Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - CSOMA ZSIGMOND Batthyány család jelentősége a XVI. század végi európai és magyar botanikában

T«61 tut Liliom Peri 1 p^'jpzr,'"'"/'''''" 2. kép. A Clusius által meghonosított és leírt császár korona, a Stirpium... 1583- 128. oldalán munkájára, aki a gyűjtött gombákat Clusius számára megörökítette, sőt saját kezűleg írta a festmények mellé a magyar gombaneveket, a kiadás költségeit is viselte. Beythe István és fia, András fontos szerepet töltött be a magyar reformáció történetében. Olyan karizmatikus vallási vezetők voltak, akik által 1591-ben a csepregi kollégiumban nyílt törés jött létre a lutheránus és a kálvinista irányzatok között. Beythe András azonban nevet teremtett magának a botanikában is az 1595-ben megjelent füveskönyvével „Fives könüv" (3. kép). Ekkoriban már megjelent Clusius műve a pannóniai flóráról, melyben Beythe István, az apa is közzétette növényszó-jegyzékét, így Clusius művében, a két ízben kiadott Stirpium• Nomenclator Pannon icus-ban Beythe István is közreműköFIVES KSNÚV. FIVEKNEK. ÉS FAKNAC NEVö^RöL, TLRMEZETÖK.R3L ESHASiNOkrul irattatot cs flór "ztctSt Magár nvdijjfl »I fő Donoroknak es rermeiret tudo or* vofoknak Uioícorid.fntk ÍS Matth.oluínak baits iraíbkbul. SP / BEYTHE ANDRÁS ÁLTAL, Ecclcfiafiíc: 13. ISTENTŐL VAGYON MINDEN otvoflàgh. roety 11 KinlyoVtul vefión aiandckot : as orvot Doftornak aa ó tudománya Eol magairaltyaaa ófcicti es 11 Nigyfagofijknak ttkintítryók ttot mfgh tiitôltrtik, Aatolfrgcs ISTEN tóidból.triórtitóiif la.oruoflágot, mellyet ai rrtflmci Embór meg nem vial. Tiltôllycd ÍZ Orvofl a: fiikregherr elött. Az egyik kiadást a címlap szerint 1583-ban Németújváron Johannes Manlius nyomtatta (4. kép), a másikat 1584-ban Antwerpenben Christoph Plantin (5. kép). A németújvári kiadást, melyet Clusius Magyarországnak szánt, vélhetőleg Beythe István készítette elő nyomtatásra. A címlapon egy disztichon olvasható, melyet szintén ő fogalmazott. Beythe András füveskönyve már a magyar címében pontos információt ad arról, miről is szól a könyv. Olyan füveskönyv ez, amely a füveknek és fáknak a nevét, természetét és használatát ismerteti. Tehát elsősorban gyakorlati, gyógyászati szempontból ismerteti a növényeket, ami ebben az időben általánosnak mondható.

21 Mindez tudatosan magyar nyelven történt a „fő doktorok" és a természettudósok eredményeinek felhasználásával. Meg is adja Dioscorides és Matthiolus nevét, akiknek írásából merített és adaptált. Mint református lelkész hitet tett amellett, 3- kép. Beythe András füveskönyvének címlapja, Németújvár, 1595 cA RO LI C L V S I ATREBATIS .A.illn xprcHa: 4. kép. Clusius: Rariorum aliquot Stirpium... c. könyve, 1583 STIRPIVM NOMENCLATOR PAN NO NIC VS. hogy minden orvosság Istentől van, amit a földből teremtett, és amit az értelmes embernek nem szabadna utálnia. A címlap utolsó figyelmeztetése és felszólítása szerint az olvasónak tisztelnie kell a gyógyító orvost a szükségben. A könyv mutatója ABC sorrendben oldalszámokkal jelzi a növényneveket részben a magyar, részben pedig a latin nevek sorba szedésével (6. kép). A mutatóban a málna, a mustár, a vörösgyürűfa latin neveit nem tüntette fel, ezeket csak a részletező leírásnál említette. A könyv általános szerkezete többnyire követi a korabeli füveskönyvekét (7. kép), de itt a cím a növény magyar neve volt, ezután a latint és magyart még egyszer megadta, majd a humoraipatológiai szemléletnek megfelelően a növény természetét, termesztési értékét, tulajdonságát, felhasználását és hasznát írta le. Beythe a növények felsorolása és csoportosítása során Matthiolus rendjét követte, miközben Melius könyvét kompilálta, másolta és kivonatolta. Matthiolusra és Dioscoridesre már a beköszöntőjében hivatkozott Beythe, ami nem meglepő. A füveskönyvek szerzői azonban ebben az időben általánosan átvettek, kompiláltak szövegrészeket, különösen az ókori szerzőktől, mint pl. Dioscoridestől, aki nyomán Leonhart Fuchs ugyanazt írta az ezerjófűről - Centaurium- 1543-ban, mint ötven évvel később Beythe András is (8. kép).

22 Beythe a 275 növényleírásából 135-öt másolt át, 50-et Melius Herbáriumá-bó\, 90-et Matthiolustól, a magyar növényneveket pedig apja, Beythe István után a Clusius-féle Stirpium Nomenclator Pannonicus-bó\ kivonatolta. Sok korabeli gyógyászati célú felhasználásnál szerepelt a bor. mint gyógyszer bevételét általában segítő, kísérő szer. A növényi részek gyógyhatása mellett javaslatok is találhatók. Gyakran kitérnek a női-asszonyi bajokra, betegségekre, illetve ezek ápolására és gyógyítására. Beythe András a magyar nemzetből való keresztyén olvasónak ajánlotta könyvét „tiszta szívvel". Egyes szerzők, mint írta, híres embernek, esetleg uralkodónak dedikálják könyvüket. Ő a hívő keresztyén olvasóknak ajánlotta a növényi gyógyítással foglalkozó könyvét, mert úgy gondolta, hogy aki ezt A HT VI* ti AE. Ex officina Chtiftopliori MM* tU D. LXXX I ! 1 1. 5. kép. Clusius könyve, 1584