Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - KOLTAI ANDRÁS Batthyány Ádám hagyatéka: Egy magyar főrend udvarának és vagyonának sorsa (1659-1662)
A Wesselényi-összesküvés bukása és az azt követő hatalmi fordulat után azonban a Batthyányak helyzete is megváltozott, és Johann Nikolaus Küberg ekkor újból reményt látott arra, hogy az ő ügyük is kedvezőbb elbírálást nyerjen. 1671 nyarán ismét panaszt nyújtott be a magyar kancelláriára, és bár Batthyány Pál ezúttal is megpróbálta megakadályozni az eljárás megkezdését, 53 ez akkor már nem sikerülhetett, írásbeli védekezésében azonban mindent tagadott, még a végrendelet létét is, Wittmann Katalinnak a birtokától való megfosztását pedig azzal indokolta, hogy azt Batthyány Ádám hitbér - dos - gyanánt adta, amelyre az özvegy becstelen életével érdemtelenné váll. 3 ' Bár időközben - valamikor 1671 őszén - Wittmann Katalin elhunyt," de második férjétől született öt kislányának érdekében a kancellária 1672. január 15-én utasította a vasvári káptalant, hogy tartson vizsgálatot arról, hová tűnt és mit tartalmazott Batthyány Ádám végrendelete, hogyan került Borostyánkő és Pinkafő a Batthyányak kezére, és mi lett Wittmann Katalin keresett ingóságaival. A vizsgálat során azonban a megkérdezett tanúk - Erdődyné Batthyány Erzsébet, Széchy Péter és felesége Batthyány Borbála egyhangúlag tagadták, hogy látták volna a testamentumot, és tudatlannak tetették magukat a tekintetben is, hogy Batthyány Ádám második feleségére hagyta volna Borostyánkőt. Erdődyné például állította, hogy „soha nem látta rabul azon asszonyt"- noha mint olvashattuk, ő is jelen volt Pinkafőn -, és azt is előadta, hogy elhunyt férjétől, Erdődy Györgytől hallotta ugyan, hogy Borostyánkőt Batthyány Ádám Wittmann Katalinra hagyta volna, de ez annyira hihetetlen volt számára, hogy azt gondolta: férje „csak szegény Bothiáni Ádám bosszúságára nézve ejtett olyan szót"? 6 A vizsgálatnak tehát semmilyen kézzelfogható eredménye nem lett. A Batthyányak azonban nemcsak védekeztek, hanem támadtak is. 1672. március 4-én a káptalan újabb tanúkihallgatásokat tartott, ezúttal afelől, hogy Wittmann Katalin „özvegységének idején ... nem csak eggyel, hanem egynéhánnyal is paráználkodott volna ". Ez a vizsgálat viszont tökéletes eredményt hozott. Mind a tíz tanú - köztük a pinkafői plébános is - egymással szinte szórói-szóra egyezően vallotta, hogy Batthyányné fattyú gyereket szült és „gonoszul élt"egy Peinsackl (Painszakli) nevű szabólegénnyel, aki Pinkafő elfoglalásakor „elszökött, és lovon szaladva ... Saxoniáha ment"? 1 Emiatt Küberg szeretett volna egy ellenvizsgálatot tartani. Azonnal elküldte szolgáját, Georg Riedl-t Szombathelyre, a vasvári káptalanhoz, de mivel nem tudott uralkodói parancsot fölmutatni, a káptalan március 6-án figyelmeztette, hogy a királyi ember hiánya miatt a vizsgálat nem lenne kellő hitelű, így az minden bizonnyal el is maradt. 38 Mindezek után, 1672. március 16-án került sor arra, hogy a felek képviselői összejöttek Pozsonyban, és Szelepcsényi György prímás, királyi helytartó, valamint az általa összehívott tizenegy tagú - Zichy István kamarai elnökből, Majthényi János személynökből, valamint püspökökből, kanonokokból és az országos bíróságok tagjaiból álló - bíróság előtt megegyeztek, hogy azon év november 19-ig kifizetendő 10 000 forintéit és 50 akó borért cserében Küberg eláll mindennemű követeléstől. 39 Az egyezség egyértelműen a Batthyányaknak kedvezett, hiszen az ügynek komolyabb következményei is lehettek volna. Szelepcsényi érsek és a magyar bírák azonban inkább a Batthyányak pártján álltak. ..Mindnyájan, kik itt valánk az Őfelsége tanácsi és az tábla bírái, s más főrenden való személyek, eléggé bajmolódtunk avval az emberrel, de ugyan csak nagy munkával verheténk ki fejébül sokféle conceptussit [szándékait], biztatván őfelettébb magát bécsi jóakaróival, ... az mint való is, ha így placidonibus mediis [szelídebb eszközökkel] nem accomodáltatott [rendeztetett] volna a dolog, nem kicsiny alkalmatlanságok, emergáltak [keletkeztek] volna belőle" - írta Szelepcsényi Batthyány Kristófnak. 60 A Batthyány család és a magyar hatóságok - a vasvári káptalantól a helytartóig - tehát összefogtak és magakadályozták, hogy egy számukra idegen kerüljön a családdal szomszédos birtokba. A közvetlen anyagi érdekek és a személyes érdekkapcsolatok mellett ezt talán az is motiválhatta, hogy féltették a borostyánkői uradalomnak az országhoz tartozását, hiszen az több mint 200 évnyi osztrák közigazgatás után csak 1649ben vált ismét Magyarország részévé. Az ügy mégsem nyert végleges befejezést, mert új szereplő lépett föl: az időközben apácává lett Batthyány Julianna jogainak érdekét képviselő pozsonyi klarissza kolostor. így azután a Batthyányak csak 5000 forintot fizettek ki Kübergéknek, a többit a pozsonyi apácáknak adták, bár hogy pontosan mikor és mennyit, az a fönnmaradt iratokból nem derül ki világosan. Az apácák, akik 6000 forintot követeltek, 61 1672 decemberében már beadták kérvényüket a királyhoz, de Szelepcsényi érsek ekkor még úgy vélte, hogy követelésük „nem lehet bíró és törvény nélkül' 61 , és ugyanekkor még Küberg is követelte a kifizetetlen 5000 forintot. 63 Az anyagi vita lezárását azonban sem ő, sem Batthyány Pál nem érte meg. Batthyány 1674. április 11-én, Küberg 1676-ban hunyt el. 6 ' 1677-ben azonban az árván maradt Küberg-lányoknak az alsó-ausztriai kormányzat részéről kinevezett gondnoka, Andreas Köller újabb kérvényt adott be a királyhoz/' 3 majd 1678 áprilisában egy királyi parancsot is kieszközölt, amelyet Bécsben, színpadias körülmények között adott át a bíróul kijelölt Szelepcsényi érseknek. „ Tegnapi napon, mikor szintén az tanácsbúi kijővén az garádicson fölmentem volna szobámba, egy német advocatus és egy böcsületes asszony letérdeplett négy leány gyermekkel, nyújtották kezemhez ezen őfölsége parancsolatát, egynéhány rendbéli aranyakkal együtt" - írta 1678. április 24-én Szelepcsényi/' 6 aki végül szeptember 7-én Pozsonyban hozta tető alá az újabb - immár végleges - egyezséget. Eszerint érvényben maradt a Batthyányak és a pozsonyi kolostor közötti szerződés, amelynek értelmében addig 4700 forint került kifizetésre az apácáknak, de azon felül Batthyány Kristóf vállalta, hogy 1679. szeptember 1-jéig további 2500 forintot fizet ki a Küberg-lányoknak, amelyet azután meg is tett, és azok így elálltak minden további követeléstől. 6Az osztálytétel A Wittmann Katalinnal, majd a Küberg családdal folytatott közel két évtizedes pereskedés tehát a gyakorlatban nem befolyásolta a birtokok tulajdonjogát. így már I66O őszére, mi13 4
