Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

III. Batthyányak a magyar művelődéstörténetben - BENDA BORBÁLA Batthyány I. Ádám (16l0-l659) udvara az asztali rendtartások tükrében

varban fellelhető: az első számú asztal mindenhol a főúr saját asztala, ahol a főúr mellett a főuraimék foglalhattak helyet. A második számú asztal mindenhol az uraiméké, amelyet előfordult, hogy a hopmester vagy az udvarbíró asztalának nevezték, mivel többnyire ők is ennél az asztalnál kaptak helyet az uraimékkal együtt, és némely udvarban ők lettek az asztal „névadói". A harmadik jellegzetes asztal a fraucimerek asztala, ahol az udvarban élő nők étkeztek, rangjuknak megfelelően két asztalra osztva. A negyedik a konyha személyzetének az asztala, amit konyhamester vagy szakácsok asztalának neveztek. Ehhez az asztalhoz általában másokat is beosztottak. Itt kell megemlíteni egy ötödik asztalt, amely a Batthyány udvarban csupán 1654-től „lett" önálló asztal, ez a muzsikusok asztala, addig házukhoz kapták húsadagjukat. A muzsikusok asztalánál az udvari zenészek, trombitások, dobosok, síposok kaptak helyet. A többi asztal elnevezése, összetétele nagyon eltérő a különféle utasításokban. Jó példa erre, hogy a Batthyánynál külön asztalt kapott deákok a legtöbb udvarban nem adtak külön asztalt, inkább más asztalokhoz osztották be őket.-' vel ő rangosabb asztalnál ülhetett, jobb kosztot kapott. Az asztalvetők hiányoztak Batthyány udvarából, de nemcsak onnan, ugyanis asztalvetők a XVII. század első felében nem szolgáltak magyar főúri udvarokban. Először ebben a Nádasdy utasításban találkozunk említésükkel. Feladatkörük a pohárnokéval volt azonos, akik mint láttuk a borszámadás tanúsága szerint a Batthyány udvarban deákok asztalánál foglaltak helyet. A női személyzetnek itt háromfajta asztal jutott: leányaszszonyok asztala, dajkák asztala és sütőné asztala. Bár nem jelölik, de feltételezésünk szerint a dajkák asztalánál ettek Nádasdy III. Ferenc gyerekei - német területeken ez volt a szokás. A sütőné saját szolgálójával és az égetettborosnéval - égetett bort főző asszonnyal - osztotta meg asztalát. A Forgách udvarból, az 1700-as évek elejéről fennmaradt rendtartás különlegessége, hogy az itteni 12 asztal között szerepel a jágerek asztala és a pecérek asztala, amely talán a főúr vadászszenvedélyére utalhat. Máshol ilyen asztallal nem találkozunk, igaz Batthyány például nem is tartott jágert az udvarában. Itt is megjelenik egy, a XVII. században Kinek az asztala Ki ül még ott 1. asztal úr asztala Főuraimék 2. asztal Praefectus asztala

25 cape maister,

26 német secretárius, Gergely deák, patikárius 3. asztal Hopmester asztala főuraimék (akik nem fértek 1-höz), porkoláb 4. asztal Leányasszonyok asztala 5. asztal dajkák asztala 6. asztal Muzsikusok asztala 7. asztal Számtartó asztala viceuramék, Dávid deák, vicekulcsár, viceporkoláb, gombkötő és Szabó Mihály legényeivel 8. asztal Gyöngyfűzők asztala német szabó 9. asztal Konyhamester asztala 4 szakács, 2 német trombitás, ötvösök, kasznár, ispán, konyhasáfár, udvari mészáros 10. asztal Asztalvetők asztala Főinasok 11. asztal sütőné asztala maga szolgálója, égetettborosné 12. asztal Csatlósok asztala 4 csatlós, tisler, trombitáslegények 13. asztal Kocsisok és lovászok 2. táblázat. Nádasdy udvar, Sopron keresztúr 1648. Az egyik legrészletesebben leírt rendtartás Nádasdy III. Ferencé, amelyet konyhamestere számára készített Sopronkeresztúron 1648-ban, és amelyben 12 asztalt sorolnak fel (lásd 2. táblázat). Itt az alapasztalokon kívül említik a prefektus asztalát - karmester, német titkár, Gergely deák és patikárius ült itt -, számtartó asztalát - Batthyány konyhamestere is említi levelében -, gyöngyfűzők asztalát, asztalvetők asztalát, csatlósok asztalát, kocsisok és lovászok asztalát - Batthyánynál csak a borszámadásokban említik asztalukat. Ezek közül a számtartó asztalát Batthyány is említi levelében, mint 1651-ben létező asztalt. Gyöngyfűzők nem voltak Batthyány udvarában, Nádasdynál viszont ők az egyetlenek a mesteremberek közül, akiknek járt külön asztal. Az ötvösök a konyhamester asztalánál, a gombkötő és a szabó a számtartó asztalánál, a német szabó a gyöngyfűzők asztalánál, a tisler és a kovács a csatlósok asztalánál kapott helyett. Bizonyára a különféle mesteremberek rangját fejezte ki, hogy melyik asztalnál kapott helyet. Ezek szerint a szabó előkelőbbnek számított, mint a tisler és a kovács, minem létező udvari tisztség: a palotás és a laufferek. Ők a 8. asztalnál kaptak helyett a csatlósokkal együtt. LJgyancsak új tisztségként jelennek meg a lakájok Batthyány I. Ádám unokájának, Batthyány II. Ádámnak 1692. évi asztali rendtartásában. Érdekes, hogy az étekfogók asztala csupán e két legkésőbbi rendtartásban fordul elő. Feltételezésünk szerint azért hiányoznak a korábbiakból, mert az asztali szolgálatot végző étekfogók azután ettek, hogy az úr befejezte az étkezést, és főleg az első asztalokról megmaradt ételt kapták. Ez esetben pedig nem kellett külön ételt rendelni számukra, ezért a rendtartásba sem írták be őket.

27 Úgy tűnik, csak azokat az asztalokat vették be a konyhamesternek szóló utasításokba, illetve a különféle limitációkba, akiknek frissen főzött étel járt, akik pedig felmelegített ételt kaptak, azok kimaradtak. A XVII. század végén azonban már a magyar főúri udvarokban is kezdték felvenni azt a szokást, hogy a főúr a hétköznapokon magányosan evett valamelyik magántermében, szemben azzal a korábbi gyakorlattal, hogy familiárisai körében étkezett. Batthyány II. Ádám pél-