Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - SARLAI SZABOLCS Marsili és a Batthyányak a Rába védelmén 1683-ban
4. kép. Batthyány II. Kristóf (1637-1687) képmása. Olaj, vászon, XVIII. század. ComcsADAMUS flcBATTHYAN N.ilUsA»i64<. S-> CinKi CoiistlL.r Actual Inlim •KCjniimHiin?.ni Cm „Scl»':Barai-.Ccncral:(,imMii IJH'.HII Co SiiprciBXap)iaiKi:> IntcnnihHuiisCwUinvf'fnt Suprcm,Com<v. nniij : R< g;ni;.':iP:ikilri Colonen Viuuiinn Comp! ili»íih s-tier.AH>,imRc";.iler phiiair. Omlini.i, . Croula B.-nia rauilcr rcc Rábaköz több pontján, de ezeket még sikeresen visszaverték a védők. Marsili július 2-án a Rábaköz állásaihoz rohant, jelzett Batthyány Ádámnak is, aki előző este Lotharingiai Károly parancsára a Rábaközbe érkezett. A hadmérnök ütegállást akart emeltetni, de amikor Batthyánytól segítséget kért, azt a választ kapta, hogy nem mer parancsolni katonáinak, mert nem kaptak zsoldot a császártól. 5 ' A kedveszegett Marsili végül saját katonáival építtette meg a tervezett ütegállást. Batthyány Ádám közben sátrában társalgott tanácsadóival, akiket apja küldött, mivel maga képtelen volt a táborozásra, köszvény gyötörte. Marsili meglátogatta az ifjabb Batthyányi, hogy a közelgő harcra buzdítsa és a császárnak Pozsonyban tett ígérete beváltására kérje. A követelésre a felháborodott magyarok kitépték helyükről a zászlókat, mire Marsili számon kérte tőlük hirtelen elhatározásuk okát. A jelenlevő magyarok egyöntetűen azt válaszolták: nem akarnak szolgálni, mert nem kapnak zsoldot, mindnyájan haza akarnak menni és kapitulálni az ellenségnek. 55 Batthyány Ádám is hasonlóan nyilatkozott: ..Tanuljátok meg ti németek, hogy el kell számolni szegény magyarokkal, és ne egyétek meg mindenüket!" 116 Marsili kivonta kardját és a nagyhatalmú gróf szemébe vágta: „Batthyány gróf ez volna a császárnak megígért hűség? Szemrehány eist tesz a fizetség miatt, amikor az ellenséggel állunk szemben és szünetlenül pénzt követel a hercegtől?" 37 Érvei megerősítésére szétosztotta a nála lévő kevés pénzt, majd megismételte, hogy a császár nevében kéri a segítségüket. Kesergése oldotta a kemény szíveket, s mivel a magyarok hűséget ígértek a császárnak, annak jeleként viszszatűzték helyükre a zászlókat. Batthyány Ádám viszont nem engedett, s amikor Marsili lőport kért tőle, gőgösen válaszolt vissza: „A társzekerek lőpora nem a császáré, hanem az enyém, és nem akarom, hogy megdézsmálják!" 38 Erre var i.-lilim villi 5. kép. Batthyány II. Ádám (1662-1703) képmása. Olaj, vászon, XVIII. század Marsili saját tartalékaiból áldozott fel, majd hallgatásba burkolózott. Végül muníciójának felajánlása és az észérvek - ha nehezen is - meggyőzték Batthyányt. Fegyvert ragadott és Boclonhelyre ment Marsilival, de végig tartózkodott attól, hogy a közelében legyen. Közben megérkezett a hír, hogy a törökök és tatárok Enclose 59 határában rohamot kezdtek, és csaknem betörtek a Rábaközbe. Emiatt Batthyány szemrehányást tett Marsilinak: „Örülnek, hogy látják, amim elpusztulok az embereimmel?" 40 Marsili erre így reagált: „Batthyány gróf, biztosítsák Bodonhelyt, én Endesét védem. És remélem, bebizonyítják Draskovich magyarjai, hogy tisztességesen engedelmeskednek nekem és elszakadnak Öntől (mint azt tették). És maga, Batthyány gróf, vereség esetén ne késlekedjen a megbeszéltek szerint jelezni a Rábaköz szegény lakóinak; nehogy hűségükben az ellenség prédájával váljanak javaikkal együtt, és amiatt, hogy tartani tudjam védett állásaimat. Es akkor nem lesz akadálya, hogy valamilyen úton-módon értesítsem a császári tábort, hogy segítségünkre siessen. Batthyány gróf, Isten áldja!" 41 Marsili Endeséhez ment, ahol az ellenség kezdett felülkerekedni, ám a hadmérnök fedezéket épített katonáinak, kötéllel gallyakat kötegelt össze. Másfél órás heves tűzpárbaj után visszavonultak a törökök, az iszapban még egy zászlójukat is hátrahagyták. Marsili boldog volt a sikertől, ráadásul Batthyányt sem hallotta jelezni, ezért elindult Bodonhelyre, hogy egyesítsék csapataikat. Marsili megérkezve azt látta, hogy Batthyány katonái szabadon hagyták a tatárokat, akik lángba borították az egész Rábaközt, kirabolták a templomokat, foglyokat ejtetlek, megölték a gyermekeket és az öregeket. A meglepett Marsili néhány hűséges magyarral a közeli Kapuvárra menekült, ahol rögtön jelezte a várparancsnoknak, hogy heves támadásra számítson és készüljön fel a védekezésre. A várkapitány a kérésre gúnyosan felnevetett: „Szívesen veszem, ha segédkeznek nekem a fegyverletételben." 42 Marsili hiába kért tőle kíséretet, hogy elérhessen a császári táborba, a várparancsnok visszautasította. Útnak indult, ám magyarok egy csoportja megtámadta, megverte és maradék javait is elvette tőle. Közben szavakkal ócsárolták a császárt és a német nemzetet, majd útjára bocsátották e szavakkal: „Nagylelkűségünk jeleként meghagyjuk neked a kardod, adunk alád egy lovat, hogy elmenj a táborba és mondd meg a fajtádnak, nem esznek többé a javainkból a téli szálláskor, mert most más urunk van. ' v ' 3 Alig tett meg pár lépést, amikor tatár portyázok bukkantak rá, és elfogták.
