Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - KIRÁLY PÉTER A Batthyányak XVII. századi rezidenciális zenéje

ló zenei elzárkózásra, tisztán magyar/magyarországi autochton zenei anyagra. A korabeli hazai főúri udvarokról összeálló mozaikkép alapjában vegyes repertoárt tanúsít, s így lehetett ez a Batthyányaknál is.

61 Sajnos a náluk foglalkoztatott zenészek életútjáról eddig még semmiféle ismeretünk nincs. Pedig gyakran éppen az ilyen életrajzi támpontok és - szerencsés esetben - az udvari zenészek megmaradt művei révén nyerhetünk valamiféle képet a magyarországi főnemességnél alkalmazott muzsikusok tudásáról, s következtethetünk ezek alapján a rezidenciák zeneéletére.

62 Mindenesetre óvatosan kell kezelnünk a zenét és ünnepléseket - a jelek szerint - időnként terhesnek érző, és ezért negatívan nyilatkozó Esterházy Mikléxs máiidézett kijelentését a „csúfos vendégscg"-xő\ és ..kocsmára való "-nak minősített cimbalmosról. Már csak azért is, mert néhány év múlva, 1633-ban ő sem átalt kölcsönkérni egy lakodalomra Batthyány cimbalmosát - feltehetőleg éppen a korábban leszólt muzsikust.

63 Az adatmorzsákból kikerekedő összkép alapján a Batthyányak rezidenciális zeneéletét végül is a Királyi Magyarország korabeli udvarhű arisztokratacsaládjaiéhoz hasonlónak tarthatjuk. A szomszédos két hatalmas famíliával, a Nádasdyakkal és az Esterházyakkal való (összehasonlítás alapján azonban úgy sejlik, mintha a Batthyányak jóval kevesebbet áldoztak volna a zenére és zenészekre. De teljesen ők sem maradtak el. Rezidenciális zenéjüknek emlékanyaga már eddig is számos figyelemre méltó értékes-érdekes adalékot kínált. A Batthyány-zenetörténet is megérdemelné tehát az alapos feltárást és feldolgozást. Képjegyzék 1-2. kép. Batthyány Ádám seregének „mezei muzsikásai" az Esterházyak temetési menetében. Hans Rudolf Miller, Mauritz Lang: A Vezekénynél elesett négy Esterházy temetése Nagyszombatban, 1652. november 26-án. 1653, papír, rézmetszet. Pállfy, Thomas: In Exequiis; Ladislai; Francisci; Thomae; Gaspari Eszterhazi De Galanta, &c. In praelio contra Turcas ad campum Nagy-Vezekeny habito, simul pro Patria, Die 26. Augusti, gloriose occumbentiulmj, Viennae, 1653. Melléklet. 3. kép. Wolfgang Ebner levele Batthyány Ádámhoz.

64 Bécs, 1644. március 22. MOL Batthyány cs. levéltára, P 1314, Missiles, 11081 sz. PÉTER KIRÁLY BATTHYÁNYSCHE HOFMUSIK IM 17. JAHRHUNDERT Trotz, zahlreicher Angaben, welche die kulturgeschichtliche Forschung der vergangenen mehr als hundert Jahren über Musik und Musiker bei der Familie Batthyány veröffentlichte, fehlte bisher eine eingehende Untersuchung cler Hofmusik dieser bedeutenden westungarischen Hochadelsfamilie. Der auf vorhandenen Erkenntnissen sowie ergänzenden eigenen Quellenforschungen des Autors basierende Beitrag bietet einen Überblick zu diesem Thema. Die Batthyánysche Hofmusik gestaltete sich in vielerlei Hinsicht zwar etwas bescheidener, doch im Grunde wie auch in vielen Details sehr ähnlich zum Musikleben benachbarter ungarischer Magnatenfamilien, wie z.B. der Nádasdy oder der Esterházy. Neben Einheimischen findet man auch in der aus Trompetern, Paukern, Geigern, 1-2 Lautenisten sowie gelegentlich aus zusätzlichem Harfenisten, Zimbalombzw. Duclelsackspieler usw. bestehenden Musikerkorporation der Batthyánys mehrere Ausländer, vor allem Musiker aus deutschsprachigen Regionen, aber auch aus Polen, sowie vielleicht aus Italien. Als eine Besonderheit der Batthyánys zur Zeit der Türkenkriege ragt die bei ihnen dokumentierte, beachtliche Anzahl von „türkischen" Musikern (meistens Kriegsgefangenen) heraus, denen man in derselben Epoche bei dem übrigen Hochadel Ungarns sonst kaum begegnete. Offensichtlich fanden die Batthyánys lang andauernden Gefallen an der türkisch-osmanischen Musik. Die reichlich vorhandenen Briefe des 17. Jh. im Batthyányschen Familienarchiv offenbaren uns ein intensives und sehr vielfältiges musikalischen Verbindungsgeflecht zwischen den Batthyánys und anderen, verwandten oder benachbarten, Adelsfamilien. Beziehungen zu Wien und zum Musikleben am Kaiserhof lassen sich auch dokumentieren. Sehr bemerkenswert ist die teils erhaltene, mindestens über 15 Jahre andauernde Korrespondenz des Organisten-Komponisten Wolfgang Ebner mit Adam Batthyány (L), für den Ebner auf vielfältige Weise auch als dessen Wiener Musikagent fungierte. Jegyzet 1 Vö.: Király Péter: 16-17. századi udvari zenénk kutatásának problematikájáról. = Magyar Zene. 41. 2003- 1. sz. 75-85. p. 2 A Batthyányak zenei életét illetően lásd Bárdos Kornél rövid áttekintését: Bárdos Kornél: Főúri zeneélet. In: Magyarország zenetörténete 11. 1541-1686. Szerk.: Bárdos Kornél. Budapest, 1990. 115118. p. (Továbbiakban: Bárdos, 1990.); Megelőzően sok értékes szórványadatot közölt Takáts Sándor különféle írásaiban, újabban pedig Koltai András: Batthyány Ádám és udvara 1625-1659 című bölcsészdoktori disszertációjában. Eötvös Loránd Tudományegyetem. Budapest, 1999. (Továbbiakban: Koltai, 1999.) A disszertáció megjelentetése folyamatban van, tanulmányomhoz az internetben elérhető változatot használtam. Az Esterházyakra lásd: Király Péter: A magyarországi főnemesség 1". századi zeneélete - Vázlatos áttekintés néhány főúri család forrásai alapján. In: Horn Ildikó-G. Etényi Nóra közr. Idővel paloták ... Magyar udvari kultúra a 16-17. században. Budapest 2005. 4333