Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - KIRÁLY PÉTER A Batthyányak XVII. századi rezidenciális zenéje
lönösen Batthyány Ádám - a Zrínyi-család némely tagjához, vagy a költő Balassi Bálinthoz hasonlóan - a török-magyar végvári világ határmezsgyéjén élő főnemesség azon szűk rétegéhez tartozott, amely minden ellenségesség ellenére sem zárkózott el az oszmán-török kultúra zenei elemeitől. Serényi András Batthyány Ádámnak 1652-ben Pozsonyból írt levelében olvasható jellemzése szerint: „Nafgysájghod gyöniörkedik az Török Musikasban". 28 Ebben alighanem igaza lehetett, hiszen mint láttuk, már Esterházy Miklós 1627ben kelt beszámolójából is kiderül, hogy más zenészekkel együtt egy tamburás törők énekes is szórakoztatta a Batthyányak illusztris vendégét. Takáts Sándor révén tudjuk, hogy 1639-ben Bessenyei István, kiskomáromi kapitány a kanizsai Alaj bégtől próbált Batthyány Ádámnak muzsikásokat szerezni, akikért a bég aranyos puskákat kért. 29 Francsics (Francsits) Gáspár, Batthyány körmendi vicekapitánya, 1649. május 26-án írt leveléből pedig kiderül, hogy Batthyánynak korábban volt egy időközben elhunyt török síposa is. 3 " Batthyány Ádámnak a „török" zene iránti érdeklődése közismert lehetett. Bizonyára ezért hívta fel Serényi a máiérintett levelében a főúr figyelmét Esterházy Ferenc szerecsen rabjára, „az ki az Török flegedöbcz iái ért", valamint arra is, hogy „azon kivülis valamenj Török muzika van, az ki hurbul fl/". 3 ' Nyilván úgy gondolta, Batthyány kísérletet tesz e zenész és a hangszer megszerzésére. Ugyancsak hasonló okok miatt tarthatta egymástól függetlenül szükségesnek 1650- ben Batthyány két főembere, hogy értesítsék urukat egy Nagykanizsáról kiszabadult leányról, akit a törökök lantra illetve hárfára avagy „más muzsikára", azaz más hangszerre tanítottak. 32 Még az előző évben Batthyányhoz került egy fogságba esett „török" - mivel Jeruzsálem környékéről származott, valószínűleg inkább arab - lantos, „Lantos Mamhut" (Mahmud), vagy másként „lantos török, Mamhut", akit a következő évek dokumentumai néha egyszerűen csak „török lantosaként említenek. Ő egészen 1655-ig, megkeresztelkedésének évéig nyomon követhető az iratokban zenészként. 33 Az utolsó évben vele együtt még egy másik „török" zenész, „Lantos Musztafa" is felbukkan a Batthyányaknál. 3 ' Fennmaradtak Marcellus Hollmayr bécsi hangszerkészítő 1651- I653 között írt levelei, amelyekben két török lantért és azok tokjáért - „zwo Türckischen Lautten und Fuderall" - járó öt dukátot, majd utóbb a még hátralékos négy dukátot kérte ismételten Batthyány Ádámtól. 33 Kérdéses, hogy ezek a hangszerek Lantos Mahmud számára készültek-e, vagy pedig a hangszerek ára alapján inkább arra kell gondolnunk, hogy Batthyány valamelyik családtagjának rendelte meg a drága zeneszerszámokat. Végeredményben Batthyány Ádám „törökössége" érdekes színfolt a hódoltság korának hazai rezidenciális zeneéletében. Egy olyan sajátság, ami azonban inkább kivételnek tűnik, hiszen a korabeli főnemesség többségétől hasonló adataink nincsenek. Nincs nyoma például török muzsikusoknak a szomszédos Nádasdy (III.) Ferencnél vagy Esterházy Pálnál. Ugyanígy szembetűnő, hogy a törököktől politikailag függő, és az Oszmán Birodalommal sokrétű kapcsolatot tartó erdélyi fejedelmi udvarban - amelynek zeneéletéről ma már egészében jó áttekintéssel rendelkezünk - nem találunk török zenészeket. A fejedelmek láthatóan még kivételesen sem alkalmaztak ilyeneket. A Batthyány-dokumentumokban felbukkannak adatok zenészek taníttatásáról is. Más főurakhoz hasonlóan ők is igyekeztek alkalmasnak tjűnő tehetséges fiatalokat, jobbágyokat vagy inasokat lehetőleg helyben saját zenészeik által muzsikusokká kiképeztetni. 3 ' 1 Az ilyen gondoskodást természetesen önös alkalmazói érdekeik diktálták, hiszen így juthattak a lehető legkedvezőbben megfelelő képzett muzsikusokhoz, akiknek tanulóidejük leteltével hosszan - ha jobbágyok voltak, akár életük végéig - a clominusz szolgálatában kellett maradniuk. A források felvillantják a Batthyányak és a szomszédos általában szegről-végről rokon - nemesség intenzív, sokrétű és szövevényes zenei összeköttetéseit. Vannak adataink a korban általánosan elterjedt zenészkölcsönzésekről, amikor is valamely ünnepi alkalomra a szükséges, és a környezet állal el is várt zenei hátteret részben máshonnan elkért muzsikusok révén biztosították. A Batthyányak által patronált egyházak is számíthattak a zenészekre. A szombathelyi ferencesek például többször is igénybe vették a főúri zenészek ünnepi kisegítését. 37 Batthyány Ádám patrónusként 1649-ben orgonát is állítatott az 1641-ben Németújvárott megtelepített ferencesek számára felújíttatott templomban. 3 " Nyilván az egyházi zene kívánalmaira gondolva utasította 1643 őszén rohonci számtartóját, hogy a német iskolamester legalább hat gyermeket alaposan taníttasson a „cantus"-\\\, s azokat semmilyen körülmények között máshová el ne engedje. 39 A cantus nyilván iskolai színtű énekoktatás és zeneelmélet tanítást jelenthetett, amelynek célja az egyházi zenében való részvétel. Talán ugyanez lehetett annak a német „énekes inas/énekes gyermekinek a feladata is, akit Homonnai Drugeth János 1645-ben visszakért Batthyány Ádámtól. 4(1 Az említett instrukció kitétele, „masova ne végiek tölle, es ... sohova ki ne ágiak az giermekeket mos idegen urak joszagihan es varasokba ", nem volt indokolatlan szigorúság Batthyány részéről. Tudjuk, a főúri rezidenciák muzsikusai közül sokan idővel helyet változtattak, elszegődtek másokhoz. 41 A Batthyányak gazdag missilis anyaga azonban nem csak békés átállásokról és kölcsönzésekről szól, hanem számos elszökött vagy elcsábított muzsikussal kapcsolatos ügyekről is értesülünk. Ezeknek Batthyány Ádám hol szenvedő alanya volt, hol meg terheltje: 1629-ben Esterházy Miklós próbált közbenjárni a vehemensen protestáló Megyeri Zsigmond kérésére, aki egy Batthyányhoz szökött hegedűsét akarta visszaszerezni. 42 1634-ben viszont Batthyány követelte vissza Széchy Dénestől Tomasko - Tommáso/Tomasco? nevű külföldi hegedűsét, ami Széchyt kényszerítette magyarázkodásra. 43 Idővel megint csak Batthyányn követeltek zenészeket: 1650-ben Ostorosy Miklós egy saját neveltetésű hegedűsét igyekezett visszakapni, Balassa Imre pedig szökött hegedűsinasa végett kereste meg. 44 Az ilyenféle ügyek, melyek a korabeli dokumentumok tanúsága szerint mindennaposak lehettek a hazai főnemességnél, azt mutatják, hogy a zenészek megpróbálkoztak saját kezükbe venni sorsuk alakítását. Noha ma többnyire nem tudjuk, hogy akcióik mekkora sikerrel jártak, de az esetek gyakorisága azt sejteti, hogy az engedély nélküli önkényes
