Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - DOMANICZKY ENDRE Az elfelejtett magyar mecénás, herceg Batthyány Fülöp (1781-1870)
tak. 81 Az években meghatározott segélyért újra lehetett folyamodni, s ez - bizonyos életkorig - a másik esetben is lehetséges volt. így vannak hozzátartozók, akik az egész korszakon keresztül részesültek gyermekeik után segélyekben. 82 Az összeget vizsgálva egy-egy család esetében e segélyek elég magasra is rúghattak. Stipanics tiszttartónak hat gyermeke volt, a tüdőbajban 1850 őszén elhalt Kerese ügyvédnek öt. Ezek azonban kivételek, mert általában nem minden gyermek után adtak segélyt. A segély különös eseteként említendő aszály idején a molnárok esetében a malombér-gabona vagy az érte járó megváltás egy részének, illetve az egyéb haszonbérlőknek a bérfizetési díj alóli mentesítése. 83 A korcsmárosoknál a tiszttartó jegyezte a kérelem indokait, a kérelmezés gyakoriságát, mértékét és az adott engedmény mértékét is, majd pedig a bérleti időszak letelvén, a meghosszabbításkor ezeket figyelembe vették. 8 ' 1 A nyugdíj esetenként változó életkor és munkaviszony után járt. 83 Személyre szabott összeg volt, automatikusan nem emelkedett, jobbításért külön kellett folyamodni. Az uradalom átvétele után pár évig még pénz mellett természetbeli járandóságot is adtak, de 1851-től e természetbelieket is megváltották. 86 Akárcsak a segély, ez is járt a hozzátartozónak, ez esetben az özvegynek. Megemlítendő, hogy bár általános szokás szerint az özvegy „ujjolag férjhez menetele által nyugdíjjá megszűnt'* 1 , megtörtént, hogy „ŐHczgsége különös kegyelméből" az özvegy részére következő házassága idejére is folyósították első férje nyugdíjának meghatározott részét. 88 Végezetül emlékezzünk meg azokról a rendszeres folyamodókról, akik, bár nem voltak rászorulva, éveken keresztül zaklatták különböző segély- és „nyugdijjobbitási" kérelmeikkel a tiszttartót. Ő természetesen minden kérelmet továbbított a hercegnek, egészen addig, amíg Fülöp herceg azt meg nem tiltotta. Ám a levelek még ezután is oda találtak, sőt nem csak a jogosult, hanem hozzátartozói is - egyszerre többen is, és a jogosultak halála után is - üldözték a herceget. Két ilyen agresszív eset 89 maradt fenn, az egyik kérelmező őrült volt, a másik alkoholista. Ezek a tények a tisztség előtt is ismertek voltak, mégis többször több jogcímen kaptak juttatást, sőt egyiküknél halála után a felesége temetési segélyre folyamodott, megkapta, másra elköltötte. Mikor ez kiderült, a herceg magát a tiszttartót utasította, hogy mérje fel az adósságokat és a pontos temetési költséget, majd ezután mindkettőt kifizette. Magyar nyelv, kultúra, munkatársak Magyar nyelv A magyar nyelv hivatalos nyelvvé válásának még a XVIII. század végén meginduló folyamata az 1844. évi 2. törvénynyel fejeződött be. Ettől függetlenül az egyes uradalmak igazgatási nyelvét a földesúr határozta meg. Ez volt a helyzet Fülöp herceg birtokain is. Ő már 1830-ban a magyar mellett döntött, és az átállás megkönnyítésére 1831-ben külön német-magyar gazdasági szótárt adatott ki, melynek mottója sejtetni engedi a herceg nyelvkérdésben elfoglalt álláspontját. 90 Az általam vizsgált levéltári anyag alapján szintén megállapítható, hogy a hercegi uradalmak közül Boly, Sellye, Enying, Ludbreg, Inta és Németújvár igazgatási nyelve magyar volt. 91 Boly és Sellye - bár 1848. előtti anyaguk igen vegyes: német, magyar, latin nyelvű iratokat egyaránt tartalmaz - feltehetően már az 1820-as évek végétől magyar igazgatási nyelvűek. Ez Sellye esetében még érthető lenne, hiszen annak az uradalomnak a területén túlnyomórészt magyarok laktak, szórványban horvátokkal. Bolynál viszont annál furcsább, hiszen az uradalom központja egy német lakosságú mezőváros, és az uradalmi kerületekben is vegyesen laktak németek, magyarok és horvátok. A kinevezéseknél többször előfordul, hogy a tisztség az adott személyt éppen nyelvismerete miatt ajánlotta. 92 Iván gróf földesúr idején 93 az iratok egy része - legalábbis Strázsay jószágigazgató és a gróf között - német nyelvű. A tiszteknek már csak a nyelvi környezet miatt is beszélniük kellett németül; a falusi kérvények egy része, sokszor a magyar plébánosok levelei is németül íródtak, ezek mellé a tiszttartó hol német, hol magyar kísérőlevelet csatolt. 91 A herceg valószínűleg- akárcsak öccse vagy a magyar arisztokrácia más tagjai - házon belül németül beszélt; végrendelete is e nyelven íródott'.* Kultúra A herceg „magyar tudós társaság" iránti elkötelezettségét, a Nemzeti Múzeummal, a Ludovikával, a Pesti Játékszínnel kapcsolatos nagyvonalúságát már említettem. Azonban nem csak erről volt sző. Kortársai kulturális téren tett adományait is kiemelik: Fülöp „a művészetnek bőkeblűMoecenása, ki a szép, jó és nemes iránti buzgó szeretetben senki által magát felülmulatni nem etígedi""', aki ..hazánknak... számos és nevezetes áldozatot tett" 31 , aki „a tudományok és a honi ipar előmozdítója' 1 ™. Neve megtalálható az akkori folyóiratok, így többek között a Tudományos Gyűjtemény előfizetői között is. Akkoriban ugyanis a pártfogás egyik módja - pont a kis példányszám miatt - az előfizetés volt, hiszen az írónak, szerkesztőnek minden számra előre előfizetőket kellett keresnie. Ezzel kapcsolatos tevékenységéről Sarkady Imre így ír: „... könyvtárában majd minden magyar irodalmi terménynyel találkozhatni, melyeket gazdagon és nagyurilag szokott megjutalmazni. Érdemes megvizsgálni a napilapokat 100 is, melyekre a bólyi uradalomban előfizettek. 101 Bár egy vidéki gazdaság esetében az újságválasztásnál valószínűleg annak hírértéke, tartalma, a benne lévő hirdetések domináltak, alig hihető, hogy a herceg, aki még zsinór-ügyben is maga rendelkezett, engedte volna, hogy a saját birtokán - még ha messze is van - neki nem tetsző lapot járassanak. 1849-ben a Magyar Gazda mellett a másik - mert általában kettő járt - Kossuth Hírlapja volt. 1854-től tíz éven át többé-kevésbé rendszeresen járt a Korizmics szerkesztette Gazdasági Lapok, mellette pedig felváltva a Magyar Hírlap, Budapesti Lap, Pester Lloyd, a Sürgöny, a Pécsi Lapok, és 1867-68-ban a Pesti Napló, amelynek már 1854-1855-ös számaiban hirdetett is a bólyi, de más hercegi uradalom is." 12 Munkatársak Utoljára - a végső portré megrajzolása előtt - vessünk egy futé) pillantást a herceg pártfogoltjaira és munkatársaira, elsősorban a bólyi uradalmi levéltár forrásai alapján. Többségükre - bár nem egy közülük korának ismert szakembere volt már csak szűkebb pátriájukon belül, vagy ott sem emlékeznek, és életútjukat csak a korabeli újságok vagy levéltári iratok révén idézhetjük fel. Néhányan azonban országosan is ismertek lettek, s emléküket máig ápolják. 103
