Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - BOBORY DÓRA Batthyány Boldizsár és a természettudományok. Egy kísérletező és befogadó főúr a XVI. századi Magyarországon
E nagy nevek nélkül is éppen eléggé lenyűgöző az a névsor, melyet az életpályával kapcsolatban eddig megemlítettünk, különösen akkor, ha kiegészítjük olyan nevekkel, mint Hubertus Langetus, Joachim Camerarius, Thomas Erastus, akikkel ha nem is találkozott személyesen, azok tudtak a magyar főúr tudomány iránti elkötelezettségéről. Semmiképpen sem csökkenti Batthyány Boldizsár érdemeit, művelődés-, tudomány-, és kultúrtörténeti jelentőségét, ha néhányakkal való személyes kapcsolata megkérdőjelezhető. Ez ugyanis nagyban a források hiányos voltának köszönhető, amely egyeseket merész elméletek gyártására bátorít, másokat éppen hogy fokozott óvatosságra int. Batthyány Boldizsárnak egyetlen fiúgyermeke élte meg a felnőtt kort, Batthyány II. Ferenc (1573-1625), aki folytatta apja könyvgyűjtését. A magyar irodalom leginkább Balassi Bálint mecénásaként tartja számon, aki későbbi feleségének, Lobkovicz Poppel Évának a költő verseivel udvarolt. 26 Ferenc udvarában számos exuláns fordult meg, közülük néhányan egy-egy könyvet is hátrahagytak Németújváron, melyek a könyvtárát gazdagították. 27 Az életpálya megrajzolásához tartozik Batthyány Boldizsárnak, mint közszereplőnek a méltatása, politikai szereplése, a török elleni harcokban való részvétele, az udvarral vale) kapcsolata, de ez már nem fér e tanulmány keretei közé, hanem egy készülő doktori munkában kap majd helyet. 28 A kísérletező főurak kora A XVI. század Európában a tudományos kísérletezés új fejezetét hozza el: szinte nincs olyan főúri, vagy akár egyházi udvar, ahol ne folyna valamiféle tudományos tevékenység, és különösen megélénkül az okkult művészetek, amilyen az alkímia, hermetika, a különféle jóstudományok iránti érdeklődés. A nemesember számára már nem volt rangon aluli vagy éppen alantas bizonyos fajta kétkezi tevékenység. Természetesen továbbra sem ők művelték a földet, vagy végezték a kemény fizikai munkát, ele a botanikus kertjében virágaival bíbelődő, növényeit gondozó, vagy éppen az alkimista laboratóriumban kísérletező főúr látványa egyre megszokottabbá vált. Elég II. Rudolf császárra gondolni, aki maga is megszállottja volt a titkos tudományoknak, akinek prágai udvarában megfordult mindenki, aki bármit is értett a fémek átalakításának vagy elválasztásának tudományához. Az is közismert, hogy a császár vagyonokat fizetett ki eszközökre, laboratóriumi berendezésre, az udvarát felkereső és eredményeket felmutató alkimistákra. 29 A tudománytörténetben ma már egyre kevesebben kérdőjelezik meg a korábban okkultságuk miatt komolytalannak, a tudomány fejlődése szempontjából elvetendőnek és jelentéktelennek tartott alkímia, asztrológia, hermetika fontosságát. Nem véletlenül nevezzük itt természettudománynak az alkímiát, jóllehet az alkímia szó a legtöbbekben még ma is kizárólag egy elérhetetlen álom, a nemtelen fémek nemessé való transzmutációjának - amelyről ma már tudjuk, hogy lehetetlen -, a hosszú élet titkának ábrándjával, vagy éppen a halhatatlanság receptjének illúziójával azonos. Pedig az alkimisták, talán éppen e vágyálmok kergetése közben, számtalan felfedezést tettek laboratóriumaikban, és főleg a tizenhatodik századtól kezdve, egyre többet publikáltak is ezekből, immár nevüket is vállalva. Mire eljött Paracelsus* ideje, aki az alkímiát az orvoslással házasította össze, az alkímiát egyre inkább kémiának nevezték. 31 Ugyanakkor a kutatás egyre-másra mutatja meg az alkímiának a modern kémia kialakulásában játszott szerepét, és arra is figyelmeztet, hogy egy kor tudományos teljesítményét hiba lenne a mai modern tudományos gondolkodás ismeretében, és a technikai vívmányok birtokában megítélni, azt ragadni ki belőle, mely, úgymond, „hozzájárni! a modern tudomány fejlődéséhez"' 2 . Ezért ebben a tanulmányban Batthyány Boldizsár alkimista érdeklődése botanikai munkálkodásával együtt mint természettudományos tevékenység fog szerepet kapni. Fejtörést okozhat az a tevékenység is, melyet Takáts „orvosságtudakozásnak"''' nevezett. A XVI. századi Magyarországon - és egész biztosan nem egyedülálló módon ugyanis a nemesek között szokás volt egymásnak nyugodt szívvel - orvosi ismeretek teljes hiányában - recepteket vagy éppen orvosságot küldeni. Ebben Batthyány Boldizsár is részt vett, és egyszer egyik „páciense" tréfálkozva vetette a szemére, hogy rossz orvosságot küldött neki, és bizony elég kutyául érezte magát tőle. 31 Az orvoslás ebben a korszakban azért különösen érdekes, mert a fent említett Paracelsus tanai ekkoriban válnak egyre népszerűbbé: a német-svájci származású orvos sokat merített a népi gyógyászatból, és az addig elsősorban az alkímiában használatos ásványi eredetű, szervetlen anyagokat - higany, antimon, kén stb. - a gyógyításban is alkalmazni kezdte. Ezek a módszerek és alapanyagok Batthyány Boldizsár levelezésében is gyakran viszszaköszőnnek. Utazásai során Batthyány Boldizsár is megismerkedett az Európában népszerű szellemi áramlatokkal, könyvtára és a könyvszámláin szereplő nagy számú kalendárium tanúskodnak az orvosi asztrológia iránti érdeklődéséről, 35 ' de megtalálhatók gyűjteményében a hermetizmus alapművei 36 is. A természettudományos könyvek között legnagyobb számban mégis az (orvosi-) alkímiai művek szerepelnek. Batthyány a legjobbakté)l kapott útmutatást kivételesen modern és széles látókörrel összeállított könyvtárának gazdagításához. Feltűnő például a francia nyelvű irodalom erős jelenléte, mely minden bizonnyal Jean Aubry hatása. Neki köszönhető az is, hogy egyes könyveket Batthyány egyenesen a nyomdából kapott meg, így nem ritka, hogy egy-egy új műből a főúrnak az első kiadások egyike került a gyűjteményébe. 37 Egy kortárs és az általa megjelentetett könyvek tanúsága szerint Aubry maga is nagyon érdeklődött az okkult művészetek, és elsősorban az alkímia iránt, tehát feltételezhető, hogy a legfontosabb alkímiai művek kiválasztásában is szerepet játszott. Azonban nem ő volt az egyetlen tanácsadó: Batthyány Boldizsár olyannyira szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket, hogy gyakorlatilag minden követ megmozgatott, minden kapcsolatot mozgósított egy-egy olyan kötet kedvéért, amelyhez nem tudott egyszerűen hozzájutni. A költő Corvinus, az orvos Pistalotius, vagy a botanikus Clusius mellett, illetve utóbbi közvetítésével még a francia humanistát, Hubertus Languetust 38 is bevonta egy könyv felkutatásába, melynek szerzője az alkimista Josephus Quercetanus (Joseph DuChesne) volt. Ezek az adatok mind arra mutatnak, hogy a
