Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

IV. A körmendi Batthyány Hercegi Levéltár és a várkastély gyűjteményei - KOVÁCS S. TIBOR A Batthyány-Strattmann gyűjtemény oszmán-török fegyverei

2-3- kép. (XI. tábla 1. kép) Fűzfavesszőből készült, színes fonalakkal ékesített török pajzs, XVII. század A másik XVII. századi darab pálmavesszőből összeállított kerek pajzs - kalkan. A vesszőket piros, sárga és fekete színű selyemfonállal vonták be olyan módon, hogy egymással váltakozó pávatoll és ciprusfa motívumok keletkeztek. A műtárgy kerülete pergamennel van borítva, majd 47 pálmavessző gyűal következik. A pajzsdudor mára már hiányzik, azonban kilenc vesszővel alatta az „Allah " név látható folyamatosan a műtárgy felületén. A pajzs előoldalán még tíz lóhere formára emlékeztető szegecsfej található, amely a pajzs belső felén lévő kéztartó pántokat rögzíti. A műtárgy belső oldala vörös bársonnyal borított, középen négyszögletes párnával, valamint tíz zsinórrögzítő karikával.

28 (4. kép) Az iszlám hagyományok alapján a legfontosabb török fegyver a kard volt. A széles pengéjű, egyenes és általában kétélű arab kardok az oszmán törököknél is nagy népszerűségnek örvendtek. Az ívelt pengéjű szablyák a XIII. században jelentek meg Anatóliában. Azonban fontos megjegyezni, hogy a széles pengéjű kardok csak a XV. század közepétől kezdtek kiszorulni a divatból. Az arab hatás mellett a XV. századtól nagyon nagy a befolyás az egyiptomi Mamelukok részéről. Itt a XV. században ismerték a szablyát, a pallost és a sodronying ellen néha „páncélszúrót" is használtak.

29 Az önálló török kardok legelső képviselői II. Mehmed szultán (1451-81) fegyvertárából származnak és megállapítható róluk, hogy erős Mameluk hatás alatt készültek. Az oszmán-török kardokra jellemző, hogy markolatuk előrehajlik, a markolatkupak makk formájú, és jellegzetes a markolat határát jelző kidudorodás. A markolaton általában megtalálható a csuklózsinór átfűzésére szolgáló nyílás. A keresztvas rövid, zömök és a végei felé erőteljesen megszélesedik.0 A XVI. század elején a keresztvas meghosszabbodik és pálca alakúvá válik, míg a markolat a korábbi formát követi. A török szablya a század második felére részben átalakul. Legszembetűnőbb az, hogy megszűnik a csuklózsinór használata és a markolat egyre erőteljesebben előrehajlik, amely a XVII. században már csaknem 90°-os szöget zár be. A török szablyák világában a XVII. század közepe jelentős változásokat hoz. Ugyanis megjelenik egy új szablya, a karabella. Ezeknek az új típusú szablyáknak a jellegzetessége, hogy aláhajló keresztvasszárakkal készültek és bóbitás madárfejet formázó markolatgombjuk a markolattal együtt készült és általában szaruból, vagy csontból faragott. Ezeknek a fegyvereknek a pengéje rövidebbé és zömökebbé vált. Ismerünk olyan &ör«/?e//V/-szablyákat is, amelyeknek a keresztvasa egyenes, pálca formájú, s amelyeknek a pengéje a szokásos hosszabb típust képviseli.

31 A Batthyány fegyvergyűjtemény a háború alatt a legnagyobb veszteséget a kardféleségekben szenvedte el. A négy XVI. századi kétkezes kardon kívül más darab nem került be 1948-ban a Magyar Nemzeti Múzeumba.

32 A gyűjteményben pedig több tucat kard volt, ezek közül ki kell emelni a török szablyákat és pallosokat. A legszebb török kardot a következőképpen írja le Miske Kálmán: „Török díszkard. A penge damaszk és egyik lapján aranyban berakott felirattal. A hüvely zöld bőr huzattal. A pántozat ezüst nieló munka gazda4. kép. (XI. tábla 2. kép) Pálmafavesszohol összeállított, „Allah" nevével díszített török pajzs, XVII. század