Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - SZIKRA ÉVA A körmendi várkastély parkjának jelentősége
Pár évvel később, amikor a kastély épületeinek átalakítását még be sem fejezték, az akkori forrásokban Lust-Gartennek nevezett Várkert újabb átalakításába kezdtek. A munkálatok Vojta irányításával történtek, megvalósítójuk pedig Carl Wessely főkertész volt. Az 1810-es években már valóban tájképi kert jelleget ölthetett a kastélykert. A fennmaradt iratanyag nagy gyepfelületek létesítéséről, újabb facsoportok ültetéséről, kerti tóról, hidakról és csónakokról, padokról és asztalokról, pihenő és sétahelyekről tanúskodnak. A korábbi épületek közül csak a remeteség állott a kert keleti végében még egy ideig, a szobrok közül pedig a Vertumnus-Pomona és a Flora-Zephir csoport, valamint a Gessner-emlékkő. A barokk tengelyekből néhányat fellazított formában meghagytak, mint például a kastélyra merőleges főtengelyt, s ennek a közepére állították 1810-ben az akkor divatos obeliszket, s ezzel befejeződött a tájkép ken építése. A park egyetlen új része a „Tanzplatz" a bormérő hajlékkal, a Várkertben tartott táncmulatságok, helye. A század elejétől ugyanis vasárnap és ünnepnapokon a kert nyitva állt a látogatók előtt, sőt az 1840-es évektől a városban állomásozó katonaság térzenét adott benne a Vertumnus és Pomona szobornál. A kert hanyatlása a XEX. század közepétől 1839-ben a szobrok közül csak négy állt már, a Vertumnus-Pomona, a Flora-Zephir csoport, amelyek előtt 1843-ban virágágyakat létesítettek, valamint a Mercurius és egy név szerint nem említett szobor. 1843-ban Batthyány Fülöp herceg „ Várkertben létező külföldi fák és bokrok nevezettjeit mutató kis tábláknak készítésére" adott utasítást, hogy a vasárnaponként és ünnepnapokon a parkot látogatók megismer3- ábra. A park 1854-es állapota kedhessenek a növényekkel. Az északi kapu két oldalán álló növényházak átalakítására 1844-ben Harangozó mérnök készített tervet. Ezekben még a század második felében is tenyésztettek narancs- és citromfákat. Az ananászkeltető házat azonban még a század elején áthelyezték a kertészetbe, 1843-ban pedig véglegesen meg is szüntették, helyette a Várkert délkeleti sarkában a parkhoz foglalt új gyümölcsösben őszibarackot kezdtek termelni. A park utolsó barokk kori építménye, a remetelak 1851-ben leégett. Ezt követően már csak kismértékű átalakítások folytak a kertben. 1857ben téglakerítéssel vették köríti a kastélyt. 4. ábra. A park az 1970-es években A park virágkorának ezzel vége, a XIX. század második felében a kert több tulajdonos kezébe került: az 1880-as években a körmendi parkot az uradalmi erdészet vette át, a kastély körüli területet pedig az ettől kezdve önállóan működő kertészet kezelte. 1 " A századfordulóra, a korabeli leírások alapján, a park elvesztette régi pompáját. A két világháború közt Körmendre is a Magyarországon általánosan tapasztalható kép volt jellemző: a kisvárosok, különösen a határra került települések mindenütt visszamaradtak, építészetileg alig fejlődtek. így őrizte Körmend is a századfordulón kialakult formáját. Az 1960-as, 1970-es évektől újból fejlődésnek indult Körmend, azonban nem a legmegfelelőbb irányban. Az ide telepített ipar és egyéb építkezések a park területének jelentős csökkenését okozták, és gyakorlatilag a kastély és parkjának kapcsolatát szinte teljesen megszüntették.
