Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - KAPOSI ZOLTÁN A herceg Batthyány család nagykanizsai uradalma a feudalizmus utolsó korszakában
leségül vevő Gutmann Henriknek, ám Gottlieb Mayer neve is ismerősen csenghet az országos kereskedelmet kutatóknak: érdekeltségei messze túlterjedtek a zalai mezővároson. Egyre több detaükereskedő bukkant fel a városban a reformkor idején, a kereskedelmi szakosodás - üveg, vas, fűszer, textil, könyv - főleg a helyi igényeket voltak hivatva kielégíteni. Természetesen nagyon sok idegen kereskedő is előfordult a városban, akik vagy megbízottaikon keresztül, vagy pedig személyesen vállaltak itt szerepet. Egy reformkori forrás szerint 350-400 km-es hatáskört lehet kijelölni a származási helyüket tekintve. Köztük igen tekintélyes vállalkozók is előfordultak, gondoljunk csak az 1830-40-es években nyugat-dunántúli kereskedelmi birodalmat építő Schey Fülöpre. 21 S akkor még nem is beszéltünk a kiskereskedők, az egyszerű boltosok, avagy a bátyus kereskedők, illetve a fuvarozásból élők tömegéről. Jövedelmi és vagyonvizsgálataink egyértelműen bizonyították, hogy a helyi elit a reformkorra már kicserélődött. Flasonlóan más magyarországi városokhoz, itt is a kereskedők előretörését figyelhetjük meg, hiszen a gazdag kereskedők bevallott jövedelmei az iparosokat reprezentáló csoportok jövedelmi átlagát már tízszeresen meghaladták. Ugyanakkor az is megfigyelhető volt, hogy a kereskedelmi vállalkozásokon belül megindulhatott egy sajátos koncentrációs folyamat. Csődbe ment kereskedések elemzéséből arra jutottunk, hogy a kereskedelem ugyanakkor igen törékeny tevékenység volt, mivel a külső városon kívüli - gazdasági hatásoknak igen kiszolgáltatottak voltak a kereskedők. Nyilvánvaló, hogy egy alacsony produktivitású korszakban modern üzletmenetet folytatni látványos bukásokat is jelenthet. A kereskedők tevékenysége nem állt meg a forgalmazás szférájánál, hiszen a módosabbak jelentős hitelforgalmat is bonyolítottak, arisztokratáktól iparosokig szinte mindenkinek nyújtottak kisebb-nagyobb kölcsönöket. A modern kereskedelem egyre inkább feltételezte már a kiszolgáló infrastruktúrát, mely a reformkor idején gyors ütemben fejlődött Magyarországon. 1845-ben megjelent az első takarékpénztár, amelynek létrehozásában a kanizsai kereskedők nagy szerepet vállaltak, hiszen az első 50 részvényes közül 22 kereskedő foglalkozású volt. 22 Érdekvédelmi szervezetként, egyfajta közösségi organizációként alakult meg a kereskedelmi Casino, amely igazán nagyobb jelentőséget az 1850-es években nyert. A kanizsai Védegyletben is nagy szerepet játszottak a kereskedők, ami főleg azért volt lehetséges, mert a kanizsaiak döntő többsége mezőgazdasági termékekkel kereskedett. Megjelentek az első biztosítási lehetőségek is Kanizsa városában, a Trieszti Biztosítónak ügynöke volt már, ugyanakkor az uradalom is szorgalmazta az ingaüanbiztosítások kötését. A reformkor idején a polgáriasuk környezetben megjelentek a társadalmi jogi kiegyenlítődésnek az alapformái. A reformkori gazdasági konjunktúra gyors növekedést eredményezett. A népesség az 1830-1840-es években nagyon gyorsan szaporodott, de a folyamatos beáramlás mellett most már komolyabb mértékű belső szaporodás is végbement. A mezőváros lassan urbanizálódott, egyre több olyan intézménye jött létre, amelyet a közösségi aktivitás hozott létre. A reformkorban volt már kórháza, gimnáziuma, tanítóképzője, egyéb iskolája, polgári egylete, kaszinója, egyre több temploma, zsinagógája. A növekedés nem utolsósorban annak is köszönhető, hogy Kanizsa egyre inkább kereskedő várossá vált, így az infrastruktúrája is kereskedelmi infrastruktúra lett. A város közepén a gabonapiac mellett nagy méretű kereskedelmi csarnokok, magtárak épültek. Tipikus építkezési modellé vált a központ környékén a korábbi földszintes épületek helyett az emeletes ház, amelyben alul boltok, hátul vagy felül pedig a boltosok lakásai és műhelyei helyezkedtek el. Mivel a tűzesetek az egész uradalom területén gyakoriak voltak, így nagy jelentősége volt annak, hogy az 1798. évi bajcsai, nagykanizsai és kiskanizsai tüzek után - amikor is valóságos utcasorok égtek le - elrendelte a földesúr az új házépítési technológiát, miszerint a jövőben csakis téglából és cserépfedéssel lehet épületet felhúzni. Tegyük hozzá, hogy a tüzek nem mindig a természet révén jöttek létre, a századforduló környékén végbement nagy társadalomszerkezeti átrendeződés, s főleg a zsidóság előretörése miatt a társadalmi villongások egyik típusesete volt néhány zsidó porta szándékos felgyújtása. 21 Az átalakulást több minden elősegítette. Ilyen volt például a földesúri politika, amikor is telkeket méretett ki az uraság, új utcákat nyitott és adott át a városi lakosoknak, s ezzel hoszszú távra biztosította magának az árendát, amivel állandóan növekedő bevételhez jutott. A városi polgároktól a földesúr megvásárolt olyan házakat, amelyek nagyon jó helyen feküdtek, s ezek kiárenclálásával komoly bérleti összeghez lehetett a reformkor vége felé jutni. A XVIII. században épült urasági házakat a herceg megnagyobbította, emelet került például a városközpontot, a hagyományos piacteret délről lezáró ún. Vasember-házra. Ez utóbb azért fontos, mert ez volt a legnagyobb olyan beruházás, amely pontosan a kereskedelmi-forgalmazási igények felismeréséből következett. 1835-ben, amikor még folyt az építkezés, az uradalom vezetői azt próbálták kikalkulálni, hogy mennyiért is tudják majd kibérelni az alul lévő boltokat s a hozzájuk tartozó emeleti lakásokat. Érdekes, hogy a tiszttartó azt írta, hogy a korábbi bérletek esetében, amikor licitálás révén árendáltak, akkor az nem járt mindig sikerrel, így talán szerencsésebb lenne, egyéb módon - például a személyi ismertség, a megbízhatóság alapján - kiadni a lakásokat és boltokat. Mindenesetre a várakozások szerint 700 forintot vártak egy bolt + lakás együttesért 1835-ben. 2 ' Átépíttette a herceg a Zöldfa vendéglőt szállodává, ami szintén jelentősen növelte az uradalmi bevételeket. 1835-re a korábban kukoricaföldnek használt 14 651 négyszögölnyi kuriálisfundust házhelyekre mérette ki a földesúr, amivel megnyitotta a város déli területeit a betelepülők előtt a Fülöp, az Iván és a Gábor utcák létrehozásával, az ottani telkek kiárusításával komoly készpénzjövedelemre tett szert, ugyanakkor lehetőség nyílott a növekedő népesség, s nem utolsósorban a zsidóság tömegeinek letelepítésére. Az átmenő forgalom kiszolgálását szolgálta a gyarapodó számú földesúri vendégfogadó: 1848 előtt már öt vendégfogadója volt a városnak, amivel mintegy 400 ember elszállásolását tudta megoldani. 25 A refonukorra igen jelentős belső ingatlanforgalom alakult ki, s ebben néhány látványos gazdasági csőd, bukás is nagy szerepet játszott. A városi belső térszerkezetre nagy hatással volt, hogy a város közepén, a Fő téren a nemes Chinoránycsalád elveszítette mindkét házát - ami nem volt más, mint a postamester háza és egyben postaállomás -, amelyeket a földesúr nyomban megvásárolt. A városháza melletti két lakás is
