Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - SARLAI SZABOLCS Marsili és a Batthyányak a Rába védelmén 1683-ban
2. kép. (XXVII. tábla 3- kép) Kapuvár erdős-mocsaras vidéke, ahol Marsili tatár fogságba esett 1683- július 2-án 3. kép. (XXVII. tábla 2. kép) Kerment, azaz Körmend a Rába-védvonal egyik, alappillére volt A hadmérnök vezetésével 1683 május második felében a megyék nekiláttak a védelem megszervezésének: megerősítették az átkelőket a Rábán, palánkkal vették körbe a hídfőket, a folyó medrét tisztították, a part mentén a fákat úgy vágták be, hogy azok áthatolhatatlan akadályt képezzenek. Marsili szerint emberekben sem szenvedtek hiányt, több mint tizenkétezer embert vezényeltek ki gratuitus laborra, azaz ingyenes robotra. 20 A helyőrségeket 10 nap alatt tüzérséggel látták el úgy, hogy Graztól egészen Győrig mintegy másfél óra alatt fegyverbe lehetett szólítani a katonákat támadás esetén. Az egyes helyőrségek között éjjel-nappal lovas őrjáratok teljesítettek szolgálatot. 21 Időközben Marsili egy időre el is hagyta a Rábát, ugyanis Lotharingiai Károly miután felhagyott Esztergom ostromával, június elején Érsekújvár felszabadítására indult. Odaparancsolta a hadmérnököt is, hogy kikérje véleményét az ostromról, s egyben megkérte, hogy hallgasson kételyeiről Draskovichot illetően. 22 Épphogy megkezdődött az ostrom, az udvar parancsára fel is kellett függeszteni. A visszavonulás közben megüresedett egy tiszti pozíció Dieppenthal gyalogezredében, ahova - addig végzett munkája elismeréseként - kapitánnyá nevezték ki Marsilit. 23 Lotharingiai Károly ezután visszaküldte Marsilit a Rába további erősítésére. Draskovich országbíró éppen akkor indult Bécsbe, néhány alacsonyabb rangú magyar kapitányra hagyva a Rába védelmét. 24 Marsili észlelte, hogy a Rábaköz van a legnagyobb veszélyben, ezért haladéktalanul földsáncot építtetett az ütegállásoknak. Felkészült arra, hogy a kisebb hidakat esetleg fel kell égetni és újat kell verni az Ásvány környéki lápvidék fölött, hogy eljuthassanak szükség esetén a győri erődbe, ahová Lotharingiai Károly parancsa szerint vissza kellett volna vonulniuk, ha nem tudják tartani a frontot. 25 Az újabb erődítési munkák június második felében látszólag erőteljesen, de valójában nagyon lassan haladtak. A Rábaköz lakóinak félelme a török-tatár támadástól egyre fokozódott, ráadásul előttük járt Thököly, aki a Dunántúlt hódoltatta. Marsili Lotharingiai Károlynak címzett, 1683. június 22i levelében 26 írja, hogy előző este a keszői hídon egy kuruc érkezett, aki Pápáról hozta Thököly hírét, aminek hallatán a közmunkára kirendelt parasztok fogták kapáikat és fejvesztve menekültek; hiába próbálta megállítani őket, megfenyegették, hogy megölik. Keserűen írta, hogy a hely védelmére kirendelt hajdúk sem siettek a segítségére. A szolgabíró válasza sem adott okot neki bizakodásra: ,, Veszprém már Thökölynek hódol, mint ahogyan holnap Pápa, és ugyanígy tesz majd az egész Rába-vidék. Isten vele. " 27 Marsili azt is hiába kérte, hogy legalább a hidat égessék fel. Két küldöncöt menesztett, egyiküket Lotharingiai Károlyhoz, másikukat Batthyány Ádámhoz, maga pedig Árpásra ment, hogy hidat emeljen a Rábán, és készenlétbe helyezze az ágyúkat. Levelében egyúttal emlékeztette a herceget, hogy küldjön neki segítséget az ásványi híd megépítéséhez, különben szükség esetén nem tudnak a Rábán keresztül visszavonulni a győri erődbe. Közben arra gondolt: a Marcal közelében táborozó Batthyány Ádám vajon hajlandó lesz-e fedezéket biztosítani az ásványi híd építéséhez, vagy pedig visszahúzódik Sárvár közeli birtokaira? Aggodalmát növelte, hogy a távoli füstjelekből ítélve a tatárok már a közelben jártak. 28 Két nappal később, június 24-én 29 már arról adott hírt a hercegnek, hogy megérkezett Thököly székesfehérvári levele, amelyben a dunántúli megyéket szólította fel, hogy csatlakozzanak hozzá a függetlenség érdekében. 30 Marsili úgy vélte: amennyiben nem érkeznek német csapatok a Rábaközbe, akkor félő, hogy az itteniek megnyitják az utat a rebellisek, azaz Thököly katonái előtt. A hadmérnök nem sejthette, hogy június 24-én Thököly megkapta Batthyány Kristóf válaszlevelét, amelyben megígérte, hogy „övéivel és valamennyi horváttal a nagyvezír szolgálatára adja magát. ' 3I Pár nappal később a székesfehérvári oszmán táborban megjelentek Batthyány követei és kinyilvánították uruk engedelmességét a Porta akaratának, cserébe életük és birtokaik megkímélését kérték. 32 A Rába-vonal összeomlása Szent Péter napján, június 29-én Marsili félelmei beigazolódni látszottak. Az árpási helyőrséget mintegy 5000 fős török és főként tatár csapat menekülésre kényszerítette. Marsili megpróbálta felgyújtani a hidat, ezzel próbálta elijeszteni a támadókat. 33 Július 2-ig folyamatosak voltak a támadások a
