adóját 46 A cenzus és a vasbevételek az 1560-as év fordulóján csúcsosodtak, míg 1571 után enyhén visszaestek. Érdekes, hogy szinte mindig vittek át a következő évre tartalékot, tehát állandóan rendelkeztek bizonyos készletekkel. A XVI. század második fele vasbevételeinek adatai viszonylag folyamatos és egyáltalán nem jelentéktelen vasbányászatról tanúskodnak. Mindezek alapján úgy tűnik, nem indokolt Maksay Ferenc megállapítása, miszerint a vastermelés folyamatosan csökkent ebben az időszakban, sőt 1570-ig egyre növekvő tendenciát mutat. Ezt követően a vaskitermelés mennyisége inkább stagnált. Heckenast Gusztáv következtetése, hogy a vastermelés az uradalomhoz tartozó vasművekben folyamatos volt, a számadáskönyv és a várszámadások nyugtái egyértelműen megerősítik. A hámorok akadozó termelése pedig „a feudális termelési viszonyok között természetes jelenség" volt s nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában. 47 A XVI. századi Svédországban a parasztok csak akkor gyártottak vasat, ha megduzzadtak a folyók. 48 A vasbányászat/feldolgozás tekintetében kutatásaim egyik legjelentősebb sikere, hogy a murányi uradalom adózási elszámolásaiból sikerült a vasfeldolgozásra vonatkozólag új forrásokat találnom. Ilyen források hiányára már Heckenast Gusztáv is felhívta a figyelmet: „A sokoldalú vizsgálatnak a források nem kedveznek. Főleg a termelési időt nehéz tanulmányozni a XVIII. sz. előtt". 49 Heckenast mindezt azért jelentette ki, mert csak a középkorból tudott termelési időszakokra magyarországi adatokat hozni, azokat is a vastermelés szempontjából kevésbé meghatározó Hunyad megyei, Brandenburgi György által birtokolt vasbányákból, így kénytelen volt olyan, csak az általánosságokban igaz megállapításokat tenni, miszerint a hámorok időszakosan működtek: apadás, áradás, fagy ás vagy éppen az aratás befolyásolták működésüket. A vasbányászat-feldolgozás szempontjából a koraújkori Magyarországon oly fontos szerepet ellátó területről azt írta, hogy „a Szepesi-Gömöri Érchegység hámorairól ilyen [működési időt kimutató] adataink nincsenek, de [...] arra kell következtetnünk, hogy a termelésben itt is hosszú téli és nyári szünetek voltak, az évnek talán felében dolgozhattak." 50 Gulyás József és Remport Zoltán is hasonlóan vélekedtek: a 16. századi hazai vastermelést „még közelítőleg sem lehet felbecsülni", elsősorban azért, mert a hámorok korabeli kihasználása időről-időre változott, egyes vasgyártó kemencék éveken át üzemen kívül álltak. Ennek ellenére a 46 Heckenast Gusztáv szerint a természetben fizetett cenzus primitívebb, mint a készpénzzel megváltott. Heckenast, Magyarországi vaskohászat 82. p. 47 Uo., 92. p. 48 Braudel, Anyagi kultúra 373. p. Hozzáteszi, hogy ahol kohó van, minden folyóvízapadás munkanélküliséget eredményez. 49 Heckenast, Magyarországi vaskohászat 116. p. so Uo., 70. p.
