Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - KIRÁLY PÉTER A Batthyányak XVII. századi rezidenciális zenéje
KIRÁLY PETER A BATTHYÁNYAK XVII. SZÁZADI REZIDENCIÁLIS ZENÉJE A Batthyányak egykori körmendi levéltárának gazdag kultúrtörténeti anyagából az elmúlt évszázad különféle publikációinak révén nagy számú zenetörténeti adalékot ismerhettünk meg. Ennek ellenére zenetudományunk amely a főnemesi rezidenciák XVI-XVII. századi zenéjét az Esterházyak kivételével eleve elég mostohán kezelte' - ez idáig csak kevés érdeklődést mutatott e család iránt. A Batthyányak osztoznak a legtöbb hazai főúri família ilyenféle utóéletében: hódoltság kori zeneéletük alaposabb vizsgálata a zenetörténeti kutatás elvégzendő feladatai közé tartozik.Célirányos feltárás híján, a főként más szempontú közlések szórványadataiból kialakuló képünk a Batthyányak XVII. századi zeneéletéről ma még kevésbé határozott, mint a jobban feldolgozott Esterházyak vagy Nádasdy (III.) Ferenc udvarának esetében. 3 Ennek ellenére annyi már az elérhető forrásadatok révén is bizonyos, hogy a Batthyányak - akárcsak az ország vezető főnemességének legtöbbje - rendszeresen alkalmaztak muzsikusokat, alapjában folyamatosan fenntartottak valamiféle zenészegyüttest.' Kastélyaikban, Rohoncon, Körmenden dokumentált zenészerkély/pódium 5 a rendszeres ünnepi zenélés igényét bizonyítja. A Batthyányaktól származó zenével és tánccal kapcsolatos számos szórványadat is azt tanúsítja, hogy mennyire szerves részét képezte a rendszeres muzsikálás e család ünnepségeinek és mindennapjainak. Ismereteink összességben színes zenészgárclát mutatnak. Az udvari trombitások létszáma az 1630-as és 1650-es években, Batthyány Ádám idejében, két-három és tíz fő között ingadozik. Ezekhez csatlakoztak dobos(ok), valamint egy-két sípos, vagyis fafúvós.'' Őket azonban - legalábbis a jobb zenei tudással rendelkezőket - nyilvánvalóan nem csakis a katonai/udvari szignáladó funkció miatt alkalmazhatták, hanem némelyikük intenzíven részt vett az udvari zenében is. 7 Erre nem csak az olyanféle megnevezés alapján gondolhatunk, mint az egyik 1649. évi konvencióban felbukkanó udvari és tábori trombitás fogalom nyomán," hanem a Batthyány-trombitások kőzött adatolt külföldiek - németek, lengyelek - kapcsán is. A jelek szerint ugyanis a magyar arisztokrata családoknál szép számmal kimutatható, és a helyieknél lényegesen többe kerülő idegen országbeli fúvósok - akiknek a magyar csapatokba való beilleszkedése eleve kérdéses - minden bizonnyal inkább zenészek, semmint csakis katonai szignálfúvók lehettek. 9 Esterházy Miklós alább még idézendő, 1627-ben írt levele is arról tanúskodik, hogy a trombitások a dobossal együtt a Batthyányaknál is kivették részüket az ünnepélyes vendéglátás zenéjéből. Az egyéb Batthyány-muzsikusok közé általában egy-három hegedűs - azaz bármilyen típusú vonós hangszeren játszó zenész -, továbbá időnként egy, sőt 1655-1656 táján két lantos tartozott. 10 Ezeken kívül a források dokumentálnak még olyan, a hazai főnemességnél kevésbé szokásos hangszereseket is, mint cimbalmos," hárfás, 1- dudás. 13 Természetesen a Batthyány-zenészek esetében is számításba kell vennünk, hogy többféle hangszeren játszottak, és nem csak azon, amit a források megneveznek, hiszen akkoriban Európában mindenfelé ez. a sokoldalúság volt általános. Ily mő-don érték el, hogy a viszonylag alacsony létszám ellenére is sok mindent megszólaltatni képes zenészegyüttes álljon rendelkezésre. 1 ' Gyakran idézték már Esterházy Miklós 1627. július 17-én kelt levelét, amelyben úgy számolt be feleségének, Nyári Krisztinának, a Batthyányaknál lezajlott rohonci vendégeske1-2. kép. Batthyány Ádám seregének „mezei muzsikásai" az Esterházyak temetési menetében
