Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - RÁCZ GYÖRGY A Batthyány család a középkorban

Azért, hogy fiaik örökölhessék anyjuk javait Kővágóörsön, a királynak a beleegyezésére is szükség volt. Épp ilyen esetekre találta ki és vezette be I. Károly annak idején az ún. „fiúsítás" jogintézményét, amely szerint fiúörökös nemlétében az örökölt nemesi birtokot a leánygyermek királyi engedélyivel, fiú módjára örökölhette.

35 Az 1362-es fiúsítás elsősorban Katalin férje, Szőke Miklós érdemeiért történt, aki ezzel a jogi aktussal szerezte meg Kővágóörsöt és alapította meg a későbbi Batthyány családot. Őt tekinthetjük tehát a Batthyány család első ismert férfi ősének, akitől kezdve a leszármazás tényleg folyamatosan levezethető. Személyére tehát érdemes alaposan odafigyelnünk. Szőke Miklóst az 1362-ben kiadott fiúsító oklevélben említik először a Fejér megyei Polgárdi birtokosaként Nicolaus litteratus dictus Zeuke de Pargary formában. Miklós deák írástudó, jogi ügyekben jártas ember volt, aki Battyánban ekkor már bizonyosan, de feltehetően Polgárdin is birtokos nagyhatalmú Anjou-kori arisztokrata család, a Lackfiak szolgálatában állt familiárisként. Simontornyai (1362), majd döbröközi (1366) várnagyságáról maradtak fenn adatok. Bizonyára szerepe volt a Lackfi-familiaritásnak a fiúsítás királyi engedélyében is. Ő az, akit a későbbi családi hagyomány, az újkori genealógiai feljegyzések szerint összetévesztettek, vagy inkább tévesen azonosítottak Örsi Mihály fiával, Miklóssal. Valójában itt két azonos nevű - ugyanis mindkettő apja is Mihály volt -, de különböző személyről van szó, akik egymás kor- és birtokostársai voltak Kővágóörsön. A rájuk vonatkozó adatok szépen szétválaszthatok. A két személy nyilvánvaló különbözőségére a legcsattanósabb bizonyítékok azok az oklevelek, amelyekben mindketten szerepelnek. 1372-ben például kővágóörsi Mihály fia Miklós elpanaszolta a királynak, hogy a Miske fia Pál birtoklása címén Őrsön lakó Szőke Miklós deák - „Nicolaus litteratus dictus Zeuke, in eadem Wrs per conservationem Pauli filii Myske residens" -, György nevű emberével három diófáját elégettette, ezért hiába kért elégtételt, továbbá miután Miklós deák a malacait az ő terményeitől az ólba hajtotta, kárából semmit sem térített meg. A veszprémi káptalan által lefolytatott vizsgálat szerint a vád igaznak bizonyult és az apóst, Miske fia Pált szólították fel elégtételadásra. Ő azonban közölte, hogy Miklós deáknak Őrsön örökös birtokot - possessionem perpetuam - adott át, tetteiért tehát maga feleljen.

36 Ebből, és más oklevelekből is kiderül, hogy az „igazi" őrsi Miklós kétségbe vonta a fiúsítással „betolakodó" Szőke Miklós Örsi birtoklását, azaz magát a fiúsítást, így nem volt zavartalan közös javaik élvezete. Bizonyára nem tett volna így, ha tudja, Szőke Miklós és kővágóörsi Katalin fia, kővágóörsi Kis-nek nevezett György utódai Magyarország egyik legnagyobb arisztokrata famíliájává válnak. Kis Györgytől már senki sem vitatta el Örsi birtokát, anyja révén teljes jogú Örsi köznemesnek számított. Apja azonban életében csak Szőke Miklós volt. A két Miklós nagyjából egy időben távozott az élők sorából, Szőke 1383-tól nem szerepel, míg a másik már 1380-ban eltűnik az oklevelekből. Ezt követően már nem volt akadálya annak, hogy Kis György kővágóörsi birtokosként szerepelhessen, ettől kezdve kővágóörsi Mihály fia, Miklós fia Györgyként fordul elő. így adódott, hogy visszamenőleg apja is részesült ebből a „kiváltságból". 1389-ben, amikor már nem élt, a nádori bíróság előtt egy 1374-es per kapcsán feleségét Wrs-i Miklós deák házastársaként említik.

37 Néhány generáció alatt a két kővágóörsi Mihály fia Miklós személye már a családon belül is összeolvadhatott. Különös, hogy polgárdi Szőke Miklós, Mihály nevű édesapját csupán egyetlen oklevél említi, már Miklós halála után, 1385-ben, egy olyan oklevélben, amelyben Miklós fiai, György és János kővágóörsi birtokuk mellett szántókat vásárolnak.

38 Lehet, hogy valóban Mihálynak nevezték Szőke Miklós apját is, de az is könnyen elképzelhető, hogy az „igazi" Örsi Miklós apjának a nevét vitte tovább a birtoknévvel együtt Kis György. Ezzel lényegében már választ is adhatunk arra a felvetett kérdésünkre, hogy mikor történhetett a fiúsítást elmellőző genealógiai korrekció, a középkorban vagy csak a XVIII. században. A családi levéltár genealógiai összeállításai szerint a XVIII. században lejegyzett eredethagyomány, nevezetesen a két Mihály fia, Miklós összemosása, a fiúsítás tényének gondos mellőzése, nem a család újkori találmánya. Erre az említett XIV. század végi névhasználati nyomok mellett konkrét XV. századi bizonyítékunk is van. Amikor ugyanis 1476-ban Batthyány Boldizsár - aki Szőke Miklósnak egyenes ági ükunokája volt - átíratta Mátyás királlyal Örsi Mátyás és örsi Miske két ága közötti 1341-ben kötött megegyezést a felsőörsi Mária Magdolna egyház kegyúri jogáról, a királyi oklevél Örsi Mátyás unokáját, az egyezséget megkötő, „igazi" kővágóörsi Miklóst Boldizsár ősének, „néhai György mesternek az ősatyjaként" határozta meg.

39 Ez az oklevél már azt a családi, nyilván szóbeli hagyományt követte, amely egy bizonyos Mihály fiát, Miklóst tekintett a család ősének, és őt tévedésből örsi Mátyás unokájával azonosította Szőke Miklós helyett. A Rátót nemzetségbeli származásra azonban sem ezt megelőzően, sem ezután nem hivatkoztak, bizonyára nem azért, mert a valódi fiági ős, Szőke Miklós nem volt Rátót nembeli, hanem, mert régen lejárt a divatja a nemzetségre való utalásoknak. A valódi fiági ős felmenőiről pedig nem sokat mondhatunk, csak annyi biztosat állíthatunk róla, hogy Polgárdin birtokos - kis - nemes család sarja volt. A XVIII. századi családi levéltárban található genealógiai táblák kifejezetten az említett 1476-os oklevélre hivatkoznak, amikor kővágóörsi Mátyás fia Mihály fiát, Miklóst egyenes ági ősként tüntetik fel. Valószínűleg nem tudatos „hamisítás" történt, pusztán száz év távlatából az oklevelek felületes átolvasásával felbukkanó két Mihály fia Miklós összemosódott egyetlen alakká. Nyilvánvalóan az sem volt mellékes, hogy ezzel el lehetett felejteni a fiúsítást. Ez a családi származástudat tehát középkori eredetű és az újkori századok genealógiai vizsgálódásai meghagyták régiségében. (1. kép.) A Batthyány család történetének kezdetére rányomta a bélyegét a XVI. századtól kezdődő hihetetlen felemelkedés és a középkori nemesi történelemszemlélet. Az a család, amely a kora-újkorban ekkora vagyonra, tekintélyre és hatalomra tudott szert tenni, amelyből annyi kiváló főúri politikus, katona, főpap, tollforgató származott, az utókor szemében nem származhatott akárhonnan. így ennek az arisztokrata famíliának feltétlenül nagyon régi eredetűnek kell lennie. Ennek a törekvésnek a jegyében születtek a családról szóló történeti munkák a XVIII. századtól egészen a jelenkorig, leszármazási tábláik azonban, mint láttuk, tudományos