Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - NAGY ZOLTÁN A körmendi kastély belső terei 1938-1945 között gróf Batthyány László visszaemlékezéseiben

rabban Batmyány-Strattmann II. László és felesége hálószobája, illetve 1942-től az értékes porcelántárgyak raktára lehetett." Farkas József úgy tudja, hogy apósa azért lett az 1930-as évek közepétől Batthyány László „udvari fényképésze", mert azon túl, hogy közel egykoniak voltak, mindketten nagyon szerettek sakkozni. Nem egy alkalommal fordult elő, hogy a herceg ma­gához hívatta, és napestig elsakkoztak, de közben szó került a fotózásról is, miközben ellátta őt szakmai tanácsokkal. Cserébe a hercegtől egy speciális képszél vágót kapott ajándékba. A csa­ládi emlékezet szerint Tóth Kálmánt minden jelesebb esemény­re meghívták, hogy fényképeket készítsen. Volt egy bécsi gyárt­mányú „Reinhof márkájú gépe, mellyel gyakran fotózott, de használt egy összecsukható kis lemezes fényképezőgépet is, ál­talában ezt vitte magával. „A szemével dolgozott, nem használt még magnéziumot. "Az idők során a Deák utcai műhelyben fel­halmozott nagy mennyiségű üvegnegatív a háboni után csak­nem mind megsemmisült. 58 A hercegnői szobából nyíló szalonban Batthyány Károly (1698-1772) tábornagyi pálcájával, 1764-ben kapott hercegi címerével, aranygyapjas rend „colonéjával" díszített, a XVIII. század második feléből származó nagyméretű, a rómaiak és a dákok küzdelmeit ábrázoló négy darab hatalmas gobelin volt látható. 59 A fennmaradt archív felvételek tanúsága szerint a reprezen­tatív termekben, csakúgy, mint a díszteremben falikarok és kris­tálycsillárok biztosították a fényt és a reprezentációt. Ezek a csil­lárok már a XLX. század végén készült, nyomtatásban is megje­lent fényképfelvételen is tanulmányozhatók. 6 " Gróf Batthyány László szerint a díszterem baloldali ajtajából nyíló szoba nagyon szép volt, melynek minden falán egy-egy hatalmas gobelin függött. 61 Németh József is megemlítette, hogy a díszterem után az első a gobelin szoba volt, ahol ..római har­cosoknak, lovasoknak hatalmas gobelinjei voltak") 1 Ez a szalon, mely herceg Batthyány-Strattmann II. László idejében is érintetlen volt még, emlékei szerint nagyon szépen be is volt rendezve. Ekkor itt „pár szép képen kívül márvány asztal, körülötte aranyozott fehér székek, voltak, s ezt használ­ták is, ott le is lehetett ülni". Azonban ez a berendezés nem ré­gen kerülhetett ide, mert a XIX. század végén a gobelinek nem itt, hanem a II. emelet északnyugati termeiben a kápol­na előtti szobákban voltak. Az 1898-ban kiadott Vasvármegye című kötet lapjain is ábrázolt, képekkel zsúfolt „kis társalgó terem" melletti „kék mellékszobában" összeírt „három fali 15. kép. (XIX. tábla 2. kép) A könyvtár ablak feletti neobarokk stukkódísze, 1920-as évek eleje kobelin szőnyeg Müthologia részleteket ábrázolva hercegi cí­merrel 30 Ft-ot ért", míg előtte a .Milliard szobában egy nagy fali gobelin szőnyeg hercegi címerrel 50 Ft-ra becsültetett. ' 63 Ez a kiragadott részlet is azt bizonyítja, hogy a kastélyt nemcsak gyakran átépítették, de át is rendezték a hercegi cím birtoko­sai. A díszterem mögött lévő hercegi szalonokból nyíló közös­ségi tereket még dr. Batthyány-Strattmann László idejében ala­kították ki. Gróf Batthyány László elmondása szerint nem any­nyira a herceg, hanem inkább felesége, Coreth Mária grófnő ízlésvilágát tükrözte a kastély reprezentatív tereinek kialakítá­sa. Példa erre a finom vonalú és színvilágú neobarokk stuk­kódíszek alkalmazása, (15. kép) a festmények elhelyezésének körültekintő kiválasztása. Bogya Borbála, aki 1938-1945. években munkavégzés közben gyakran járt a különleges textilképekkel borított fa­lak között, így emlékezik: „a gobelin terem nagy volt. Ha be­léptünk, a szobába, akkor azt láttuk, hogy a hatalmas gobeli­nek a plafontól a földig lógtak. Amekkora falak voltak, akko­ra képek voltak ott, melyek minden falat teljes egészében le­fedtek. Előtte aranyozott, hajlított lábú asztalok, kis kétsze­mélyes kanapék, faragott aranyozott láthú görbe hátú székek álltak. Gobelin volt az ülőkéjük is, meg a háttámlájuk is, ke­retük meg a lábuk is aranyozott, ezen kívül voltak, itt még "ke­rekes-, vagyis gömbölyű asztalok aranyozott székekkel. Volt még benne egy szép zongora, pont olyan, mint a díszterem­ben és egy spanyolfal. Ez a szoba is aranyozott bútorokkal volt tele, mögöttük, a gobelinek, előtt körbe lehetett járni. A fal világos egyszínű volt, mennyezetét gipszminták díszítették. Nem emberi alakok, hanem mindenféle növény, gyönyörű vi­rág volt a sarkokban is. Olyan gyönyörűek voltak, hogy sok­szor csak álltunk ott és nézegettük. Nem csak ebben a terem­ben, hanem a II. emelet minden szobájában: a hercegasz­szony, a bercegúr szalonjában, a könyvtárszobában végig mind ilyen minták voltak.'^ (16. kép) Bogya Borbála közvetlenül a háború után Könnenden járva betért az északi kapuépületekbe, oda, ahol a kertészek laktak. A hosszú folyósón látta ezeket az aranyozott bútorokat. Azon ma is csodálkozik, hogy a hercegi család miért nem szállította el ezeket a megszállás előtt, pedig megtehette volna. Hogy mi lett a sorsuk, azt már nem tudja, mivel nem itt volt lakhelye. 16. kép. A könyvtár ajtó feletti mennyezetének neobarokk stukkódísze, 1920-as évek eleje

Next

/
Oldalképek
Tartalom