Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - SZŰCS GÁBOR A körmendi várkert állapota és jövőbeli hasznosításának lehetőségei

Ennek fő elve - bár történeti kertről van szó -, hogy nem ragaszkodhatunk egy-két állapotnak a teljes kertre vonatkozó bemutatásához, mivel elődeink sem ezt tették, különben nem alakult volna ki újabb fajta kerttípus. A célunk az, hogy a mai, illetve a jövőbeli ember igényének megfelelő parkot alapozzunk most meg, amely majd - ebben az esetben - egy egész város fizikai, lelki, szellemi fejlődését fogja segíteni. Úgy gondolom, fontos elődeink tudásának, múltjának ismerete és tisztelete, azonban itt nem lehet megállni. Tudnunk kell új programot adni egy kertnek, ami által mi is előrébb léphetünk. Jelenlegi állapot A mai helyzet kialakulásában nagyban közrejátszott a második világháború pusztítása, és az azt követő szocialista rendszer létrejötte Magyarországon, és ezzel együtt a tulajdonosok emigrációja. A kastély és a park állami tulajdonba került. Változó kezelői jogok közepette, a park fenntartását segítő szándék és pénz hiányában a természeti folyamatok kezdtek úrrá lenni. Mindeközben a park vízháztartása jelentékenyen megváltozott. A várkert növényzetének vízellátását a csapadékon kívül a múltban a Rába határozta meg. A kastélypark vízellátását kedvezőtlen irányba befolyásolta a védőgát megépítése, amely a folyó várkertet kísérő medrét kiegyenesítette, és ezzel a jelentősnek mondható esés következtében a kisvízi meder bevágódása is megkezdődött. Ezzel párhuzamosan így a várkert déli részén található egykori meder ma holtág, rendszeres természetes vízutánpótlása is megszűnt. Összességében ez a beavatkozás a talajvízszint csökkenésével járt. Fentiekből adódóan a várkert vízháztartását, és ezzel összefüggésben a várkert jövőjét hosszú távon a Rábával való kapcsolat jelentősen befolyásolja. A korábbi parkkialakítás nyomai ma is jól láthatók az idős fák helyzetéből, a még meglévő vue-kből - nyiladékokból -, térformákból, szerkezetből, azonban a terület beerdősülése, az erdő térhódítása is jellemző. A fák nagy részénél csúcsszáradás figyelhető meg, amely a talajvíz szintjének kedvezőtlen változására utal (1. kép). Az öreg fák körül sok helyen rengeteg magonc nőtt fél, ame1. kép. Csúcsszáraz fák lyek közül sok termetes kis fává növekedett. Nagyon károsak a beteg fák közül a rákos, daganatos fák. Ezeket, amíg lehet, meg kell gyógyítani, és ha nem, akkor mihamarabb ki kell őket vágni, mivel ezek energiatere a daganat irányában erősen megnövekszik és elérve egy egészséges fát, még azt is megbetegíti, elpusztítja. (2. kép) 2. kép. Daganatos fa Az utak elhanyagoltak, a növényzet igyekszik birtokba venni. A park szerkezete felismerhető, nagyobb tisztások és nyiladékok tagolják a területet, azonban régi fénye, a gondozott park hangulata már nem lelhető fel. A kertépítészeti architektúraelemek eltűntek vagy romokban hevernek. A tó elhanyagolt, szemetes, növényekkel benőtt, iszappal feltöltődött. A gazdátlanság hangulata ráül a parkra, és a körmendiek így nem szívesen látogatják. Aki betéved, az is szomorkásán emlékezik az egykor szép kertre. (3. kép) A kastély és a park egymástól elzárt, csak kerülővel lehet bejutni a kertbe. A város szívében van, mégis szinte megközelíthetetlen. Ez a furcsa helyzet eredményezi, hogy idegen testként áll a város központjában. A cipőgyári épületek érthetetlen módon nyomulnak be a parkba. A régi kertészlak és az ananászház, a palántanevelő épület elhagyatottan, lepusztultan áll - jelezve, ahol nincs növény, ott nincs szeretet és nincs élet. 3. kép. A tó jelenlegi állapota