Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

ILLÉS Péter: Fábián Gyula (1884-1955) és a "nép-rajz" - a jáki gerencsérek tükrében

hetőséget nyújtott arra, hogy az ifjú vidéki pedagógus elmélyült baráti kapcsolatba kerülhessen a tárgyi néprajzkutatások egyik kimagasló egyéniségével, Györffy Istvánnal (1884-1989).

12 Bizonyára a fiatal műkedvelő kutatónak egy életre szóló élmény lehetett a Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly (1883—1945) neve fémjelezte majdani második nagy etnográfus nemzedék munkáiba személyesen bekapcsolódni. Az együttes munkálkodások gyümölcsének tekinthető az a tanulmánysorozat, mely a losonci szűrszabók ködmön- és szűrvirágainak, szőtteseinek motívumkincseit közölte „Síkdíszítő művészet az Ipoly mentén" címmel 1910-ben, 1911-ben és 1916-ban.

13 Fábián Gyula etnográfusi szemlélettel átitatott, de az iparművészet égisze alatt közölt, értelemszerűen díszítményorientált írásai közül érdemes legalább itt egyet kiemelni. Ugyanis még az 1910-es évekhez köthetően jelent meg Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum ismeretterjesztő előadásainak sorozatában a Népi szövés művészete című írása is.

14 Ebben a művében a tő le már ismert, őszinte lírai erényeket magában rejtő, de alapjaiban leíró néprajzi stíluson kísérelt meg tovább emelkedni, elméleti összefüggésekbe bonyolódni. A tanulmányban a népi szövés fogalmát, eszközigényét, az anyag és a technika, illetve az ornamentika kérdéseit mintegy naiv evolucionista interpretációval látta el. A feltűnően magabiztos bátorsággal megírt magyarázatokban ugyanúgy felbukkannak az állatvilágból vett példák, akárcsak a primitív emberre, az ősi művészkedésre vonatkozó korabeli megfigyelések és megállapítások. Szintén széleskörű műveltségének szembeöltő momentuma, hogy az ismeretterjesztő dolgozatnak már konkrétan a népi szövést elemző részében, a koncepcionálisan meghatározó magyarázó elv Semayer Vilibáldnak a népművészeti alkotások keletkezésére kidolgozott elmélete vohVS Persze nem szabad elfelejteni, hogy a szövegben helyenként szembeötlő „tiszta faji vonások" keresése, a népkarakterizáló előítéletek megfogalmazásai az etnológia korabeli éretlenségének a jelei. A népi díszítőművészet századfordulós kultuszát követő és azt betetőző, Malonyay Dezső (1866—1916) neve fémjelezte ,A magyar nép művészete" című nagyszabású vállalkozás első írott, kalotaszegi kötete 1907-ben jelent meg. A sorozat mindmáig a magyar népi díszítőművészet legterjedelmesebb nyomtatott adattára. Kósa László megállapításában az első kötetet követően jól érzékelhetően ugrásszerűen emelkedett a népi díszítőművészeti írások száma a néprajzi folyóiratokban, sőt, gyakran éppen a kötetek munkatársai szolgáltattak újabb közléseket.'

6 Ennek, a már Bátky által is gerjesztett országos törekvésnek, a nemzeti kultúrát kereső és konstruáló nagyszabású vállalkozásnak a részeként érthetjük meg leginkább Fábián