Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

VI. Visszatekintés A Batthyány kastély évszázados kincsei című időszaki kiállításra - H. VÖRÖS MÁRTA A látogatók teszik teljessé a kiállítást. A Batthyány kastély évszázados kincsei című időszaki kiállítás fogadtatása

H. VÖRÖS MÁRTA A LÁTOGATÓK TESZIK TELJESSÉ A KIÁLLÍTÁST A BATTHYÁNY KASTÉLY ÉVSZÁZADOS KINCSEI CÍMŰ IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁS FOGADTATÁSA 2005. február 22-én volt 400 éve, hogy Batthyány II. Ferenc Könnenclet és a hozzá tartozó uradalmat megvásárolta, ezért Vas Megye Közgyűlése a 2005-ös esztendőt a Batthyányak évének nyilvánította.' Előkészítését jóval korábban, már 2004. tavaszán elkezdték, amikor a múzeum felvette Dr. Batthyány-Strattmann László nevét, s működési engedélyét a minisztériummal módosíttatta.

2 Első lépésként a múzeum „Nemzedékek öröksége" című állandó kiállításának bevezető részét aktualizálta, melyben a Batthyány család, illetve a múzeum névadója kapott hangsúlyt. A Batthyány-emlékév alkalmából együttműködési megállapodás jött létre a Szombathelyi Képtár és a körmendi múzeum, pontosabban a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága között, közös kiállítás megrendezésére, melynek címe: A Batthyányak évszázadai. Az időszaki kiállítás 2005. augusztus 19-től november 30-ig tartott nyitva, két különböző helyszínen. A Szombathelyi Képtárban „Műveltség, hatalom és reprezentáció a XVII-XVIII. században ", a körmendi múzeumban pedig „A Batthyány kastély évszázados kincsei" alcímmel. Az egyáittműködési megállapodás értelmében a kiállítás a két intézményben egyidejűleg, közös időpontban, közösen kialakított koncepció alapján, közös installációval és közös költségvetési terv alapján valósulhatott meg a Batthyány-emlékév kiemelkedő rendezvényeként.

3 A kiállítás elkészítése során, a koncepció kidolgozásakor erősen foglalkoztatott minket, hogy vajon hogyan fogadják a látogatók, melyik rész fog tetszeni nekik? Izgatott az is, hogy meddig jut el hírünk, honnan jönnek majd a látogatók, hogy láthassák ezt az egyedülálló kiállítást? Tudják-e, akik véletlenül tévednek ide, hogy ki is volt egykor a kastély korábbi birtokosa? Képesek vagyunk-e mindazt átadni a nagyközönség számára, amit szeretnénk? Átmegy-e mindaz az. információ, amelyet mi birtoklunk, amely számunkra egyszerű és egyértelművé vált? Milyen hatása lesz? Az újdonság erejével hat a távolról ideérkezőknek? Vajon erősíti-e a helybéliekben a lokálpatriotizmust? Elégedetten távoznak látogatóink? Beszédtéma leszünk-e egy társaságban, vagy szóba sem kerülünk? S végezetül: nem volt-e hiábavaló fáradozásunk? Jól sáfárkodtunk-e a rendelkezésünkre bocsátott pénzzel, és mindazok munkájával, akik segítettek nekünk? Miközben mind nagyobb számban sorakoztak ezek a kérdések képzeletbeli listámon, az is a közéjük került, hogy hogyan lehetne ezekre választ kapni? Eleinte arra gondoltam, hogy a hatásvizsgálatra elegendő lesz a vendégkönyv bejegyzéseinek áttanulmányozása. Aztán ezen túl is léptem, mert újabban csak akkor kerül írás bele, ha valami különleges véleménynyilvánításra késztette a látogatót, egyébként pedig általában sablonos formulák sorakoznak a vendégkönyvbe, sokszor a beíró leginkább magának kíván emléket állítani. Minthogy sok munkánkba és pénzünkbe került a kiállítás megrendezése, ezért valami mást, valami hatásosabbat és mindenképpen objektív módszert kellett találni, hiszen a megújuló állandó kiállítás létrehozásakor figyelembe kell vennünk majd a korábbiak tapasztalatait is, különösen ezét, amelyet a Batthyány év tiszteletére készítettünk. Tudnunk kell, hogy a látogatóknak is ugyanazok a részletek tetszenek-e, amelyeket mi sikeresnek gondoltunk, s tisztában kell lennünk a vendégek múzeumlátogató szokásaival is. Ezért a legmegfelelőbb az, ha mindezekről magukat a látogatókat kérdezzük meg, közvélemény-kutatást végzünk közöttük. Mivel a tervezett felmérésre nem állt rendelkezésre külön pénzügyi forrás, meghatározottá vált a kutatás módszere. Nem tudtunk kérdezőbiztosokat állítani, ezért a látogatóknak ún. ön^/töMv kérdőívet készítettünk. A kérdések összeállításánál igyekeztünk közérthető módon feltenni kérdéseinket.

1 A kérdőív segítségével azt vizsgáltuk, hogy mi a látogatók véleménye az intézményről. Ennek kapcsán konkrét kérdéseket teltünk fel a múzeum megközelíthetőségére, a kiállított tárgyak elhelyezésére, megvilátgítátsára vonatkozóan. Megkérdeztük, hogy

7 milyennek ítélik meg a múzeum tisztaságát és az esetleg igényelt tárlatvezetést. Leginkább tennészetesen arra voltunk kíváncsiak, hogy mennyire arattak sikert, mennyire tetszettek az egyes kiállítási egységek. Ahhoz, hogy a válaszokat értékelni tudjuk, tudakozódtunk, hogy milyen előzetes információkkal rendelkeztek látogatóink. A múzeumra vonatkozó ismereteiket honnan szerezték be, mennyire voltak hatásosak promóciós anyagaitik., amiket a helyi és országos írott sajtóban, az elektronikus médiumokban, az interneten és szórólapokon keresztül terjesztettünk? Milyenek a hozzánk érkező vendégek múzeumládogatáisi szokásai, módjai, vagyis kikkel jöttek hozzánk, mely napon, mely órában? A válaszadók sokaságának összetételét pedig néhány, személyes jellegű kérdéssel tudakoltuk meg. Nevezetesen: rákérdeztünk a kitöltők nemére, korára, foglalkozására, iskolai végzettségére, illetve arra, hogy honnan érkeztek hozzánk, hol laknak. A tetszést pedig azzal is mértük, hogy érdeklődtünk, ajánlják-e másoknak ezt a tárlatot, továbbá, lehetőséget adtunk ana, hogy a felmerülő további észrevételeiket szövegesen is kifejthessék. A mintát véletlenszeaien választottuk ki. A kérdőívekhez, a múzeumban több helyen is hozzájuthatott a látogató. A kitöltés önkéntes volt, s a látogatókkal közvetlenül kapcsolatba kerülő munkatársaink viszont udvarias módon szóban hívták fel a figyelmet a kérdőívek kitöltésére. A múzeum látogatóinak egy részét csoportban érkező diákok alkották, ami némiképpen torzította a mintát a fiatalok javára, de rögtön hozzá kell tennem, hogy Ők voltak a legkritikusabbak, mint ahogyan az a feldolgozás során kiderült. Technikai okok miatt e csoportok tagjai könnyen kimaradhattak volna a kitöltésből. Esetükben a kísérő pedagógusokhoz fordultunk, akiknek felajánlottuk, hogy kellő számú kérdőívet vigyenek magukkal, s azt az iskolában kitöltve, juttassák vissza a múzeumba. Számos pedagógus élt is e lehetőséggel. A vizsgált időszakban 3 hónap alatt múzeumunkat 6IOO fő tekintette meg. Látogatási szokásaikról árulkodik a naprakészen vezetett látogatói statisztika. Ennek tanúsága szerint a legtöbb vendég a hét közepén kereste fel múzeumunkat (1. ábra). Csütörtökönként összesen 897 fő, a látogatók 36%-a. A második legpreferáltabb nap a szombat, amikor is 529-en voltak (21%), majd a péntek következik 418 fővel (17%). Azonos számban érkeztek vendégeink a keddi és a szerdai napokon, 313 illetve 312-en (13-13%)s Meg kell jegyeznem, hogy a statisztikát e