Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - BOBORY DÓRA Batthyány Boldizsár és a természettudományok. Egy kísérletező és befogadó főúr a XVI. századi Magyarországon
bizonyítsa. Batthyány felfigyelt a tevékenységére, és sokáig győzködte, hogy jöjjön udvarába, míg végül 1576-ban a lelkész elfogadta a meghívását, és a főúr szolgálatába állt. 8 Beythe továbbra is gyanúba keveredett orthodoxiáját tekintve. Jóllehet 1584-ben megválasztották superintendensnek, pedig néhány évvel korábban megjelent művei egyre erősebb helvét irányultságra utaltak. Míg végül az 1591-es - már pártfogója halála utáni - csepregi kollokvium után elkerülhetetlenül bekövetkezett a szétválás, és Beythéék kénytelenek voltak külön zsinatokat szervezni a Nádasdy Ferenc által támogatott és propagált lutheránusoktól. 9 Az kétségtelen, hogy egy főúrnak az udvari lelkész tudatos kiválasztása arról árulkodik, hogy vallási nézeteivel, magatartásával alapvetően egyetért, máskülönben nem hagyja, hogy egész háza népe a lelkész szónoklatain nevelkedjen. Az a tény pedig, hogy Beythe akkor is megmaradt Batthyány birtokán, amikor helvét irányultsága, vagy legalábbis afelé nyitása egyre világosabbá vált, azt jelentheti, hogy a főúr számára ezek továbbra is elfogadható elvek és változások voltak. Batthyány fiának, Ferencnek felekezeti hovatartozása pedig ekkor már egyértelműen a helvét irányzat felé mutat. 10 A franciaországi tartózkodás feltehetően 1561 őszén ért véget. Ezután Boldizsár egy rövidebb időt a bécsi udvarban is eltöltött." Minden bizonnyal a császári udvar volt az egyik olyan központ, ahol lehetősége nyílt megismerni a Németalföldről érkezett tudósok egy részét, amilyen a kiváló orvos és botanikus Augerius de Busbeck, Rembertus Dodonaeus, Crato von Craftheim, vagy éppen Carolus Clusius voltak. Sajnos, csupán egyetlen levél maradt Busbecktől 12 , míg Clusius esetében igen szerencsésnek tekinthetjük magunkat, mert nem csupán Clusius kilenc levele és két jegyzetlapja maradt fenn, 13 hanem öt darab levél Batthyány Boldizsártól a botanikushoz címezve 11 , melyek kéziratai a leideni Codex Vulcanius néven ismert gyűjteményben találhatók. Valószínűleg ismerte a császári humanista könyvtárost, Hugo Blotiust, illetve Zsámboki (Sambucus) Jánost is, aki egyszer egy igen érdekes görög alkimista kézirat lefordításához és megjelentetéséhez kérte Batthyány segítségét. H Bécsi ismeretség lehet Elias Corvinus 16 költő is, akivel aztán évtizedeken át szoros együttműködésben folytatott alkimista kísérleteket. A Jean Aubry (vagy Aubri) francia származású könyvkereskedővel kötött barátsága 17 is Bécsben indulhatott, persze nem zárható ki az sem, hogy már Boldizsár franciaországi tartózkodása alatt találkozott vele. Kettejük folyamatos levelezése 18 , illetve Batthyány rendszeres könyvvásárlásai - melyeket elsősorban Aubryn keresztül bonyolított - ugyanis csak az 1570-es évek elején kezdődnek, közel tíz évvel párizsi inaskodását követően. A későbbiekben - úgy tűnik - Batthyány Boldizsár nem szívesen utazott Bécsbe, a pozsonyi diétán azonban gyakran megfordult. így kerülhetett kapcsolatba az itteni irodalmi körrel, mely Radéczi István köré csoportosult, 19 illetve a pozsonyi orvossal és botanikussal, Georg Purkircherrel is megismerkedhetett, aki mellesleg Carolus Clusius igen jó barátja is volt. Egy másik - később szintén Pozsonyban tevékenykedő - orvossal Nicolaus Pistalotiusszal, Nádasdy Ferenc orvosával szintén jó kapcsolatot ápolt. 20 Fontos megjegyezni, mostanra bizonyosnak látszik, hogy Batthyány Boldizsár nem járt egyetemre. A padovai tartózkodásról és a köré szőtt legendákról sajnos le kell mondanunk: Batthyány nem volt „padovás". Műveltségének - bármily kézenfekvő is lenne - nem az itáliai tanulmányút szolgáltatott táptalajt és hátteret. 21 Valódi peregrinációban sem vett tehát részt, hiszen Párizsban sem az egyetemre járt, hanem a királyi pár mellett töltött be feladatokat. Tudomásunk van arról, hogy egyszer megjelent a párizsi egyetemen, de ezt egy jogi ügyben tette. 22 Felmerült, hogy vajon ő volna-e az a fiatal magyar nemes, akivel John Dec találkozott Leuvenben, és aki meghívta az angol tudóst magyarországi birtokára. 23 Ez az eset 1563-ban történt, de a nemest Dee sajnos nem nevezi meg. Ismét csak közvetett bizonyítékokkal, illetve azok hiányával cáfolható a felvetés: Boldizsár 1561 őszén elhagyta Párizst, ezért aztán kétséges, hogy 1563-ban ismét Németalföldön lett volna, különösen azért, mert ekkor még nem rendelkezett önálló jövedelemmel, apjához írott leveleiben pénzért könyörög, mert inasi fizetése csekély volt, arra sem elegendő, hogy kiadásait fedezni tudja. Ekkor tehát még nincs olyan birtoka, ahol John Dee-t a megfelelő módon saját maga vendégül láthatná, és anyagilag támogathatná. A későbbiekben alkalma lehetett rá, hogy a neves tudóssal találkozzon, például Pozsonyban 1563-ban, hiszen mindketten részt vettek II. Miksa magyar királlyá történő koronázásán. Ha így lett volna, egészen biztosan nem fogyhattak ki a közös témából, hiszen Dee komolyan foglalkozott az okkult tudományokkal, amivel felhívhatta magára Batthyány figyelmét. Hasonlóképpen egy másik érdekes feltevést sem erősíthetünk meg: míg egészen bizonyos, hogy Sir Philip Sidney angol költő bejárta Nyugat-Magyarországot, 2 ' arra - egyelőre - nincs bizonyíték, hogy Batthyány Boldizsárt is meglátogatta 25 volna Németi!jváron. 2. kép. (XXVII. tábla 1. kép) Részlet Wolfgang Lazius Magyarország-térképéből, melyei Abraham Ortelius közölt Theatrum orbis terrarum című müvében (Antwerpen, 1595)
