Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - RÁCZ GYÖRGY A Batthyány család a középkorban
re azonban feltétlenül választ kell adnunk, hogy a Rátót nemzetség Örsi ágából való leányági származás tudata miért felejtődött el. Csak a XVIII. században vált kényelmetlenné, vagy a „genealógiai korrekciónak" voltak esetleg középkori előzményei is? A családfa XIII-XIV. századi része teljes egészében a XVIII. század terméke, vagy korábbi hagyományra is épített? A székhelyek: Kővágóörs és Battyán A XVIII. századi említett családfák egyikén, amit Rajcsányi Ádám 1743-ban készített, az Örsi sziklák - petra Eörsiana - mellett két oldalt annak a három településnek a stilizált távlati ábrázolása látható, amelyek kiemelkedő szerepet játszottak a család történetében: a Zala megyei Kővágóörs, a Fejér megyei Battyán és a vasi Németújvár. A családi emlékezet e három ősi birtokhoz kötötte a múltat, jegyezzük meg, hitelesen. A három közül az elsőnek, Kővágóörsnek jutott az a szerep, hogy betöltse a XIII-XIV. századi oklevelek előtti, homályba vesző kor adathiányát. A falu neve, a legkorábbi ősök oklevélben előforduló említései - de Wrs - alkalmas, és a XVIII. századi családi mítoszteremtésnek elegendő is volt ahhoz, hogy a család történetét a lehető legrégibb időkig, a magyar honfoglalás koráig vezesse vissza. A forrásokon alapuló kritikai történetírás szemszögéből nézve azonban túlságosan nagy terhet rakott ez a hagyomány a település múltjának vállára, amit az nem bír el. Örs nevű település Zala megyén kívül is több volt az országban, számuk meghaladta a negyvenet, a helynevet a kutatók egy része a krónikákban emlegetett honfoglaló kapitány nevéből - Vrs eredezteti, míg másik vélemény szerint a magyarokhoz csatlakozott kabarok egyik törzsének a neve volt eredetileg. 24 A zalai Alsó- és Felsőörs kétségtelen hitelű okleveles forrásban először egy 1127-1131 között keletkezett oklevélben szerepel predium Vrsu alakban. Fila, valószínűleg veszprémi kanonok ugyanis ottani prediumát a veszprémi Szent Mihály egyházra hagyta. 25 Az eredetileg nyilván királyi tulajdonban levő, nagy kiterjedésű, Örsnek nevezett föld valószínűleg már ekkor több birtokos kezén oszlott meg, és ezzel magyarázható az is, hogy a XIII. században már határozottan elkülönítik Alsó- és Felsőörsöt egymástól. Az oklevelek alapján megállapítható, hogy Felsőörs legnagyobb részét egy, a Rátót nemzetségből származó rokonság birtokolta. A Rátót nemzetség igen előkelő középkori jövevény advena - magyar atyafiság volt, ősei Kálmán király szicíliai feleségével Magyarországra jött francia lovagok - Olivér és Rátót - voltak, akik a Veszprém megyei Rátót - ma Gyulafirátót, Veszprém város része - birtokot kapták, de később elszaporodtak Északkelet-Magyarországon is. A nemzetségből a XIII. században több báró, nádor, vajda, bán került ki és ezek a méltóságviselők több nemesi vagy főnemesi családnak - Paksi, Pásztói, Tari, kazai Kakas, Putnoki, Jolsvai, Serkei - lettek az ősei. 26 Volt a nemzetségnek egy másik ága is, amely azonban meg sem közelítette a nádori ág országos politikai és vagyoni jelentőségét, tagjai inkább csak regionális keretek között mozogtak. Országos méltóságokat nem viseltek, de számon tartották a Rátót nemzetséghez való tartozásukat. Ennek az ágnak az őse a XIII. század első felében élő Miska - Mischa - comes volt, akinek egyetlen biztos említése a veszprémi káptalannak egy 1227-ben kiadott okleveléből ismert. Az oklevél említi testvéreit, Mihályt és Absát is. 27 A korábbi irodalomban gyakran felmerült egy, a családi levéltárban fennmaradt 1214-es királyi oklevélben szereplő Miska is, aki Gertrúd királyné meggyilkolása után a kis Béla herceget a király távollétében magához vette, és András király visszatértéig gondoskodott róla. 28 Ő azonban minden kétséget kizáróan azonosítható Atyusz nembeli Miskával, ezért a Battyány-ősök kutatásában nem használható fel. 29 Bár Örsi Miska tisztségviseléséről nem tudunk - a tekintélyes embereknek kijáró comes címmel illették -, előkelőségét bizonyítja, hogy Felsőörsön Mária Magdolna tiszteletére egy korábbi templom épületének felhasználásával prépostsági templomot építtetett. 30 Fiai közül Ábrahámnak nem voltak utódai, a család Rénold mester egyetlen fiával, a nagyapjával azonos nevet viselő Miskével folytatódott. A magisternek 31 címzett Miske fontosabb tisztségeket ugyan szintén nem viselt, viszont házassága előkelő társadalmi presztízsét mutatja. Sikerült ugyanis bárói családból házasodnia, Győr nembeli Óvári Konrád leányát, Katalint vette feleségül. 132122-ben Veszprém megye egyik szolgabírája. 1324-ben említik utoljára, ekkor a veszprémi püspöknek ad el egy birtokrészt. Fiai, Pál és Jakab 1323-tól szerepelnek, ők is a szűkebb pátriában, és főként birtokügyekben. 32 Ő mellettük azonban Felsőörs társbirtokosaként és a prépostság társkegyuraiként tudomásunk van az Örsi nemesek egy másik rokonsági bokráról is. A szintén őrsinek nevezett Mátyást és leszármazóit minden valószínűség szerint szintén a Rátót atyafisághoz kell sorolnunk, bár Mátyás felmenőit nem ismerjük, apját sosem említik oklevélben. Ö maga tekintélyes megyei nemesként, főként királyi emberként szerepel 1244-től, utolsó említésekor 1299-ben veszprémi szolgabíró. Kővágóörsön tekintélyes palotája volt, amit a Miske ágnak zálogosított, majd adott el. 33 Mátyás comes unokája, Mihály fia, Miklós kulcsszereplője történetünknek, mert a névazonosság miatt a családi levéltár újkori genealógiái őt tették meg kővágóörsi György apjának és a Batthyányak fiági felmenőjének. A rá vonatkoztatható adatok viszont szépen elkülöníthetők a valódi Batthyány ős, egy másik Mihály fia, Miklós említéseitől. Örsi Mátyás comes unokáját, Mihály fiát, Miklós magistert 1339-1380 között sok oklevél említi, elsősorban a másik ágbeli Miske fiai mellett, akik kortársai voltak és számos ügyben közösen léptek fel. Miklós testvérei korán meghaltak, Miske fiainak, Pálnak és Jakabnak sem voltak fiai, így a két ág képviselői - Mihály fia Miklós, valamint Miske fiai Pál és Jakab - 1354-ben fiági kihalásuk esetére kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek. 34 A genealógiai adatok szerint a két ágból egy generációban öt fiú halhatott meg gyermekkorában az 1340-es években. A Rátót nemzetség kővágóörsi ága így a kihalás szélére jutott. Ezért kényszerült Miske fia Pál arra, hogy az ő és Mátyás ágának birtokait is két lányának igyekezzen biztosítani. 1354-ben ők voltak csak életben, így ők lettek a kiszemelt örökösök, a végrehajtásra azonban csak 1362-ben került sor, nyilván amikor mindkét lány már férjhez ment. Kővágóörsi Margit Sári Tamás fiához, Miklóshoz ment nőül, míg Katalin férje bizonyos Szőke Miklós lett.
