Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - KIRÁLY PÉTER A Batthyányak XVII. századi rezidenciális zenéje
eleséről, hogy: „csúfos vendégségben valánk nagy sok dob, trombita között és tomburás török énekes, czigány hegedős, korcsomára való czimhalimosok is bőven voltának"}"' A levélben leírt színes zenészgárda más források révén több-kevesebb biztonsággal igazolható: a „sokdob"'bizonyára a Batthyány Ádám néhány nappal korábbi levelében említett „jó" dobosra vonatkozik, 16 aki mesterségbeli tudását alighanem alaposan bemutatta a nádor jelenlétében. A cigány hegedűsben az 1608. óta nyomon követhető Cigány Hegedűs Mátyást gyaníthatjuk,' 7 s a cimbalmosra - Cimbalmos Mátyásra - is akadnak korabeli adatok. 18 Jelenleg egyedül a tamburás török énekesről nincs egykorú forrás. Későbbi dokumentumok azonban - amelyekről a továbbiakban még szó lesz azt mutatják, hogy Batthyány Ádám kedvelte az oszmán-török zenét, udvarában lehetőség szerint tartott „török" muzsikusokat. Mai ismereteink végeredményben az állandóan jelenlévő trombitásokhoz, fafúvósokhoz és a dobos(ok)hoz hosszabbrövidebb ideig csatlakozó egyéb zenészeket mutatnak; talán inkább a véletlenből adódó zenészgárdát körvonalaznak, semmint a korabeli európai fejlődést szem előtt tartó tudatosan felépített együttest. Szembetűnő, hogy noha Batthyány Ádám és az augsburgi származású bécsi udvari orgonista és zeneszerző Wolfgang Ebner 1650-es levelezésének tanúsága szerint a főúr fontosnak látta egy orgonista alkalmazását, 19 billentyűs muzsikusról azonban a Batthyányaktól alig van adatunk.0 Azt, hogy csak ritkán bukkanunk orgonista vagy virginás - azaz csembalista - nyomára, talán magyarázhatnánk oly módon, hogy valamelyik udvari muzsikus játszott billentyűs hangszeren is - anélkül, hogy a források ezt említenék -, vagy pedig esetleg olyan valaki, akit kettős hivatalkörben alkalmaztak. 21 Ilyesmire valóban akad is példa a Batthyányaktól: az egy személyben lantosként és német deákként szolgáló Ulrich, vagy az órásként is aktív dobos esetében.-- A billentyűsök más korabeli hazai főúri udvaroknál is megfigyelhető viszonylag gyakori hiánya azonban felveti azt a lehetőséget is, hogy a Batthyányaknál éppúgy, mint másutt, a billentyűs hangszer talán nem is jelentette olyannyira nélkülözhetetlen részét a XVII. századi magyarországi rezidenciális együtteseknek, mint ahogy az újkori zenetudománynak az európai zene barokk korszakát illető megítélése alapján gondolnánk, amely a billentyűseik alapvető funkcióját hangsúlyozza a „basso continua évszázadáéban. Azt, hogy a billentyűseik feltűnő hazai hiánya - netán mellőzése? - sajátságos retardáció-e, vagy pedig a korszaknak általánosító modern beállítása, amely láthatóan a XVIII. század első felének praxisát tekinti az egész barokk-korra érvényesnek, félrevezető-e, és ennek következtében a billentyűsöknek együttesekben betöltött általános szerepét túlértékeljük, csak a további célzatos kutatás tisztázhatná. Miként a hazai udvarokban általában megfigyelhető, a Batthyány-zenészek némelyike is hosszú évekig szolgált. 23 Takáts Sándor a XIX. század végének cigány-romantikájától áthatva még főként cigányokat gyanított Batthyány Ádám együttesében. 24 Valójában azonban ma mindössze egy cigány zenészről tudunk biztosan, a közel két évtizedig nyomon követhető Cigány Hegedűs Mátyásról. 2 ^ Takáts elképzelésével szemben a források azt tanúsítják, hogy a rohonci, szalónaki rezidenciák muzsikusainak sorában a helyieken kívül szépen akadtak külföldiek is - illetve a nevük alapján külföldinek tarthatók. Jelenleg német, lengyel és talán olasz zenészek ismertek, továbbá a török birodalomból származók. A Batthyány Ádám bécsi ügynökeként is működő császári orgonista-zeneszerző Ebner révén leszerződtetendő orgonista esete - még ha ebből végül is nem lett semmi - jól mutatja, hogy más nyugat-magyarországi főurakhoz hasonlóan Batthyány is a bécsi udvar vonzáskörében adódó bő zenészkínálatból próbált alkalom adtán muzsikust szerezni. Batthyány Ádám és Ebner kapcsolata külön is figyelemre méltó, hiszen a kiváló császári muzsikus több mint másfél évtizedig - feltehetőleg ennél jóval hosszabban - a magyar főnemes bécsi zenei ágenseként működött. Ebner alkalom adtán zenélt is a Bécsben tartózkodó Batthyánynak, s nyilván az ő közbenjárására segített ki egy alkalommal kiváló bécsi zenészkollégájával, Wenclelin Hueberrel közösen Batthyány vejénél, Esterházy Lászlónál. 26 Sùtr Wrxft'y-. %iHdtVltík t A Lthj*'"-r *¥& : ., w ^fp fft m h- b^^/fTf^^^,^ /f y4UL,pyc^ <}£ ~lf?i v^tfrj ~~ ( çv) ILÍd-o.^ &f>y ~*ft* Q^îGfi-i (&*/LJfi-r atya*!*-." r*~- «l~l~/()Ma&*y. ,i\ t <~ç.u'~d c ßort /fi/sut U brt tfß-*.AUU~$fJl iL-JtfC? Jgu*,'*, A 3- kép. Wolfgang Ebner levele Batthyány Ádámhoz. Bécs, 1644. március 22. Mindaz, ami a Batthyányak rezidenciális együtteséről eddig körvonalazódott, lényegében megfelel annak, amit más hazai korabeli főnemesi famíliánál megismerünk. 27 Ezzel szemben, noha a hódoltság korában nem magában álló jelenség, de mégis figyelemre méltó sajátsága a Batthyányaknak a náluk időről időre felbukkanó török muzsikusok, akikről nem is kevés forrásadatunk van. A jelek szerint kü-
