Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
V. A körmendi Batthyány kastély kutatásának eredményei és hasznosítási lehetőségei - MENTÉNYI KLÁRA A körmendi Batthyány kastély helyszíni kutatásainak eddigi eredményei
A kastély utóélete A II. világháborúban a kastélyegyüttest először a német és magyar, majd az orosz hadsereg vette birtokba. Már a bevezetőben említettük, hogy akkor, amikor az orosz katonák 1957-ben elhagyták a helyszínt, a főépület berendezései ugyan már nem, de belső dekorációja a padozatokkal és a nyílászárókkal együtt még épségben megvoltak. Ezt követően a kastély belső tereit több ízben is érzéketlen és hozzá nem értő módon megváltoztatták, közülük az 1960-as évek elején kollégiummá történő átalakítás volt a legkártékonyabb. Ekkor a tetőszerkezettel együtt lebontották az épület IV. szintjét, jórészt kicserélték a II. emeleti födémeket, leverték a reprezentatív szint gazdag stukkódíszeit, falakat bontottak el, melyek anyagát nem szállították el, hanem egyszerűen feltöltésként elhelyezték a földszinti helyiségekben. Az északkeleti saroktoronyba legalább 1 méternyi magasságban terítettek el építési törmeléket. A déli szárny nagy pincéjét lebetonozták, s egyébként is teletömték betonnal a kastélyt. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy az épület pincéje és földszintje ma tocsog a nedvességtől. 5 " A keleti szárny Sala Terrena-)àt pedig egy irdatlan méretű, több szintes kazánnal tették tönkre. Az elszenvedett károkat csupán kis mértékben ellensúlyozta a külső homlokzatok valamivel később, már az 196Oas évek közepén a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékének - Szentkirályi Zoltán - irányításával történő - kisebb kutatásokon alapuló -, az értékes vakolatokat már megőrizni kívánó helyreállítása. 58 Ábra- és képjegyzék 1. ábra. A főépület vázlatos Földszinti kutatási alaprajza, 2005. 2. ábra. A főépület vázlatos II. emeleti kutatási alaprajza, 2005. 3. ábra. Felmérési rajz az északi szárny II. emeletén leltárt, XVIII. század eleji, egykori udvari külső homlokzatról. Részlet, 2004. Rajz: Tábori András 1. kép. Az északi szárny II. emeletén feltárt késő középkori várfal a gyilokjáró levésett, illetve a burkolat alatt fennmaradt részletével, továbbá egy fölötte látható lőrés - vagy pártázat töredékével, 2004. Fotó: Galacanu Efstatia - Hack Róbert 2. kép. Az északi szárny II. emeletén feltárt, rézsűs könyöklővel kialakított lőrés - vagy pártázat, 2004. Fotó: Simon Anna 3. kép. A keleti szárny földszintjének északi végében az. egykori XVII. századi pincéhez tartozó, széles középpillér feltárt maradványa, 2004. Fotó: Galacanu Efstatia - Hack Róbert 4. kép. A keleti szárny földszinti, déli helyiségében előkerült XVII. századi, in situ ajtókeret a később elbontott pinceboltozattal, 2004. Fotó: Galacanu Efstatia - Hack Róbert 5. kép. A főépület földszinti alaprajza 1840 körül. Magyar Országos Levéltár T4 46/c. 6. kép. A keleti szárny XVIII. század elején kialakított II. emelete a korábbi járószintek megváltoztatásával, 2004. Fotó: Galacanu Efstatia - Hack Róbert 7. kép. A körmendi kastélyegyüttest ábrázoló 1826. évi céhlevél. Savaria Múzeum Történeti Osztály ltsz. SM Ht. 72.3.1 8. kép. A főépület II. emeleti alaprajza 1840 körül. Magyar Országos Levéltár T4 46/a. 9. kép. Az északi szárny II. emeleti folyosójának nyugati végén, köpenyezés mögül előkerült, több rétegű, XVIII. századi, eredetileg külső vakolat. 2004. Fotó: Galacanu Efstatia - Hack Róbert 10. kép. Az északi szárny II. emeleti folyosójának nyugati végén feltárt, a legkorábbi, XVIII. század eleji vakolatba belevágott barokk ablakkönyöklő, a később terrakotta színűre festett szürke vakolattal, 2004. Fotó: Simon Anna 11. kép. Az északkeleti saroktorony II. emeleti helyiségének 1770-es évekből származó, kínai tapétát utánzó falfestés részlete. 2004. Fotó: Simon Anna 12. kép. A főépület feldíszítésének terve 1852-ből. M. Grabner. Magyar Országos Levéltár T4 239/a. KLÁRA MENTÉNYI DIE BISHERIGEN ERGEBNISSE DER LOKALEN ERFORSCHUNG DES BATTHYÂNY-SCHLOSSES Die lokale architektonische und kunsthistorische Untersuchung des Gebäudekomplexes, welches einen riesigen Park, und zahlreiche kunsthistorische Objekte beinhaltet und welcher in mehreren Zeitaltern erbaut wurde, ist eher am Anfang als am Ende. Bisher haben wir in den Jahren 2003-04 Ausgrabungen und Mauerforschungen am Nordtor in den ehemaligen Gewächshäusern, in den Wachgebäuden neben dem südlichen Tor, in dem Stallmeisterhaus im Osten und in einigen Teilen des Hauptgebäudes durchgeführt. Bisher konnten wir in dem Keller des ehemals von einem Wassergraben umgebenen mittelalterlichen Schlosses, dem gesamten ersten Stock und in einigen Teilen des Hauptgebäudes keine Untersuchungen durchführen. Ebenfalls konnten wir weder die Nebengebäuden, noch den Wassergraben und den Park untersuchen. Unseren Hoffnungen nach können die Arbeiten in der näheren Zukunft weitergeführt werden. Bis dahin können wir uns nur auf Teilergebnisse verlassen, die im Zunge weiterer Forschungsarbeiten präzisiert, fallweise auch modifizirt werden könnten. Bedauerlich ist die Tatsache, dass die einst sehr reiche Einrichtung während des II. Weltkrieges einerseits, die Innenräume der Gebäude - Stukkos, gemalte Verzierungen, ehemalige Fußböden und Türen - im Laufe der qualitativ schlechten Restaurierungen der 1960er andererseits grossteils vernichtet wurden. In der Mitte des 15. Jahrhunderts, im Jahre 1459, existierte die trapezförmige Burg mit vier runden Ecktürmen. Die Wände aus Ziegelstein blieben trotz drei Restaurierungen erhalten. Im jetzigen II. Stock konnten die Überreste einiger Wehrgänge und Schießscharten restauriert werden. Das früheste merhstöckige Wohngebäude existierte im Westflügel, es ist aber anzunehmen, dass das äussere Turmtor in Richtung der Stadt etwas älter ist. Die Umbauten des 17. Jahrhunderts betrafen in erster Linie den Ostflügel, wo die zur Hälfte in die Erde gesenkten,
