Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - KIRÁLY PÉTER A Batthyányak XVII. századi rezidenciális zenéje
átállás nem lehetett teljesen kilátástalan: ha zeneileg jók voltak, alighanem számíthattak a befogadó - sőt talán csábító uraság cinkos támogatására. Batthyány Ádám vásárolt, illetve vásároltatott hangszereket az udvari zenészeinek, miként bizonyára a muzsikálé) családtagjai számára is. Tudunk spinet, pozitív - orgona Bécsből való beszerzéséről' 3 , valamint egy ébenfa vonójú ciprusfa hegedű vásárlásáról. Ez utóbbi, hangszertörténeti szempontból is figyelemre méltó adat, nyilván itáliai eredetű zeneszerszámra vonatkozik. 1(1 Az olaszországi hangszerkészítés megmaradt emlékei alapján úgy gondolhatjuk, ez bizonyára valamilyen jobbféle vonóshangszer lehetett. Ugyancsak jobb minőségűnek, talán díszes kiállításúnak tartható a Marcellus Hollmayr által Batthyánynak Bécsben készített két „török" lant. Az idegen portékával is kereskedő Hollmayr egyben ismételten kínált a magyar főúrnak római húrokat is, amelyek akkoriban a legjobbak közé számítottak.'" Figyelmet érdemel a Batthyány kastélyaink összeírásaiból kiszemezgethető hangszeres adalékok némelyike is. Szalónak 1649-ben készült inventáriumában például ..hajában hegedü"ről olvashatunk. 48 Ez a „haj", vagyis a hegedűt megóvó tok végül is a hangszer megbecsültségét tanúsítja. Funkciójában és mibenlétében tisztázatlan hazai kuriózum viszont az l66l. január l-jén Rohoncon összeírt ingóságok sorában említett „lantossoknak való asztal". 19 Lehetséges, hogy ez afféle speciális zenészek számára szolgáló, minden oldalán ferde lapú kottatartó asztal volt, amit a muzsikusok körülülhettek, hasonló ahhoz, mint ami Jan Breughel allegorikus festményén - A hallás, Madrid, Museo del Prado - látható. De az is elképzelhető, hogy talán olyan maratott kőlappal fedett, avagy festett illetve intarziás díszítésű asztalra kell gondolnunk, amelynek lapján zenei feljegyzések voltak, s amilyenek elsősorban délnémet területekről ismertek. 3 " Már a XVI. századtól fogva dokumentálható, hogy némely Batthyány-családtag maga is zenélt. Az ilyenféle hazai főúri adatok sokasága alapjában kétségessé teszi a korabeli főnemesség önmagáról kialakított marciális képét, amelyben a művészetek iránti vonzódásnak nincs helye. A források tanúságtétele szerint a valóságban jónéhány arisztokrata megpróbálkozott a muzsikálással. 31 Batthyány Boldizsár 1555. január 16-án Németújvárról írt levelében lantot kért apjától, mert remélte, hogy sikerül az odalátogató rokonuktól, Pálffy Tamástól - aki szépen lantozott - valamit eltanulnia. 32 Boldizsár testvére, Gáspár 1560-ban pácluai tanulmányútja idején más úrfiakkal együtt lantolni tanult - feltehetőleg a nagy számú helyi muzsikusok egyikétől. 33 A jelek szerint különösen vonzódhatott a muzsikához Batthyány Kristóf, akiről 1655 tavaszán azt jelentették apjának, hogy gráci diákként már szinte csak zenél. 31 Akkoriban virginálleckéket vett, 33 de valamikor hegedülni is megtanult. Egy 1662-ben Pozsonyban járt bruggei utazó beszámolója szerint magyar módra játszott, egy - a szemtanú által nemesnek mondott - embere cimbalomkíséretével különféle dalokat - darabokat - adtak elő nagyszerűen együttmuzsikálva. 3í! Nyilván ugyanúgy, mint más sokfelé megfordult főúrnál, a Batthyányak esetében sem maradtak hatástalanok a másutt látottak és hallottak. Az uralkodói udvarba bejáratos, és egy udvarhölgyet feleségül vevő Batthyány Ádám bécsi napkxfeljegyzései ékesen tanúskodnak arról, hogy miféle zenés alkalmakon - például farsangi bálokon - volt jelen. 3 " Országos főtisztviselőként ő is, miként fiai is, részt vettek jelentős hazai állami eseményeken - például koronázásokon és ezek kisérőceremóniáin -, s Batthyány Ádám eljutott a regensburgi császárkoronázásra is. Mindezek olyan események, amelyek minden pillanatát zeneszó kísérte; a hivatalos ceremóniákhoz tartozó ünnepi devocionális és köszöntő zenétől a bankettek és a jelenlévők társasági összejöveteleinek asztali zenéjén keresztül egészen az utca zenéjéig. 38 Batthyány Kristóf l657-58-as európai körutazásáról készült útinaplójából megtudjuk, hog)' ő Velencében már látott-hallott operát is: „Estvére mentünk egy mulatsághos comédtára, kit operáinak hínak, s noha 4 óráigh tart, de mind csak válogatott musikából áll" - örökíti meg a naplóbejegyzés. 39 A másutt szerzett élmények bizonyára nem maradtak hatás nélkül, a másfelé megismertekből a Batthyányak is igyekezhettek egyet s mást saját udvarukba adaptálni. Batthyány Kristóf gráci zenetanulása például nyilván magyarázható - legalább is részben - a helybéli benyomásokkal. Mi egyéb konkrét hatása és haszna lehetett a közelebbi és távolabbi külvilág zenéjével való érintkezésnek, minderről nem sokat tudunk. Ugyanis, noha a Batthyányaktól már eddig is sok és sokféle adalék gyűlt össze a zenével kapcsolatosan - és nyilván összegyűjthető lesz még egy s más -, de a hazai főnemesség egykori zeneéletének teljes megismerését leginkább akadályozó negatívummal náluk is szembesülünk: magával a zenével kapcsolatos források híján általában nem sok állapítható meg a rezidenciájukon felhangzó művekről és repertoárról, a megszólaltatás sajátságairól, a zenélés színvonaláról. A Batthyányak zeneéletének a tanulmány elején említett zenetörténeti vizsgálatlanságát talán éppen ez a tény is magyarázza, az, hogy tőlük sem maradtak meg kották, vagy azokat számbavevő egykori leltárak, illetve bármi más zeneművekkel kapcsolatos feljegyzés. Olyanok például, amikkel az Esterházy családtól a XVTI. század második felétől fogva már rendelkezünk - és amelyek alapján legalább is valamennyire visszakövetkeztethetünk e főúri család zenei repertoárjára, elsősorban is az ünnep i-devocinál is zenére -, vagy mint Esterházy Pálnak az utókor számára különösen értékes, és sokat hivatkozott fiatalkori jegyzéke arról, amit virginán tudott játszani, 00 és aminek révén valamiféle képet alkothatunk egy akkori főúri műkedvelő zenetudásáról. Ilyen forrásokkal a Batthyányaktól sajnos nem rendelkezünk. Noha az Esterházy Pállal ké>zel egykorú Batthyány Kristóf játszott virginán valamint hegedűn is, s vélhetően sógoránál, Esterházynál lényegesen jobban zenélt, de Batthyány zenetudásának mibenlétét részletesebben bemutató forrásaink nincsenek. Azt sem tudjuk, mit s hogyan játszhattak az udvari zenészek Batthyányaknál a hétköznapokon, illetve ünnepségek alkalmával. Mindenesetre a hazai főnemességnél - így a Batthyányaknál is - dokumentált külföldiek miatt nyilvánvaló, hogy a rezidenciális zenét számottevő részben a korabeli népszerű és széles körben elterjedt európai repertoár adhatta; igaz feltehetőleg némi - esetleg nem is csekély - retardációval a korabeli aktuális nemzetközi divatokhoz képest. Semmi esetre sem gondolhatunk tehát a külvilágtól va-
