Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - SZIKRA ÉVA A körmendi várkastély parkjának jelentősége

Az így kialakított úthálózatot nyírott, magas gyertyánsövény szegélyezhette, másutt mértani elrendezésű vadgesztenye-sorok kerülhettek beültetésre. Egyes fasorokat alagútszerűen ívesre metszettek - közben kialakultak a nagy, virágos gyepszőnyegek. Jó szemű kertészre vall, hogy a hajdani ligeterdő legszebb fáit meghagyva, belekomponálta a barokk parkba. Ez idő alatt épült fel az északi kapunál a narancsház. Mindezen munka közel egy évtized alatt elkészült, ezzel párhuzamosan folyhatott a Rába-rendezés is, mert az 1724-es térkép a park határán még nagy folyókanyart mutat, a századvégi pedig e helyen tavat, kis szigettel. Nyugati oldalának középvonalában, a kastéllyal szemben íves vonalú építményt jelöl a térkép. Ennek funkciója bizonytalan, esetleg üvegház, vagy hűsölő építmény lehetett. A középső kis kerttől északra és délre, az országút és a Rába között kelet-nyugati irányú fasorok húzódnak, valamint a folyó partján is látható egy fasor. A park nagyszabású barokk átépítése 1730 és 1770 között Az új típusú kastélyt már nem övezte vizesárok, hanem nagyszabású, az épülethez kapcsolódó, mozgalmas, geometrikus alaprajzú és tömegelrendezésű, látványos és ünnepélyességre törekvő, Versailles-t idéző park. A barokk centralizáltsága a körmendi kastély esetében is jól érzékelhető. A kastély épületeit egyetlen észak-déli tengelyre fűzték fel, amelyben hosszú fasorok vezetnek rá több kilométer távolságból az átformált főépületre - cour d'honneur. A főtengely két oldalára épültek azok a melléképületek, amelyek a kastély előudvarát szegélyezik. Az egész kastélyegyüttes fő megközelítése délről nyílik, innen, a Rábának a főtengelybe helyezett hídjától futó fasoros út vezet a Herkulesszobrokkal díszített főkapura. A szűk, eredetileg bizonyára gazdag rácsú kapuszárnyakon át belépve tárul fel az előudvar körül elhelyezett hat barokk melléképület, a földszintes belső istálló és a kocsiszín, a lovarda, illetve a könyv- és levéltár, majd a két egyemeletes tiszti lakóház következik ebből az időből. Az észak-déli főtengely áthalad a főépület kettős kapualján is, és északi irányban az országút kereszteződésénél elhelyezett két kerti ház közötti hátsó kapun keresztül hosszú kilométereken keresztül folytatódik a Szombathely irányába épített új országúttal. A kastély barokk főtengelye végül is messze környék rendezőjévé vált. A kastélyegyüttes - és valószínűleg a kert - barokk átalakítási terveit a jő nevű olasz építész, Donate Felice de Allio császári és királyi hadmérnök készítette. Ez az új park az 1724-es térképen ábrázolt kert továbbfejlesztése volt. A virágparteres részt valószínűleg jelentősen átalakították, illetve hozzácsatolták az 1731-ben betemetett vizesárok területét is. 1735-ig elkészült a földszinti kis Sala Terrena előtti parter is. 1732-ből fennmaradtak kőszobrászati emlékekre utaló összeírások, melyek valószínűleg a barokk kert tartozékai lehettek. Bél Mátyás 1740-es években készült leírása alapján a kert már akkor három részre tagolódott: egy gyümölcsösre, egy különleges fákkal és cserjékkel betelepített részre és egy húsölő, sétáló parkra. A gyümölcsöskert már akkor valószínűleg főleg a kastélytól északra, az országút túlsó oldalán, a belső major mellett települt, az új parkot viszont a maival közel azonos kiterjedéssel, annak helyén építették meg, ami akkor is elkülönült a parteres és a fás-ligetes részre. Valamivel később, de feltétlenül 1750 előtt indult meg a park nagyobb részét alkotó „Fasan Garten" építése. A kor szokása szerint a kastélytól távol eső részeken, elkerített helyen tartották a fácánokat, és más, egzotikusnak tartott állatokat. Az új fácánoskert főtengelye megegyezett a korábbi kert tengelyével, tehát az egész kastélyegyüttes nagy észak-déli tengelyére merőlegesen, a főépület középvonalában, a földszinti kisebb Sala TerrenáAól indult keleti irányba. Felezőpontjában, rá merőlegesen észak-déli főút keresztezte. Az itt kialakuló csomópontba átlós irányból is érkeztek fasorok. A két nagy tengellyel négy szakaszra osztott kertet további átlós és derékszögű utak bontották egyre kisebb részekre. Az utakat gyertyánfából ültetetett sövények keretezték. A park 1977-ben készített növényfelmérési rajzán a napjainkban nagyra nőtt gyertyánfák elhelyezkedése ma is kijelöli az egykori nyílegyenes utak, az allék helyét. 7. ábra. Az 1750 körül épített jacámoskert rekonstruált alaprajza