Nagy Zoltán (szerk.): A Batthyányak évszázadai.Ttudományos konferencia Körmenden 2005. október 27-29. (Körmend Város Önkormányzata, Körmend, 2006)

II. A Batthyány család évszázadai - Gróf Batthyány Ádámtól Batthyány-Strattmann László hercegig - KOLTAI ANDRÁS Batthyány Ádám hagyatéka: Egy magyar főrend udvarának és vagyonának sorsa (1659-1662)

continuus familiáris volt.1 Batthyány Pál szintén apja egyik régi familiárisát, a Francsics Ádámhoz hasonló pályát befutó alsókáldi Káldy Gáspárt, Káldy Ambrus Vas megyei főszolgabíró és alispán fiát tette udvari hadnagyává, aki szintén fiatalkorától, 1640-től Batthyány Ádám inasa volt, majd 1646-tól étekfogója, 1653-ban főasztalnoka, 1657-től pedig udvari familiárisa lett négy lóval.

25 így tehát mindkét fiú olyan embert választott, akinek hosszú tapasztalata volt az udvari szolgálatot illetően. Sajnos nem tudunk közelebbit arról, hogy a régi familiárisok megtartásánál, illetve a testvérek közötti elosztásánál hogyan érvényesült a Batthyány Ádám által meghatározott területiség elve, tehát hogy a szolgákat „residentiájoknak rendi szerént" tartsák meg.

26 Kristófnak apjához hasonlóan a törzsbirtokokon kívül egyes fontosabb véghelyeken, tehát Körmenden, Veszprémben, Keszthelyen, Segesden és Kiskomárom környékén éltek házi szolgái,

27 Pál magánhadseregében pedig a szentpéteri és csákányi hajdúk lovassága és gyalogsága mellett külön egységet alkottak a szentgróti lovasok, illetve gyalogok, de neki is volt néhány veszprémi lovas katonája.

28 Mindezzel együtt azonban úgy látszik, hogy az apjuk halálát követő években mindkét fiú továbbra is Rohoncon tartotta rezidenciáját.

29 A két udvar együttélésének részleteibe világít bele például az az eset, amely l660 októberében Rohoncon történt, ahol Pál ottani porkolábja, Keresztúri Miklós börtönbe csukatta Kristóf continuus udvari főemberének, Berki Miklósnak egyik szolgáját, aki „a kapuban hatalmaskodott". Kristóf ezért kérdőre vonta öccsét, aki elismerte, hogy a rendetlenkedőt inkább Kristóf porkolábjának, Katona Mihálynak kellett volna lefognia, de - mint írta - „nem is merek én a kegyelmed porkolábjának parancsolni, hogy csak egy rabomat is bebocsássa". Majd azt tudakolta bátyjától, „hogy az itt való porkolábok magányosan legyenek-é avagy a kettőnk hűségére, mert bizony neheztelem, engemet is illetvén az vár, még se légyen autboritásban, hogy merjek parancsolni egyaránt mindeniknek.'

50 A problémát tehát az okozta, hogy uradalmaikat és váraikat - köztük Rohoncot is - Kristóf és Pál akkoriban még osztatlanul birtokolták. A kettőjük közötti oszálytételnek ugyanis előfeltétele volt, hogy megegyezzenek a három női örökössel: húgukkal, mostohaanyjukkal és mostohatestvérükkel. A húg A végrendeletben Batthyány Ádám igyekezett gondosan elrendezni különböző módon szerzett és örökölt birtokainak sorsát. Eszerint örökölt birtokait, a németújvári, rohoncszalónaki és körmendi uradalmakat a két fiúra, Kristófra és Pálra hagyta, úgy hogy „mindeniknek egyenlő része legyen benne". Az általa szerzett birtokok közül Szentgrótot Pálra, a dobrai-rakicsány-muraszombati birtokrészeket Borbálára, a borostyánkői uradalmat pedig özvegyi birtokul, második feleségére, Wittmann Katalinra hagyta, méghozzá továbböröklési joggal az ebből a házasságából származó gyermekei számára, de lehetőséget adva arra, hogy az özvegy az uradalom felét zálogba adhassa „Christófnak vagy Pálnak, avagy mind az kettőnek is együtt, ha kedvét keresik néki".

31 Úgy látszik, hogy Kristóf és Pál el is fogadták ezt a helyzetet. 1659- szeptember 18-án a vasvári káptalan hiteleshelyi képviselői előtt megegyeztek húgukkal, Borbálával, aki akkor már Széchy Péter el jegyzett menyasszonya volt. Apjuk végrendeletére hivatkozva megígérték, hogy átadják neki a dobrai birtokot - amelynek egyik részében, Muraszombaton Széchy társbirtokos volt -, és azt is, hogy házasságkötésekor fejenként 1000 aranyat adnak neki.

32 A lakodalomra hamarosan, I66O farsangjában sor is került, mert a fivérek február 7én adták ki a hozományt, amint az Széchy Péternek május 21-én, a vasvári káptalan előtt tett tiltakozásából ismert. Széchy ugyanis kifogásolta, hogy felesége nem kapott meg mindent, amely az átadási iratban szerepelt, továbbá, hogy Batthyányék visszatartották azt a vagyonrészt is, amelyet Borbála még apja életében kapott, nevezetesen elhunyt anyjának, Batthyányné Formentini Aurorának egykori hitbérét, a szenteleki kastélyt, valamint szintén elhunyt nővérének, Esterházyné Lászlóné Batthyány Eleonórának a családra visszaszállt hozományát.

33 Az emiatt indult pereskedés még az l670-es években is tartott, a jelek szerint anélkül, hogy végrehajtható döntés született volna.

34 A mostohaanya Dobrához hasonló módon, valószínűleg még 1659 őszén átadták a Batthyány-fivérek a borostyánkői uradalmat is mostohaanyjuknak, Wittmann Katalinnak,

35 aki lányával, Juliannával együtt az uradalomhoz tartozó pinkafői kastélyba költözött, sőt szüleit és húgát is magához vette.

36 Ugyanakkor azonban szeptember 27-én Kristóf és Pál egy másik megegyezést is kötött egymással, amely szerint Pál átengedte a borostyánkői uradalomban lévő minden részét Kristófnak, aki viszont szentgróti részét adta öccsének.

37 Az apai végrendelet tükrében ez a megegyezés nemigen értelmezhető, mivel annak értelmében sem Pálnak nem lehetett volna jogigénye Borostyánkőre - legfeljebb egy részének zálogba vételére -, sem Kristófnak Szentgrótra. A megegyezést tehát - a későbbi események tükrében leginkább egy olyan terv előkészületének tekinthetjük, amelynek célja a borostyánkői uradalom megszerzése volt. A Batthyány fiúk és mostohaanyjuk között ugyanis valószínűleg már korábban sem lehetett felhőtlen a viszony, az előbbiek különösen rossz szemmel nézhették utóbbi borostyánkői birtoklását. A terv megvalósítása érdekében a legfontosabb lépést Batthyány Pál tette meg. lóóO. július 21-én hajnali négy óra körül katonáival behatolt a pinkafői kastélyba. Emberei kirángatták ágyából Wittmann Katalint, annak szolgálóit és kislányát, és úgy, ahogy voltak a vár udvarára vitték őket. Ott Batthyány Pál lovon ülve várta mostohaanyját és közölte vele, hogy parázna és erkölcstelen életmódja, valamint állítólagos törvénytelen gyermeke miatt kényszerült erre a lépésre. A nőket kocsiba ültették és Németújvárra szállították, Pinkafőt pedig Batthyány emberei szállták meg, kitessékelve onnét a Wittmann családot.

38 Németújvárott Batthyánynét szigorú fogságban tartották, majd egy hónap múltával megjelent nála Batthyány Pál öt familiárisával,

39 és közölték, hogy akkor nyerheti vissza sza-