Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - DOMANICZKY ENDRE Az elfelejtett magyar mecénás, herceg Batthyány Fülöp (1781-1870)

hosszú évek óta csak a Bolyban állomásozó hadsereg tisztjei által lakott kastély felújítása. Nem derül ki, kinek szánták menedékül, de Kóniggrátz után - a csatától a békéig kb. másfél hónap telt el, a posta Bolyból Bécsbe 4 nap

5 ' - szóba került „egy fenséges személy és ennek családja" ideiglenes odaköltözése is.

S5 Mindössze két levél említi e tervet, s többet az iratokból megtudni nem lehet, valószínű azonban, hogy valamelyik főhercegről volt szó. A herceg még a „régi rend" idején született. Ez birtokigazgatási módszerén is meglátszott. Bár korszakunkban, de valószínűleg előtte sem élt tartósan Bécsen kívül, s a birtokok ügyeit „a mindenható Sényt Gáhorjószágkor•mányzó'

% intézte. Fülöp herceg még ausztriai vagy németországi útjain is mindvégig tudni akarta, hol mi történik. Az természetes, hogy a zsold-járandóság, illetve a nyugdíjak és segélyek kérdésében - mint „kegyelemheli ügyekben" - személyesen elöntött, de Sényinek még azt is meg kellett vele beszélnie, hogy egy leküldendő iratot zsinórral összefűzethet-e.

5

" Bólyi intézkedéseiből kirajzolódó alakja egy régi, patriarchális földesúrra emlékeztet, aki kötelességének érezte, hogy a birtoka népéről, alattvalóiról - ideértve a tisztektől a béresekig mindenkit gondoskodjon.

58 Ettől függetlenül természetesen földesúri jogait ő is félve és jottányit sem engedve óvta mind a plébánosokkal, mind a parasztokkal, mind a bérlőkkel szemben, ezt mutatják utasításai, melyekben a faizással kapcsolatosan rendelkezett vagy a remanenciális földek megváltását próbálta elrendezni vagy kocsma-, illetve malombérekkel kapcsolatban döntött.

59 Az is igaz viszont, hogy általában nagyvonalú volt: a rászorulóknak

1

"

1

, szükségben szenvedőknek fával, pénzzel, építőanyaggal - akár többszőr is - segített. Ez a patriarchális földesúr a reformkorban a reformátormágnások csapatába tartozott, ám ami akkor új és merész volt, a kiegyezés körül már régimódiassá vált. Az idő túllépett rajta, s az új eszméket már nem értette vagy nem akarta megérteni.''

1 Jó példa erre, hogy a Kubinyi esperes-plébános által pártolt bólyi magyar nyelvű mozgalmat értetlenkedve fogadta. Nem értette, hogy miért akarja a németbólyi plébános egy német mezővárosban „a nép magyarosodása céljából egy magyarfőelemi és kisded óvodai iskola felállítását" elérni, ráadásul az ő költségére.

62 A herceg csak nehezen engedett, az ügyben - a bólyiak érdekében - még Eötvös báró is közben járt.

63 „A szűkölködő szegényeknek valódi édes atyja"

6 ' A rászonilók támogatását érdemes közelebbről is megvizsgálni. A bólyi uradalommal kapcsolatos hercegi utasítások alapján egy igen szerteágazó nyugdíj- és segélyrendszer képe bontakozik ki. Ennek Bolyban reformkori előzményei voltak.

63 Azt is figyelembe kell vennünk, hogy nyugdíjazás más uradalmakban is ismert volt, azonban jóval szűkebb jogosultsági körrel."' Nagyságával kapcsolatban sem lehetnek illúzióink, mert a nyomort nem szüntette meg, azonban biztos támaszt, egy szerény szociális hálót jelentett még a robotgazdálkodás hirtelen megszűnte utáni káosz idején is, amikor az általános pénzhiány miatt például a bólyi uradalmi béresek tizenegy évig laktak juhaklokban és ököristállóban.

67 A rendszernek - nevezhetjük szokáson és méltányosságon alapuló társadalombiztosításnak is - két nagyobb összetevője volt: segély és nyugdíj.

68 Egyiknek sem voltak állandó szabályai és összegei: minden alkalmi, egyedi és tetszőleges volt: a herceg elhatározásán, „szabad tetszésén " múlott. A jogalapot az uradalom népéhez való tartozás, afféle munkaviszony jelentette, némely esetben - mint például a nevelési segélynél - a plébánosnak kellett igazolnia a gyerek létét, életben létét, életkorát. Egy bizonyos - esetenként változó - időtartamot megkívántak, és ha ez hiányzott, még halál vagy több árva esetén sem adtak, még pár forintot sem. A jogosultságot viszont nem érintette, ha a folyamodó a kérelmezés időpontjában már nem lakott az uradalomban.

69 Az ellátásokat a tiszttartónál, vagy az ispánnál kellett kérelmezni, aki „alázatos tiszti tudósításaiba" foglalva, javaslatával kiegészítve, mintegy a herceg „szemeként" továbbította Bécsbe a kérést. A herceg általában bevárta, hogy több azonos típusú kérelem is összegyűljön, majd egyszerre döntött, és küldte viszsza az utasítást. Ám Sényi director már a formális döntés előtt több esetben tájékoztatta a tisztséget hivatalos leveleiben a várható eredményről. Természetesen az összeg nagysága összefüggésben volt a folyamodó által betöltött állással."

6 A segélynek rendes és rendkívüli formái voltak, és különös eseteként ide sorolható a valamilyen járadékból, szolgáltatásból, bérleti díjból való ideiglenes vagy végleges elengedés is. A nyugdíj is lehetett rendes vagy rendkívüli. Ez utóbbi abban az esetben valósult meg, ha valaki munka közben megrokkant, és erre tekintettel maga kérte nyugdíjaztatását.-1 Az egészségi, családi és anyagi állapotról szintén a tiszttartó jelentett.

72 Betegség esetén - amellett, hogy az illető kifekhette a betegséget - az orvosi költségeket, a fogatot - mert a beteghez el kellett menni - hosszú ideig az uradalom fizette a gyógyszerekkel együtt, ami igen magas összegeket, akár évi 6-700 forintot is kitehetett."

3 Ráadásul a hozzátartozók ilyesfajta költségeit is az uradalom állta, egészen addig, amíg ezen összegek tartósan olyan magasra nem rúgtak, hogy célszerűbbnek és gazdaságosabbnak látszott, egy - az enyingi uradalomban már bevált - állandó orvost foglalkoztatni.' További költségkímélés végett a herceg elrendelte, hogy a hozzátartozók költségeit, a kevésbé indokolt költségeket, valamint a gyógyszerek árát az érintettek állják - ám ezt a rendelkezést nem sikerült betartani.

75 Halál esetén halotti negyedként járt az özvegynek az elhunyt adott évnegyedi járandósága, amíg a neki járó nyugdíj mértékét, személyre szabva meg nem állapították.

76 Kérelem esetén a temetési segély és a gyógyszer-költségek megtérítésére is volt lehetőség."" Segélyért különböző esetekben lehetett folyamodni.

78 Az iratokban feltűnő fajtái a következők voltak: nevelési, iskoláztatási, gyógyítási, fürdő, temetési, mint rendes, és költözési akár az uradalomba, akár onnét el -, ruha, tűz vagy egyéb kár esetén járó vagy fizetés-kiegészítésként rendkívüli segélyek. Ritkán, de előfordult más jogcím is, így például adósság kifizetése céljából vagy a harcok miatti károsodásra tekintettel adott segélyek,"

9 valamint a jelző nélküli segély.

80 A jogosultsági idő szintén esetről esetre változott. A nevelési és iskoláztatási segélyeket a családoknak vagy meghatározott évekre vagy a gyermekek bizonyos életkorának betöltéséig adták. Években történő számítás esetén a szokásos a három év volt, míg az életkor egyénileg változott: a legidősebb gyermekek, akik után még folyósították a segélyt, 20 évesek vol-