Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - SZIKRA ÉVA A körmendi várkastély parkjának jelentősége

A kert közepén, ahol nyolc allé találkozott, tágas kör alaprajzú tér alakult ki. Hasonló, de kisebb terek voltak az átlós utak találkozásánál is. Egy 1777-ből származó, kertépítésre vonatkozó irat szerint a körmendi park. középső kerek terén oszlopos gloriett állt, amelyet az utak sarkaira elhelyezett kővázák vettek, körül. Hasonló épületeket, esetleg szökőkutakat gyaníthatunk a kert útjainak egyéb csomópontjain is.

14 A későbarokk kastélypark (1783-86) 1770-78 között néhány évig a körmendi uradalom bérlők kezében volt, akik igen keveset áldoztak az együttes fenntartására. Ekkor az uradalom építési hivatalának vezetője Adrian Chevereux hadmérnök kaptány volt, aki részben tervezte, részben irányította a későbarokk átalakításokat, melyeknek szellemi vezetői Batthyány József érsek és Batthyány II. Lajos voltak. A hercegi címet - amelyet a család 1764-ben kapott ifjabb Batthyány Lajos 1787-ben örökölte, apja halála után. Körmenden élt és fényes udvart tartott. Udvarának központi alakja a Körmenden nagyon sokszor tartózkodó nagybátyja, Batthyány József bíboros-prímás, a XVLLI. század végi Magyarország egyik, legnagyobb gavallérja és művészetpártolója. Az ő hatásának tulajdonítható, hogy Körmenden évtizedeken át udvari színház és zenekar működött, s a kastély Vas megye társadalmi életének központja lett. Mindezt legjobban talán a táj és a természet szépségét hirdető, divatos német költő, Salamon Gessner emlékköve jelképezi, amely töredékeiben ma is ott áll a Várkert déli sarkában. Chevreux kapitány idejében történt a kastély körüli barokk park első átépítése is. Az ifjú Batthyány Lajos gróf 1775 2. ábra. Az 1780 körüli, késő barokk kastélypark rekonstrukciós helyszínrajza körül kezdte meg a park átformálását, még a bérlők idején. Már ekkor felmerült az a gondolat, hogy a kastély kertjéből telepítsék ki az állatokat, s azt teljes egészében parkká alakítsák át. 1783-ban a várostól keletre húzódó Rába-kanyart átvágták, és az így nyert területet a parkhoz csatolták. A régi folyómeder leszűkítve, középen tóvá duzzasztva megmaradt a parkon belül, és az új tóban két szigetet alakítottak ki. Batthyány Lajos kertépítési utasításaiból derül ki, hogy a kertből a fácánokat és az állatokat kitelepítették, felszámolták a virágmintás belső partereket, és az addig elég vadon kezelt fácánoskertet félig barokk, félig romantikus stílusú parkká építették át. A kastély körüli parterek helyére egységes gyepszőnyeg került. A parterekből száműzött virágok helyett a park több pontjára tavasztól őszig folyamatos virágdíszt biztosító rózsákat, virágzó cserjéket ültettek. A park faállományát gondosan kezelték, ahol szükségessé vált ott ritkították, a hiányos erdőfoltokat pedig az akkor divatos vadgesztenyével pótolták. Batthyány utasítása szerint mindezt geometrikus formában telepítve és nyírva kellett elvégezni. A fenti intézkedések mellett még el kellett távolítani az egész kert területén az aljnövényzetet is, ami az addig ott őrzött vadak számára kiváló búvóhelyet biztosított. Fenyőket telepítettek át az alsó bozótosnak nevezett fenyveserdő részbe, helyükbe vadgesztenyéből fasorokat ültettek. Az utak találkozásánál kialakult térről valószínűleg ekkor bontották le a gloriettet, csak a körben elhelyezett kővázákat hagyták a helyükön. A gloriett későbbi adatok szerint a nagyobbik szigetre került át, 1831-ben még ott állt. 1781-ben új kerti épületek építését jelzik az uradalmi számadások: „ Temple de Société", „Nymphen-Bad", Pán isten temploma. A kastély 1799-ben felvett leltára szerint Johann Martin Fishernek, a kor leghíresebb bécsi akadémiai szobrászának, több, 1786 előtt készített műve állt a kastélykertben, a még ma is álló Vertumnus és Pomona, valamint Zephirus és Flora szoboregyüttesek. Továbbá a leltár még említi a Mercurius és Jupiter, illetve a Szükségszerűség elnevezésű szobrokat. Feltételezhetően a töredékesen még ma is látható Kybelé istenanya szobor, a Gessner emlékkő, és a tó lefolyása mellett levő nimfa-oltár is Johann Martin Fisher munkái. 1788-ig még számtalan - a korszakra jellemző - szentimentális elemet építettek, illetve helyeztek el a kertben. Ha mindezt elképzeljük, egy rendkívül gazdag, sokszínű és nagyszabású park képe tárul elénk, melyről a kortársak is nagy elismeréssel nyilatkoztak.

15 A tájképi kert építése 1795-1810 között A XVIII. század utolsó éveiben megkezdett klasszicista átalakítás az együttes valamennyi épületét alaposan átformálta. A kastély átalakítása, a barokk időkhöz hasonlóan, most sem választható el a kert átépítésétől, sőt láthattuk, hogy a tájképi kertté való átalakítását még a kastélyon folytatott építkezés megkezdése előtt (1795), korábban megindították. Az átépítés tehát szinte folyamatos volt az 1780-as évektől. 1795-ben összesen 480 darab, 52 féle egzotikus fát és cserjét rendeltek Németországból. Ekkor volt az ún. gyűjteményes kertek divatja.

16