Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - LADÁNYI-BENEDIKT ILDIKÓ Mindennapi élet a körmendi várban - Francsics Gáspár körmendi kapitány levelei l648-l650-ben

vásárt, Keczer János és Ságocli István katonáival együtt mintegy 500 katonát vezetett a törökök ellen. Éjjel a szőlőhegy tövében húzták meg magukat, hogy a törököket meglephessék. Az ellenfél mégis hírét vette a polgároktól a körmendi és csákányi had érkezésének. A magyar sereg ennek ellenére fényes győzelmet aratott. Francsics Gáspár leveléből tudjuk, hogy maga is ott harcolt seregének az élén, amely szép zsákmányt gyűjtött: ..Hála Istennek elevent 14 hoztunk. Fejet mindenestül, az mint számláltam, mind ide, Szentpéterre, Egerszegre, Kapornakra, az kit vittek 9. Találtuk úgy, 23 veszett volna el bentiek. Az lovakat, csak akkor hirtelen, az mini olvastam 35-nek találtam, de azt vélem, több lesz. "

49 Ezek közül „úrnak való ló'

m csak kettő, esetleg 3 akadt. A kapitány tudósítása szerint: „az rabokban nincsenek derekasak

5

'í' A levélből megtudjuk, hogy a foglyul ejtettek közül kettő a pasa szolgája. Az egyik Batthyány Ádám elhunyt síposának az öccse volt, akivel Francsics magának is sokáig mnZn. am ^/J^ .ttJL '•-r^ ^ ^ 1 ^ a<*U^ ciffir ^ vlJ

Á

^i cLbe {ttr ttrt íL*J!>űjto fs Ml w ír? i w^w^ CiL frrrfc tirm-i e-rtc) i Mm. lté <Ct<LtU4 flCC 3-4. kép. Francsics Gáspár levele Batthyány I. Ádámhoz, 1649. július 11. muzsikáltatott. A másik, aki lantos és kobzos volt, sem magyarul, sem horvátul nem tudott. A körmendiek közül Fejér András beszélt vele, akinek sikerült megtudnia, hogy a rab Jeruzsálem környékéről jött.

53 Fejér András tapasztalt katona volt, aki török nyelvtudását valószínűleg a harctéren szerezte. Az ütközet után a kótyavetyét Körmenden tartották, a végvári kapitányok által hozott l647-es határozat

54 alapján. Ebben azt a régi szokást rögzítették, hogy a megszerzett zsákmányt mindig ott osztották fel, ahonnan a legtöbb katona érkezett. A javakat általában a vállalkozásban való részvétel alapján osztották szét, illetve napjaink árveréseihez hasonló formában eladták a hadi nyereséget. Ezelőtt azonban uralkodói előírásnak megfelelően, meg kellett ajándékozniuk a kapitányt, sikeresebb vállalkozás esetén pedig a végvidék generálisát és az uralkodót is.

55 Francsics Gáspár a kótyavetye előtt ezt írta Batthyány Ádámnak: „Én Nagyságos Uram semmit sem hagyok fölkótyavetyélni, valamíg Nagyságodtól nem értek. Alázatosan kérem Nagyságodat, az követeket ott fönn Nagyságod ne tartogassa, hanem eressze alá, és engem informáljon ... Ha Nagyságod