Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

I. A Batthyány család évszázadai - A Batthyány családnév eredetétől Körmend birtoklásáig - ZÁGORHIDI CZIGÁNY BALÁZS A Batthyány családnév és a Batthyány helynév

BALÁZS ZÁGORHIDICZIGÁNY DER ORTSNAME BATTYÁN UND DER FAMILIENNAME BATTHYÁNY Die vorliegende Arbeit sucht die Antwort auf zwei Fra­gen, die eine ist die Orthographie des Familiennamens Bat­thyány, die zweite ist die Etymologie des Ortsnamens, der im Familiennamen aufzufinden ist. Der Name gehört zu den historischen Familiennamen mit der schwierigsten Orthogra­phie, unterscheidet sich aber von ähnlichen Namen - Zichy. Széchenyi - in einer Weise, dass hier nicht die Form aus dem 16-18. Jahrhundert, sondern aus dem Mittelalter bewahrt wurde. In der Neuzeit ist eine Verändentng in der Recht­schreibung des Namens Batthyány zu erkennen, besonders in der ungarischsprachigen Korrespondenz der Familie, aber auch in den offiziellen, lateinischen Schriften wird der seit dem Mittelalter verwendete Name de Batthyan/ Batthyan mehr oder weniger konsequent gebraucht. Dieser Fakt zeigt, dass diese alte Form durch die offizielle lateinische Schrift­sprache und deren Institutionen, vor allem die Königskanz­lei, in die neueste Zeit hinübergerettet wurde. Die Etymolo­gie des Ortsnamen Battyán (heute Szabadbattyán im Komitat Fejér), der Namensgeber der Familie war, wurde früher meistens mit einem Familiennamen erklärt, dies ist aber fraglich, denn während der Ortsname im Ungarischen weit verbreitet und früh datiert ist (1198: Bothian), ist der Fami­lienname selten und wird erst nach der Árpáden-Zeit datiert (1349: Bothian).Wahrscheinlicher ist es, dass der Ortsname von einem Gemeinnamen abstammt, und da so ein Wort un­bekannt ist, muss es eine flektierte Form sein. In den unga­rischen Ortsnamen ist der Suffix -n/ny bei Eigen- und Ge­meinnamen sehr häufig. Im Falle einer solchen Wortbildung ist im Stamm die Verwandtschaft mit dem ungarischen Wort für „älteren Bruder" (báty/bátyja) zu finden, und die Bedeu­tung „Land im Besitz oder in der Nutzung des älteren Bru­ders'' zu rekonstruieren. Diese Behauptung ist durch die Tat­sache unterstützt, dass es ähnliche Formen gibt, die aus der Bezeichnung „öccs" (jüngerer Bruder) abzuleiten sind ­wenn dies auch seltener ist - Őcsény (Komitat Tolna). Jegyzetek 1 Magyar nyelvtörténet. Szerk.: Kiss Jenő-Pusztai Ferenc. (Osiris tan­könyvek) Budapest, 2003- 306-307. p.; Bárczi Géza: Magyar hang­történet. Második, bővített kiadás. Budapest. 1954. 112, 120, 132. p.; A Battyán-adatot idézi: Kniezsa István: Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig. (Nyelvészeti tanulmányok; IUBudapest, 1952. (Továbbiakban: Kniezsa, 1952.) 46. p. 2 Lásd: 1. sz. jegyzet. 3 Kniezsa, 1952. 57, 59. p. 4 A család névadó településéről csupán egyetlen Árpád-kori adat ma­radt fenn, az is csak XV. századi átírásban: 1279/1402: Batbyan Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza II. Budapest, 1987. 349- p.) viszont jó adatsor áll rendelkezésre a Vas megyei Battyánról: 1198: Bothian (Urkundenbuch des Burgenlandes I. Bearb.: Hans Wagner. Köln-Graz, 1955. 32-33. p.); 1268/1318/1422: Botian/Batian (Hazai Okmánytár VII. Szerk.: Ipolyi Arnold-Nagy Imre-Véghelyi Dezső. Budapest. 1880. 112-11,3. p.); 1273: Bothyan (Georgius Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis V1I/3. Pest, 1835. 74-75. p.). A XW. századtól a Batbyan forma válik általánossá, a Bathyan/Battyan változat viszonyához lásd: A kö­zépkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. DL-DF 4.2. Szerk.: Ráez György. Budapest, 2003- (Arcanum adatbázis), melynek kereső programja 593 Batbyan és 177 Batthyan alakot mutat, ez utóbbit szinte kizáróan a XV. század végéről és a XVI. század elejé­ről, többnyire a Batthyányi családra vonatkozóan. 5 Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV-XVII. szá­zad. Budapest. 1993. 106. p. 6 Középkori leveleink 1541-ig. Szerk.: Hegedűs Attila - Papp Lajos. (Régi magyar levéltár; 1.) Budapest, 1991. (Továbbiakban: Közép­kori leveleink, 1991.) 110. p. 7 Középkori leveleink, 1991. 133- p. (ló. Latin szöveg és az előtte ál­ló is!) 8 Középkori leveleink, 1991. 153. p. 9 Középkori leveleink, 1991. 111. p. (Hasonmás szöveg!) 10 Középkori leveleink, 1991. 133. p. 11 Középkori leveleink, 1991. 153. p. 12 Középkori leveleink, 1991. 322. p. 13 Középkori leveleink, 1991. 135. p. 14 Középkori leveleink, 1991. 144. p. 15 Középkori leveleink, 1991- 172. p. 16 Középkori leveleink, 1991. 215. p. 17 Középkori leveleink, 1991. 261. p. 18 Középkori leveleink, 1991. 274. p. 19 Középkori leveleink, 1991. 279. p. 20 Középkori leveleink, 1991. 286. p. 21 Középkori leveleink, 1991. 403. p. 22 Középkori leveleink, 1991. 153. p­23 Középkori leveleink, 1991. 171. p. 24 Középkori leveleink, 1991. 181. p. 25 Középkori leveleink, 1991. 193. p. 26 Középkori leveleink, 1991. 327. p. 27 A család korai történetéről és a névadó birtokról lásd e kötetben Rácz György tanulmányát 28 Urkundenbuch des Burgenlandes. Bd. I. Hrsg. Hans Wagner. Graz­Köln, 1955. 32-34. p. 29 Kalász Elek: A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszter­ci gazdálkodás a középkorban. Budapest 1932. 30 Vas megye földrajzi nevei. Szerk.: Bárdosi János et al. Szombat­hely, 1982. 247. p. 83/125, 83/136, 83/141. Némileg bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy 1273-ban a Sitkeiek - köztük Boxa comes - is kaptak királyi adományból egy Battyán nevű birtokot, amelyről az is kiderül, hogy korábban királyi bocsároké volt (Id. a 4. jegyzetben idézett adatot). Ez a birtokrész 1350-ben Boxabottyána néven szerepel (Magyar Országos Levéltár. Közép­kori Gyűjtemény: DL 93199. - XVIII. századi másolat!), de későb­bi adat egyelőre nem ismert. Nem dönthető el tehát egyértelmű­en, hogy a mai Battyán dűlő Sitke területén ennek emlékét őrzi-e, vagy az egykori apátsági birtokét. 31 Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: Okleveles adatok a nyuga­ti gyepű területének 12-13- századi topográfiájához. A Lapines és a Lendva folyé)k között fekvő három korai birtoktest határának meg­határozása. Előadás a Népvándorláskor fiatal kutatóinak konferenci­áján. Tatabánya, 2004. (Megjelenés alatt a konferencia kötetében.) 32 Hazai okmánytár. VII. Kiad. Ipolyi A. - Nagy 1. - Véghelyi D. Budapest, 1880. 112-113. p. 33 HB I. 174. 3i Hasonló kutatást végeztünk Kiss Gábor kollégámmal Vasvár hatá­rában, ahol a teljes okleveles anyag feltárása mellett feldolgoztuk a XVII1-XIX. századi kéziratos térképek adatait, a recens névanya­got és a régészeti terepbejárások adatait is. Ennek eredményeként a XII. század végéig visszanyúló birtoktörténeti rekonstrukciót si­került készíteni a területről. Lásd: erről: Egy mikrorégió történeti­régészeti topográfiája. Vasvár keleti határa az Árpád-korban. Elő­adás: Sötét idők falvai. Régészet konferencia. Déri Múzeum Deb­recen. 2006. február 13-15. Battyán és Simonyi esetében egyelőre az okleveles anyag feldolgozásáig jutottam. 35 A birtokrész elkülönülésének természetesen az lehet leginkább a magyarázata, hogy Simon ispán és rokonsága - ugyanúgy mint ké­sőbb a Sitkeiek (ld. 30. jegyzet) - itt egy királyi adománnyal bőví­tették nemzetségi birtokukat. 36 Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. II. Budapest, 1988. (Továbbiakban: Kiss, 1988.) 508. p. (Szabadbattyán szócikkénél)

Next

/
Oldalképek
Tartalom