Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - BIRO DOINA Hatalom és kötelesség között - A Batthyány család asszonyai és lányai a századok folyamán

térielemből; 5-től 6-ig filozófiát olvasok; 6-tól 10-ig szünet. Csütörtökön: mint kedden; Pénteken: mint hétfőn. Szombaton: 6lól 7-ig mint hétfőn; 7-től 8-ig ismétlés filozófiából; 8-tól 9-ig lovaglás; 9-től 10-ig magyar; 10-té)l 11-ig számtan Monfage mons.-al; délután mint kedden. '

15 Egy megjegyzés: midennap egy órát szánt a magyar nyelv tanulására, mert a német volt az anyanyelve, a latin és a francia pedig amúgy is kötelező volt. A filozófiát szövegek alapján tanulta. Később szép és művelt felesége Teréz, Kinsky grófnő is figyelemmel kíséri gyerekei tanítását. Visszafogott volt és érzékeny, szerette az irodalmat és a zenét, biztosította levelezései titkát, egyfajta titkos kódot használva, melyben a betűket számokkal helyettesítette, ezt clavis cabale-mk nevezte.

16 Teréz elég beteges volt. Levelezésük szerint arra kérte férjét, hogy vállaljon részt a gyerekek nevelésében. Lajos Ernő is arra kérte fiait, hogy tanulják meg a magyar nyelvet, ahogyan ez Ádám Vencelhez írott leveléből is kiderül: „...megtisztelve érzem magam névnapom alkalmával küldött jókívánságaiért, de megjegyzem, hogy egy jó modor inkább kedvemre lenne... nem fogom eltűrni, hogy ne beszéljék a magyar nyelvet, annál is inkább, mert magyar földön vannak. " De ő annyira elfoglalt volt Pozsonyban, hogy édesanyja, Eleonóra, mint nagyanya beleszólt unokái nevelésébe. Károlyt, kinek saját fia nevelése nem sikerült, Mária Terézia fia, II. József tanárának nevezte ki, s ezért hercegi címet is adományozott neki. Károly fiát, Jenőt kívánta volna szigonian nevelni, folytonos fenyegetés alatt, mindig büntetésre készen. Ennek következtében fia eltávolodott tőle, aki képtelen volt egyedül helyt állni, s körülbelül 20 éves korában halt meg. Jenőhöz intézett levelei kétségbeesését és megbékélésük lehetetlenségét bizonyítják. A fenyegetés volt az egyedüli módszer: „... határozottan kijelentem, hogy ha nem szándékszik megváltoztatni életmódját, az élet ebben a pillanatában, amikor nagykonísításához közeledik, semmi sem fog meggátolni abban, hogy jelentsem az Udvarnak - viszonzásként szolgálataiért és egy kollégiumba való elzáratását kérjem a következő néhány évre, ahhol meg lesz minden lehetősége arra, hogy gondolkodjon... A földeim egy részét már az ellenség kezeiben látom és mindent, amit egy napon magáének tudhat egy pillanat alatt elveszthet..." Megtudjuk, hogy Strattmann Eleonóra szomorú volt, mert unokája, egyetlen örököse egy csepp megbánást sem tanúsított és semmilyen tiszteletet nem nyilvánított nagyanyja iránt. Károly a feleségét közömbösséggel és hidegséggel kezelte és Lajos Ernő, vagy Teréz közbenjárásai is eredménytelennek bizonyultak.

17 Máshol pedig türelme határán találjuk, aki élete ideálját magyarázza Jenőnek: „...nincs meg a megváltozáshoz szükséges ereje, akkor is, ha látja, hogy kiadom eletetnél, véremet és vagyonomat ebben a háborúban, s mindezt csak mindannyiunk érdekében és csak azért, hogy továbbíthatsuk utódainknak hírnevünket és erényeinket. " Ebben a helyzetben csak édesanyja és testvére, Lajos Ernő levelei jelentenek számára megnyugvást, ez utóbbinak meg voltak saját problémái fiaival Ádám Vencellel, Tivadarral és Fülöppel. Az országos levéltárban a nádor fiai, főleg Fülöp tanítási költségeiről is őriznek nagyon részletes dokumentumokat, amelyekből kitűnik, hogy sokat tanultak, másrészt pedig mekkora volt a nagy családok tanítási költsége. A lányok tanítása másképp történt, mint a fiúké. Keveset tanultak írni-olvasni latinul, viszont szépírást, helyesírást és számtant tanultak, hogy képesek legyenek a napi gazdasági ügyek vitelére. Ismerniük kellett a háztartásban szükséges dolgok árát. Ugyanakkor viselkedési szabályokat és egyházi törvényeket tanultak. Az igényeiknek megfelelő művészet és kézimunka is jelen volt: rajz, miniatűr, festészet, hímzés, szövés és horgolás. Zenét és táncot csak kedvtelés céljából tanultak. Ellenben az idegen nyelvek nagyon fontosak voltak, főleg, mert figyelembe kellett venniük esetleges külföldi férjhezmenetelüket is. A lányoknak ismerniük kellett a vagyonkezelésről szóló legfontosabb törvényeket is.

18 Találtunk a levéltárban a Batthyány lányok nevelésével kapcsolatos dokumentumokat, de számos levelet is, igazi alkalmazásait a tanultaknak. Ezek franciául íródtak a családi levelezésben, az adminisztrációs levelezésben pedig latinul, németül és magyarul. Hogy ők írták, vagy olvasták ezeket, bizonyítja rátermettségüket. Néhányan közülük olaszul is beszéltek, mint Battyhány Ignác erdélyi püspök unokahúga, Szeraphine grófnő, aki Gyulafehérvárra küldi nagybátyjának Pensées instructives et tout sortes d'exemples propres à former les coeur des jeunes gens - Oktató célú elmélkedése, a fiatal lelkek neveléséről - című, olaszból franciára fordított kéziratát. A könyvet 1787-ban Kolozsváron közölték, és előszó helyett a püspök unokahúgához írt levelét tartalmazza - amiből idézünk: „...nem kívántam a magyarországi írók közé sorolni, de kár lett volna, ha ez a tanulmány nem tartalmazza az ön személyes példáját, azt, hogy minden idejét hasonló foglalkozásokra szánja... mindezek ellenére megtisztelve érzem magam kedves művelt unokahúgom, mert másokat tanítva saját magát is fejleszti. Folytassa ilyen jól megkezdett pályafutáséit... "Ignác úgy keltezi francia nyelvű levelét, mintha éreztetni akarta volna közelségét: c'est le 31 juillet 1787. 19 Hasonló példák a következő században is találhatók: Zichy Antónia, Battyhány Lajos felesége, aki író és memorialista volt, vagy Budai Júlia, aki Battyhány Artúr, majd Apraxin Sándor felesége volt, szintén ismert regény- és drámaíró. A századok során nyomon követhettük a könyvtárak és a ritka, értékes könyvek gyarapodását a Batthyányak kastélyaiban. Ezek a könyvek ihletet és kísértést jelentettek, de ugyanakkor az egyéni és csoportos gondolkodásmód változását is kimutatják. Jelentős részük Bécsbe került, könyvtárosok és kiadók révén. A gyulafehérvári Batthyány könyvtárban egy könyv tervezetét találtuk, ami a XVIII. század végén jelent meg: Journal de Vienne, notices des principaux livres, cartes estampes, musique arts dédié aux amateurs de la littérature. Az évente ajánlott könyvek között nagyon sok a nőkhöz szól, mint például a 24 kötetből álló enciklopédia: Bibliothèque universelle des Dames, a következő fejezetekkel: Utazások, Történelem, Különfélék, Színház, Regények, Vallás, Matematika, Fizika, Csillagászat, Természettudományok és Művészetek. Nemcsak III. Boldizsár, vagy Ignác voltak nagy könyvtárlétesítők, tudatában a könyvek értékének, hanem a család majdnem minden tagja. Lajos Ernő 1752. június 6-án, Johannes Hackel által készített leltáraiban találtunk érdekes címeket latinul és franciául, mint például: Saint-Sanson atlasza, A Trente-i koncílium története, Keresztény vallási tanulmány és mások. Bonfini Kerum Hungaricarum című munkáját Erdődy