Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)
II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - KOLTAI ANDRÁS Batthyány Ádám hagyatéka: Egy magyar főrend udvarának és vagyonának sorsa (1659-1662)
badságát, ha 10 000 forintért lemond a borostyánkői uradalomról - amelyért Batthyány Ádám 1644-ben legalább 150 000 forintot fizetett ki. Wittmann Katalin ezt természetesen megtagadta, és közölte, hogy ha élete valóban erkölcstelen volt, akkor azt bizonyítsák rá, és a császár vegye el a birtokot. Batthyány erre megfenyegette, hogy kenyéren és vízen fogják tartani, sőt azzal is, hogy megölik. Az özvegy meggyőzésének úgy látszik, hogy kidolgozott koreográfiája volt. Batthyány Pál képviselte az erőszakot, Kristóf pedig ugyanakkor levélben kérte az asszonyt, hogy „Isten irgalmára és Krisztus öt sebére " tekintettel ne ingerelje tovább öcscsét, hanem írjon alá mindent, ő pedig majd kárpótlást ad saját birtokaiból. Ugyanígy könyörögtek Batthyánynénak a vele tárgyaló familiárisok is. Augusztus végén Wittmann Katalint visszavitték Pinkafőre, ahol egy rövid időre Julianna lányát is visszaadták neki, hogy azután ismét elvegyék, és Rohoncra vigyék. Végül is a fizikai és lelki nyomás hatására az asszony aláírta az eléadott pontokat, amely szerint 6000 forintért cserében lemondott az uradalomról. Ezt a vasvári káptalan helyszínre kiszálló tagjai, Folnai Ferenc prépost és egy másik kanonok is hitelesítettek"', és úgy látszik, hogy jelen volt a Batthyány-fivérek nagynénje, Erdődyné Batthyány Erzsébet is, mert amikor Wittmann Katalin közölte, hogy úgyis tiltakozni fog majd az eljárás ellen, akkor ő szólt rá, hogy hallgasson, mert a grófok nagy urak, és az esetben az életével játszik. „Én sem vagyok paraszt" - válaszolta saját vallomása szerint Batthyányné.' 1 Ezt követően, Batthyány Pál mostohaanyja ládáiból előkerestette és magához vette apja végrendeletének ottani példányát, majd összeíratta, hogy Wittmann Katalin Pinkafőről „minemű és mennyi partékát" vihet magával. Ezt a személyes vagyont elsősorban ruhák, ágyneműk, szőnyegek és evőeszközök alkották, de tartoztak hozzá keresztek, orvosságos üvegek, sőt „az maga képi" is. Az átvett tárgyak jegyzékét Wittmann Katalin augusztus 29-én hitelesíttette, 12 majd hazaindulhatott a szülői házba, Bruck an der Mur-ba Batthyány Pál néhány familiárisának kíséretében, 43 hogy szeptember 7-én Batthyány már saját maga számára leltározhassa a pinkafői kastély berendezését. 44 Az uradalomért járó jelképes összegből Wittmann Katalin 1000 forintot még Pinkafőn, további 5000-et pedig szeptember 13-án Bruckban vett át Wäginger Balázs borostyánkői tiszttartó és Benedit Fülöp gyimótfalvi sáfár kezéből. 1 " Még egy kísérletet tett arra, hogy visszakapja további ingóságait is, pontosan 275 tárgyat, de október 12-én Batthyány Pál mereven elutasította, arra hivatkozva, hogy az aláírt nyilatkozat szerint mostohaanyjának semmilyen igénye nem lehet. 46 Az özvegynek a Batthyány-birtokról való kiszorítása tehát sikerrel járt. A körülmények ismeretében azonban nem teljesen világos, hogy ebben a Batthyány-fiúk közül miért Pál vállalta a főszerepet, miközben a borostyánkői uradalom nagyobbik részét végül Kristóf kapta meg. Megegyezésük szerint ugyanis Pálnak csupán a - később rezidenciájául szolgáló - pinkafői kastély és az ahhoz tartozó birtokrész fele jutott, de az is csak azzal a föltétellel, hogy le kell mondania róla, amennyiben a pozsonyi klarisszáknál nevelkedő Batthyány Julianna mégsem a szerzetesi életet választja. 47 Ráadásul úgy látszik, hogy Batthyány Kristóf a pinkafői „affér" után is megőrizte a jó viszonyt mostohaanyjával. 1662. március 24-én például egy Szalónakon kelt adóslevélben elismerte, hogy készpénzben és értéktárgyakban összesen 10 450 forintnyi hitelt kapott Wittmann Katalintól, majd ezt az adósságát 1666. június 27-ig vissza is fizette, szintén részben készpénzben, részben nemesfém tárgyakban, részben pedig 300 akó „jó és igazi magyar bor"- „guten und gerechten Ungarischen Wein" - és három ló formájában.' 8 Nem tudjuk azonban, hogy ezt a kölcsönt Kristóf mikor kapta, sőt akár az is lehetséges, hogy a „kölcsönnek" nevezett összeg valójában a borostyánkői uradalomért fizetett újabb kárpótlás volt. A Küberg - Batthyány per Az özvegy Batthyányné elleni erőszak természetesen nem maradhatott titokban. „Talán hallotta Nagyságod, hogy Batthyány Pál uram őnagysága az mostohaanyját mostan lett gyermekével arestumban vitte Újvárra és ott tan ja" - írta Vitnyédi István már 1660 augusztusában urának, Zrínyi Miklósnak, akit arra kért, hogy „legyen Nagyságod oly gratiával mind az keltőhez [a két Batthyányhoz], ha az udvarnál valami idegen conceptus [szándék] volna felőlek, mitigálja [csillapítsa] tehetsége szerint. Úgy hiszem, maga felmegyen vagy elküld Nagyságodhoz ezen dolog végett. Azonban ha volt is ekkor „idegen conceptus", azt Zrínyi és a Batthyányak könnyedén „mitígálhatták". Jól jelzi a korabeli magyar főrendek hatalmát és befolyását, illetve a befolyásos rokonok nélküli özvegyasszonyok kiszolgáltatott helyzetét, hogy az ügyben sokáig semmilyen eljárás nem indult. Emiatt Wittmann Katalin helyzete sok tekintetben emlékeztet Nádasdy Ferencné Báthori Erzsébetére, akit I6l0-ben Thurzó György nádor - minden valószínűség szerint politikai és anyagi érdekektől vezérelve - úgy fogatott le és fosztott meg vagyonától, hogy közben szintén súlyos erkölcsi kilengésekkel, fraucimerein elkövetett kegyetlenkedéssel vádolt meg. Szabályos bírósági eljárás Báthori Erzsébet ellen sem folyt, de a vád koncepciójának bizonyítására több célirányos, illetve koholt tanúvallatási jegyzőkönyvet is készítettek. 5 " Wittmann Katalin sorsában azonban fontos változást jelentett, hogy 1664 előtt újból férjhez ment, ezúttal egy alsóausztriai, a Bécs melletti Heczendorfon birtokos nemeshez, Johann Nikolaus von Küberg kapitányhoz, és így immár nyilvánosan is föl merte panaszolni sérelmét. 1664. október 15-én a bécsi magyar udvari kancellária rögzítette ünnepélyes tiltakozását Batthyány Pál ellen, akit hatalmaskodással, továbbá kincseinek, iratainak és egyéb ingóságainak elvételével vádolt. 31 A tiltakozásnak azonban nem lett semmilyen ismert következménye, a jelek szerint azért, mert az ügy kivizsgálásával megbízott helyi szervek nem akartak vagy nem mertek a Batthyányak ellen tenni. Kondoray Tamás vasvári prépost 1667. március 16-án Wittmann Katalinnak írt levelében azzal mentette magát a pinkafői tanúkihallgatások késése miatt, hogy „ mivel Pál gróf úr egész télen ott tartózkodott ", nem akadt sem olyan királyi ember, sem kanonok, aki Pinkafőre mert volna menni. Július 18-án pedig arról írt, hogy továbbra sem sikerül királyi embert találniuk, „mert az emberek nem szívesen keverednek ebbe a dologba"é 2
