Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - NAGY ZOLTÁN A körmendi kastély belső terei 1938-1945 között gróf Batthyány László visszaemlékezéseiben

nagy sárgaréz ágyára ma is jól emlékezik.

12 A herceg egykori szobáinak a helyén pedig szerinte „1942-1944 között két vendégszoba állt, melyekhez egy fürdőszoba is csatlakozott. Berendezése: két ágy éjjeliszekrénnyel, fésülködő, szoba közepén állt egy asztal, körülötte székekkel és a fal mellett a ruhásszekrény. A két szoba egyformán volt berendezve, az ágyakon ágy terítővel. Az első, oratórium felőli vendégszoba nagyobb volt. A fürdőszobából átjáró nyílt egy kanapéval. A fürdőben lábakon álló fürdőkád és női «alulmosakodo» is volt, de ekkor már meleg víz nem folyt a csapból, azt a földszintről vödörrel kellett felhordani, ha olykor vendég szállt meg benne."'

3 Az akkor már nagybeteg hercegasszony a II. emeleten az oratórium után, a nyugati szárnyban lévő első szobában lakott a háború első éveiben, a mellette lévő kisebb helyiségben pedig két idős nővér tartózkodott állandóan, akik ápolták és kiszolgálták őt. Bogya Borbála eltűnődött azon, hogy Coreth Mária huzamosabb ideig hol is lakott valójában, mivel szerinte a II. emeletet nem lehetett befűteni télen. Akkor már régen elromlott a központi fűtés, amit az orosz front közelsége miatt nem is javíttattak meg. Azt gondolta, hogy talán a „főméltóságú hercegasszony" lit csak nyáron tartózkodott. Vele nem volt dolga, nem is látták őt, mivel mozgásában és beszédében korlátozott volta miatt nem mutatkozott, az ebédet szobájába vitték épp úgy, mint ahogy azt az 1936 óta itt lakó idős Windischgrütz Ferenc hercegnek, akinek minden ételt előbb le kellett passzírozniuk. Állításának ellentmond özv. Varga Jánosné visszaemlékezése, aki a nagy ebédlőt az oratóriumig terjedőnek tartotta, bár abban egyszer sem járt. A II. emelet délkeleti bástyaszobája melletti személyzeti lépcsőházból nyílt az ún. „ofiszszoba", egy kis mosogató, ahol a hercegi család porcelán edényeit, étkészletét mosták el. Az egykori öles vastagságú bástyafalba kézi hajtású étellift és egy tálalóablak volt bevágva. Az ebédlőbe a személyzet nem mehetett be, az ablak másik oldalán a komornyik állt, mellette egy asztal volt, arra rakta a feladott fogásokat, a lyukon csak annyit lehetett látni, hogy az ebédlőben egy nagy hosszú asztal mellett ültek a főrendűek.

14 Az oratórium előtt lévő szobának 1938-1943 közötti berendezésére egyedül Németh József emlékezett úgy, hogy az „XIV. Louis stílusú aranyozott fehér bútorokkal volt berendezve. '

15 Elbeszélése szerint a nyugati szárnyban e szoba mögött helyezkedett el „a nagy nyári ebédlő, melynek menynyezetét freskó díszítette, mintha [nyári] égbolt lenne fölötte,"

16 ,,ami pedig bevezetett ide, [a délnyugati bástyaszoba] az volt a «téli ebédlo», ahová a földszinti bástyaszobában levő konyhából étellift vezetett. " Farkas József elmondta, hogy gyermekkorában egy alkalommal 1941, vagy 1942 nyarán járt a várkastélyban unokatestvérével együtt, ugyanis szülei baráti köréhez tartozó Káhr Vilma „kulcsárként" - házvezetőnőként - a kastélyban dolgozott, aki megígérte neki, hogy a hercegi család távollétében egy adódó alkalommal megnézheti, „milyen belülről egy hercegi vár". Megőrzött benyomásairól így emlékezik vissza hatvan év távlatából: „Mindenhol csak a gyönyörű bútorokat láttam, meg a hatalmas termeket. Az oldalbejáraton mentünk be és a főbejáraton jöttünk ki. A cselédlépcsőn mentünk fel az emeletekre, és minden szintet megnéztünk. Megmutatta, hogy az étellift hogyan is működik. Az nekem nagyon tetszett, mert olyant nem láttam még akkoriban."

11 Batthyány László gróf emlékképei közt az is szerepelt, hogy a nagy ebédlőben a szemben lévő falakon nagyméretű, „gipsz keretben tájképek voltak olajvászonra festve. '

18 Ezt az állítást levéltári források is megerősítik. Az 1932. évi hitbizományi leltárban olvashatjuk: „Nro. 1120. 2 db nagy olajfestmény tájképet ábrázolva, állapotuk jó.

m A kastély berendezéséhez e képek régtől fogva hozzátartozhattak, hiszen az 1840-ben készített körmendi uradalom topográfiai összeírásában,

20 és az 1884. évi hitbizományi leltárban egyaránt a II. emelet keleti szárnyon lévő nagy ebédlőben találjuk mindkettőt, igaz „feketére festett, arany léccel díszített fa keretben"

1

^ A nagyméretű olajfestményt körülölelő stukkó keret a kastély kápolnájában a régi fényképeken jól megfigyelhető. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az ebédlő kialakítása a nagy képek áthelyezésével, plasztikus gipszkeretben történő rögzítésével együtt 1917-1918 között készített tervek alapján az első világháborút követő években történt.

22 A kápolna felújítása során gipszkeretbe helyezett oltárképet láthatunk ma is itt, valamint hasonló módon rögzített olajfestményt tanulmányozhatunk a könyvtárszoba mennyezetén az egyik üvegnegatívról készült felvételen.

23 A gipszkeretezésű festmények falra helyezése - ma már világosan látható - dr. Batthyány-Strattmann László herceg és családjának Körmendre települését megelőző kastélyátalakítás korára tehető. A reprezentatív terek közül a főkapu alól induló „díszlépcsőházról" -à II. emelet déli homlokzata mögötti hatalmas, két emelet belmagasságú „díszteremre", a keleti szárnyon ebből nyíló, stukkókkal ugyancsak gazdagon díszített „gobelin szobára", az ezt követő „olvasószobára"és „könyvtárszobára" az egykori szemtanúk mind emlékeznek. A főlépcsőház félemeleti fordulójában a vörös márvány kandalló fölött lévő „zöld márványos keretben egy igazán gyönyörű szép, Batthyány Ádámot kezével fölfele mutatva ábrázoló relief állt. A képek úgy voltak rakva, hogy lent Lajos mutatta, hogy fent van Károly. Azt mutatták, merre kell menni. "

2Í A kandalló feletti féldomború faképet azonban nem leljük az 1932. évi hitbizományi leltárban,

25 noha Batthyány Ádámnak több festménye is található volt ekkoriban a kastély főépületében: az 1737. szám alatt „gróf Batthyány Ádám arcképe aranycsíkos fakeretben", az 1746. szám alatt „ismét Batthyány Ádám arcképe hasonló keretben " bejegyzést olvashatunk, de ezek olajképekre vonatkoznak. Ellenben a múzeum tárgyainak felsorolásánál az 1994. tételszám alatt „Faragvány fából: Herceg Batthyány Károly tábornagyot szerecseny szolgáival ábrázolva "

2Ú szerepel, ami azt valószínűsíti, hogy ez az ős lehetett a kandalló feletti festmény tárgya, noha Gróf Batthyány László emlékei ennek határozottan ellentmondanak. Az említetten kívül még egy képe látható a táborszernagynak e korban, mely a díszterem kandallója felett függött. Egy üvegnegatívon szereplő enteriőr a bizonyság arra, hogy a spanyolfallal eltakart kandalló fölött hadvezéri pózban megfestve valóban Batthyány Károly néz reánk turbánt viselő „szerecseny" szolgájával együtt.

27 (6. kép) Ez a műalkotás nyilvánvaló azonosságot mutat a rohonci ősgalériából származó nagyméretű olajfestménnyel, de azzal a különbséggel, hogy itt a festményhez tartózó, az alsó keret szegélye fölött vászonra írt szöveg teljesen hiányzik.

28