Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - KAPOSI ZOLTÁN A herceg Batthyány család nagykanizsai uradalma a feudalizmus utolsó korszakában
gazdát cserélt, a baloldali épületrész a korábbi Pickler Henrik városbíró vagyonbukása után a városra szállt vissza, ugyanakkor a jobboldali rész, amely Gottlieb Mayer kezében volt vagy 40 éven át, a kereskedő halála után fiaitól a kereskedő Dobrovics család kezébe került. Megjelentek Kanizsán a környékbéli nagy uradalmak képviselői, így például a Széchenyi házat a vrászlói uradalom tulajdonosa, gróf Zichy Károly vette meg. Beköltöztette jószágigazgatóját, s egyben egy gabonamagtárat is létrehozott, az utcai részen pedig boltokat alakítottak ki. 2 " Lényeges volt az is, hogy a földesúr által megnyitott új utcákban sok esetben olyan, már a modern időket jelző vállalkozók települhettek le, akik addigi hiányszakmákban tevékenykedve komoly kínálatbővítést hoztak az egyoldalú agrárpiac rendszerébe, így például vaskereskedők, könyvkereskedő és gyártó, textilkereskedő, szivar-gyáros is előfordult az új tulajdonosok között. Emeljük ki még a gyorsan gazdagodó kereskedők tőkéjének stabil értékben - földbirtokban - való megjelenését, amire jó példa Gottlieb Mayer nagykereskedő 1835. évi fundusvásárlási kísérlete. A kereskedő mindjárt két szomszédos telket akart megvásárolni, amire egyrészt házat, másrészt pedig olajsajtoló malmot kívánt építeni. A kereskedő 40 forintot ígért évi bérként, a tiszttartó véleménye szerint legalább évi 80 forintot kellene kérni, ami még azzal a haszonnal is megtoldható, hogy az uradalom által termelt repcét is megvásárolhatná és feldolgozhatná a vállalkozó. Érdekes megjegyzése a tiszttartónak, miszerint „agyaráitól az uradalom értéke is nő", vagyis hosszú távon is előnyös lehet az engedély megadása. Azt írta: mivel ezen olaj gyárnak félállítása nem csak a haszonbérek szaporodásának, hanem az Uradalom érdeke mindenképpen elöl mozdíttatik". 11 Említsük még meg azt is, hogy az új telkekhez hozzájutók között a professzionalizálódó értelmiség képviselői is szép számmal megtalálhatók, így például ügyvédek, uradalmi tisztek, orvosok, erdészek jutottak házhelyhez. 2 " Az uradalom a jobbágyfelszabadítás előtti időkben A Batthyányak kanizsai uradalma az 1840-es évek végén igencsak sajátos képet mutatott. Volt az uradalomnak egy nagyon gyorsan fejlődő mezővárosi központja, amelyben a népesség egyre inkább kereskedelemmel és iparral foglalkozott, s amely város egyre jobban kikerült a földesúri uradalmi rendszerből, úgy is mondhatnánk, hogy egy sajátos szigetet képezett az úrbéres világ közepén. A város lakossága anyagilag egyre erősödött, amit jól mutat, hogy közvetlenül a polgári forradalom előtti évben már felajánlották a földesúrnak, hogy Szepetnek Bajcsa Fityeháza Sormás Esztregnye Összesen a dézsma helyett szívesen fizetnének inkább megváltást. A másik oldalon viszont ott volt a kanizsai uradalomnak a város nélkül vett területe a maga öt falujával, s mellette a homokkomáromi uradalom, amely igazgatásilag teljesen beolvadt a kanizsai domíniumba. Ez az uradalom teljes egészében a hagyományos úrbéri törvények szerint élt, a régi jogszabályok alapján adózott. S bár voltak a térségnek piaci kapcsolatai Kanizsával, mégis eltért a mindennapi tevékenysége és élete a várostól. Nézzük, mi jellemezte az uradalom falvainak helyzetét! 1848-ban a kanizsai uradalomban 151 jobbágyi egész telek volt, ám ebben benne van az a 25 egész telek is, amely Szepetneken egy olyan társadalmi csoporté volt, amelyet minden valószínűség szerint egy közösségként telepítettek oda. Az ő jogi megítélésük „szabados" volt, így nem csoda, hogy eltért az adózási rendszerük is az uradalom többi lakosáétól. Ez a libertinus csoport minden valószínűség szerint német származású volt. Feljegyezték róluk az 1830-as évek elején, hogy Szepetnek „... népe kiváltképpen a Németbek igen szorgalmatosak".'' 0 Bajcsán is volt egy népességcsoport az 1761. évi telepítés révén, akiknek kötelességeit külön szerződés szabályozta az uradalom területén. Ám a többiek hagyományos jobbágyok és zsellérek voltak, s annak megfelelően szolgáltak. Sormás, Esztregnye és Szepetnek viszonylag népes település volt, így a nagyobb lakosság révén a földesúr jelent/is robotmennyiséghez jutott, ami 1817-ben még csak 17 600, ám 1848 elejére már csaknem 20 000 gyalognapot tett ki. 31 Az azonban szinte egészen biztos, hogy ezt a mennyiséget a kicsiny majorsági szántónagyság miatt nem tudták felhasználni, sok jel mutat arra, hogy érte megváltást fizetett a lakosság. Jelentősen megkönnyítette az uraság helyzetét, hogy az uradalom egybefüggő területet képezett. Ezt a területet kelet-nyugat irányban három-négy, észak-déli irányban pedig két-három óra alatt be lehetett járni, s ebből következően a munkaerő-mozgatás, s nyilván a munkaellenőrzés nem jelenthetett különösebb problémát s költséget. A magyar mezőgazdaság feudális-kori sokszínűségét mutatja az a 238 munkanap, amelyet a szepetneki, esztregnyei és sormási lakosság egy része vállalt gyalognapszámként a földesúrtól kapott rétért és szántóért. Hz a környéken megszokott volt, így például a kanizsai uradalom szomszédságában, hasonló klimatikus és talajadottságok mellett a vrászlói Zichy uradalomban kétszer annyi felvállalt földdel rendelkeztek a falusiak, mint amekkora úrbéri illetékességük volt. 32 A kanizsai domíniumban magasabb telekhányad alakult ki, lényegesen nagyobb népességgel, s így a földesúrnak nemigen maradtak olyan szabad művelhető földjei, amit bérbe adhatott volna. Mindazonáltal Füstpénz 173 78 195 446 Jobbágyi telek Hosszúfuvar Robot úrbéres földért 68 136 8 358 15 810 1 22 I 49 97 5 586 145 34 67 3 850 78 151 300 19 828 238 2. táblázat. A kanizsai uradalom falvainak kötelezettségei 1848 elején
