Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - MENTÉNYI KLÁRA A körmendi Batthyány kastély helyszíni kutatásainak eddigi eredményei

A déli szárny középrizalitjában a lépcsőház fölött, de a XIX. század folyamán az akkor még csupán a II. emelet födémmagasságáig felnyúló díszterem fölött is különböző helyiségek voltak. Tudjuk, hogy a XIX. század második felében itt volt a színház, továbbá a fegyvertár is.'

8 A nagyterem nyugati falának túloldalán feltárt, egyelőre nehezen értelmezhető nyílások mindenesetre a lépcsőház átalakításáról tanúskodnak, éppen úgy, mint a lépcsőház fölötti, utólag osztott helyiségek falelválásai is. Amíg a lépcsőház és egyáltalán a déli középrizalit vizsgálata még várat magára, bizonytalan, hogy ezen a legfelső, középső szakaszon pontosan melyik beavatkozás tartozhat a XIX. század eleji, s melyik a következő, nem sokkal későbbi építési periódusba. Nem lehetetlen ugyanis, hogy az a homlokzati kialakítás, amelyet a már említett 1826-os rézmetszeten látunk, egy eddig kevéssé feltárt periódus, a klasszicizáló késő barokk alkotása. Itt jegyezzük meg, hogy 1803-ban új üveg- és melegházakkal kiegészített orangerie, illetve kávéház épült az északi kapu mellett,'

9 megnagyobbították és oszlopos tornáccal bővítették az őrségépületeket, továbbá dolgoztak a lovarda és a vele szemben álló levéltár épületén is. Ana a kérdésre, hogy pontosan melyik évben is készült el az új klasszicista főhomlokzat, ma még nem ismerjük a választ. Annyi azonban biztos, hogy az 1826. évi céhlevél ábrázolásán még nem, de egy 1852-ből származó rajzon már szerepel, tehát jobb híján egyelőre e két időpont közé datálhatjuk.

50 A hat ion fejezetű faloszlop által tartott hatalmas timpanon fölé tekintélyes manzárdtető magasodik. Valószínűnek tartjuk, hogy a benne elhelyezett negyedik szintet az itt sorakozó, alárendeltebb funkciókat befogadó helyiségekkel részben csak ekkor, a déli szárny nagyobb szabású átformálásával egy időben hozták létre. Sajnos az 1960-as években - a kollégium ide helyezésekor - a tetőszerkezettel együtt ezt a teljes épületrészt lebontották. Természetesen ugyanekkor újonnan készítették a szóban forgó középrizalit II. és III. emeleti ablakait, valamint a szintén ekkor létrehozott, hat oszlop által tartott, széles teraszra nyíló ajtókat is. Valószínű, hogy a főépület késő klasszicista déli homlokzata abba az 1840-es években több egységet is érintő építési hullámba sorolható, amelynek - Batthyány Fülöp herceg idején - a Mérnöki Hivatal vezetőjeként működő Harangozó János lehetett a tervezője. 1840-ben a nyugati őrségépületet mérnöki dolgozószobává és eszköztárrá alakították át, 1841-ben átalakították a század elején létrehozott kávéházat, 1844-ben pedig raktárakat hoztak létre a fedett lovardában. Új főkapu is készült, egyelőre azonban nem tudjuk, hogy magát a kastélyt, vagy az egész együttes bejáratát zárta-e le.

51 Historizáló stílusú építkezések a XLX. század végén és a XX. század elején 1883-1889 között a körmendi hitbizomány új birtokosa, Batthyány Ödön kezdeményezésére került sor az együttes újabb, már kisebb mértékű felújítására. Ekkor már nem működött az Építési Hivatal, a munkákat szabad vállalkozók végezték.

52 Az Országos Levéltárban fennmaradt XIX. század végi vázlatkönyv alapján ma már tudni lehet, hogy a körmendi Leithner Endre mellett elsősorban Fritz Friedriger volt a munkálatok tervező építésze.

53 Az általunk vizsgált földszinten és II. emeleten a XIX. század végi beavatkozások kisebb mértékűnek bizonyultak, mint például az északi melléképületek, vagy az istállómesteri lak esetében. A földszinten az északkeleti saroktorony boltozatát, s vele összefüggésben a korábbi széles bejáratot beszűkítő mai ajtót lehet ide sorolni. Ezen a szakaszon feltöltötték a még meglévő pinceszakaszt, és az így kialakított helyiségek új csehsüveg boltozatokat kaptak. Nyílások átalakítása köthető ide a kápolnától keletre lévő térben, valamint a nyugati szárny akkor még alápincézett,

54 egyik földszinti terének fiókos dongaboltozata. A II. emeleten azonban csupán kisebb válaszfalak készültek ebben a korszakban. A meglévő nyílásokba új nyílászáró szerkezeteket helyeztek, és korszerűsítették a fűtésrendszert is. A mindezidáig klasszicistaként számon tartott sárga szín a homlokzatokon a historizáló korszak stílusjegyeként határozható meg, korábban nem fordult elő. Az őrségépületek és a keleti istállómesteri lak a XIX. század első felében egyértelműen fehér színű volt. Az I. világháború után, az 1920-as években dr. BatthyányStrattmann László herceg újból komoly energiákat fordított az uradalmi központja fényének emelésére. Az ő nevéhez fűződik ugyanis a reprezentatív II. emelet átalakítása, és gazdag neobarokk stukkódíszének elkészítése.

55 A közbülső osztófalak elbontása révén az immár két szintet egybefogó díszterem elnyerte mai, impozáns méreteit. Valójában a kápolna szintén ebben a korszakban készített, s legfelső szintjén megmaradt stukkóin

56 kívül - az egykor teljes egészében hasonló dekorációt hordozó II. emeleten - az 1960-as évek elején, mai tudásunk szerint egyedül itt hagyták meg a szóban forgó neobarokk, festett dekorációt. Mindenhol máshol a födémek kicserélésével, illetve új betonfödémek behúzásával módszeresen elpusztítottak mindent. Mai formájában létrejött a déli szárny betont és műkövet alkalmazó melléklépcsője - 129/2. és 328. helyiség -, amelyet egy már korábban is itt lévő XIX. századi lépcső helyén alakítottak ki. A további kisebb módosításokon túl külön említést érdemel a földszinti délkeleti csigalépcsőnek a mögötte lévő Sala Terrena-ból történő megközelítésének megszüntetése, és a XIX. század végi konyhából nyitott új bejáratának kialakítása. Ugyanekkor új kifestés készült az itteni pince fölötti kamrában, valamint a mögötte mindezidáig a keleti szárny Sala Terrena-ylhoz tartozó reprezentatív helyiségben. Itt a körítőfalak alsó szakaszának cementes vakolata arra utal, hogy a festés előtt a lábazatokat javították. A színes dekoratív festés a falazatokon részben még megtalálható. Egyelőre azonban nem találjuk a választ arra a kérdésre, hogy pontosan milyen korú falfestés töredékei találhatók abban a XX. század második felében ide került, magas feltöltési rétegben, amellyel a 110. helyiség járószintjét a mélyített Sala Terrena padlójáról a szomszédos 109- helyiség újonnan létrehozott beton burkolatának szintjére emelték. Ezeket a töredékeket a régészeti feltárás hozta napvilágra, s összefüggéseik még további vizsgálatokat igényelnek.