Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - MÓRICZ PÉTER Batthyány Lajos és Körmend

MÓRICZ PETER BATTHYÁNY LAJOS ÉS KÖRMEND A Batthyány család történelmi szerepével foglalkozó szakirodalmat tanulmányozva rögtön szembetűnik a főúri famíliával kapcsolatos XVII. századról szóló publikációk túlsúlya a család XVIII. századi történetét feldolgozó cikkekkel szemben. Ennek oka, hogy a kutatások alapjául szolgáló családi levéltár XVII. századi anyaga - Batthyány I. Ádámnak köszönhetően - magyarországi viszonylatban páratlan, ráadásul nagyrészt magyar nyelvű forrásanyagot tartalmaz. A Batthyány levéltár XVIII. századi része szintén jelentős forrásértékkel bír, azonban sokkal nagyobb arányban tartalmaz latin, francia és német nyelvű iratokat. Ráadásul történetírásunk érdeklődése is inkább a török ellenes harcok és a Habsburgok elleni függetlenségi mozgalmak miatt érdekesebbnek tartott XVII. század felé fordult, s így a viszonylag békés következő évszázad - melyben megtörtént Magyarország beillesztése a Habsburg Birodalomba - kevesebb figyelmet kapott. így történhetett, hogy a magyar történelem egyik jelentős személyiségének, az utolsó nemzeti nádornak, gróf Batthyány Lajosnak a tevékenységét alaposabban senki sem kutatta, s történeti témájú lexikonokban és összefoglaló munkákban is legfeljebb egy rövid szócikket kapott.

1 Batthyány II. Ádám és Strattmann Eleonóra első gyermeke ló9ó. március 7-én látta meg a napvilágot Batthyány Lajos Ernő néven. Apja a török elleni felszabadító háborúk hőse, Székesfehérvár és Kanizsa visszafoglalója volt. Katonai karrierje mellett sikeres politikai pályát futott be. A főpohárnoki pozíciót 1Ó87 és 1693 között töltötte be, amikor a király horvát bánná nevezte ki, 1700-ban pedig az országbírói címet is megszerezte. Udvari befolyásának mértékére jellemző, hogy a Haditanács parancsa ellenére sikerült megmentenie a körmendi várát a lerombolástól.

2 A XVIII. század eleji Magyarország első számú politikusává válhatott volna, ebben azonban megakadályozta 1703-ban, 41 évesen bekövetkezett halála. Kiskorú gyermekeire hatalmas birtokállományt hagyott, szellemi örökségként pedig a katonai és tisztviselői karrier, illetve a nemesi jogok védelmezésének, egyben az udvarhűségnek példáját. 1692-ben vette feleségül Strattmann Eleonórát. Batthyány II. Ádám halála után özvegyére hárult a gyermekeik felnevelésének és a hatalmas birtokok irányításának feladata. Apja és férje révén Strattmann Eleonóra fontos udvari kapcsolatokra tett szert. Különösen Savoyai Jenő hadvezérrel, a török elleni felszabadító háborúk hősével, egyben az egyik legbefolyásosabb birodalmi politikussal ápolt szoros viszonyt. Strattmann Eleonóra sokrétű udvari kapcsolataival és a Batthyány-birtokok gazdaságának stabilizálásával

3 teremtette meg a hátteret fiainak hivatali és katonai előmenetele számára. Batthyány Lajosnak két öccse született, azonban az idősebb, József nevű hamarosan meghalt.

4 Lajos, és életben maradt öccse, Károly apjuk haláláig Rohoncon nevelkedtek. Ezután anyjukhoz költöztek a bécsi palotába. Lajos a hivatali karriert választotta, a család katonai hagyományait öccse, Károly folytatta. Apjához hasonlóan Lajos sem a magyar arisztokráciából választott feleséget, 1717. május 17-én a 17 éves Kinsky Teréziát vette nőül.

5 Ezzel az egyik legelőkelőbb cseh főnemesi családba házasodott be, hiszen apósa és sógora is viselték a cseh kancellári címet. Batthyány Lajos és Kinsky Terézia házasságából született gyerekek közül Antónia, Ádám, József, Tivadar és Fülöp élték meg a felnőttkort. A Rákóczi szabadságharc után a vagyonban és hatalomban emelkedni kívánó főurak ráébredtek az udvar törekvéseinek támogatásából nyerhető előnyökre, az államhatalomnak pedig az új politikai-adminisztratív szervezet működtetésére alkalmas személyiségekre volt szüksége.

6 Mindezeket felismerve döntött Batthyány Lajos a hivatali pálya mellett. Gyors előmenetelét segítette anyjának udvari befolyása, valamint az a szilárd gazdasági háttér, amelyet szintén Strattmann Eleonórának köszönhetett. 1716-ban két - komolyabb feladattal nem járó - címet kapott az uralkodótól: III. Károly kamarássá, majd örökös Vas megyei főispánná nevezte ki a 20 éves grófot.

7 Két évvel később már valódi hivatalt kapott, a magyar udvari kancelláriánál „szavazattal és üléssel bíró udvari tanácsos" lett.

H Az uralkodó hamarosan Magyarországon kívüli címekkel is felruházta, 1721-ben római szent birodalmi grófságot, valamint sziléziai, morva- és csehországi, és ausztriai indigenátust nyert.

9 A kővetkező évben a közigazgatásban kapott hivatalt: III. Károly Zala megye adminisztrátorává, vagyis főispán-helyettesévé nevezte ki.

10 E minőségében indítványozta 1725-ben a zalai megyeháza építését, amit a közgyűlés támogatott.

11 1723-ban udvari méltóságot nyert el: az uralkodó főpohárnokává nevezte ki, amely tisztségre a Batthyány család szinte igényt tartott, hiszen 1666 és 1751 között - rövid megszakítással - e famíliából kerültek ki a Magyar Királyság főpohárnokai.

12 Az 1727-es esztendő két újabb fontos pozíció megszerzésének az éve. Elnyerte a tényleges Vas megyei főispánságot, így a megyében kiemelkedő gazdasági helyzete mellé közigazgatási hatalmat is szerzett. Hivatalát 1762-ig töltötte be.

13 Fontosabb volt azonban számára az alkancellári hivatal megszerzése, amelyet előtte egyházi személyek töltöttek be.

14 A közigazgatás mellett az igazságszolgáltatás legfőbb szervében is sikerült pozíciót szereznie, amikor 1728 februárjában kinevezték a hétszemélyes tábla rendkívüli vizsgálójává.

15 A következő hónapban III. Károly valóságos belső titkos tanácsosává tette.

16 Batthyány Lajos - az utolsó egyházi származású kancellár, Acsády Ádám veszprémi püspök 1732-ben történt lemondása után - az alkancellári pozícióból emelkedett a Magyar Királyi Udvari Kancellária élére.

17 A kormányszerv hatáskörébe tartoztak azok a magyar ügyek, amelyek döntésre az uralkodó elé kerültek. Kancellársága alatt tört ki az osztrák örökösödési háború. Az európai hatalmak által szorongatott, frissen trónra lépett Mária Terézia kritikus helyzetbe került, döntő fontosságú volt, hogy a magyar nemesség uralkodója mellé áll-e. Az európai háború kimenetelét is befolyásoló állásfoglalásra az 1741. évi országgyűlés híres „vitám