Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)
ILLÉS Péter: Fábián Gyula (1884-1955) és a "nép-rajz" - a jáki gerencsérek tükrében
mii Gyula eddig tárgyalt munkáit is. Alighanem a fábiáni díszítőművészeti kutatások mintegy megkoronázást láthatjuk abban, hogy Malonyay halálát követően, az 1922-ben nyomdából kikerülő ötödik, a palócok művészetével foglalkozó kötetben egy alfejezet jórészt az ő ábrázolásaira épül, helyenként pedig a meglátásaira hagyatkozik. 1 ? Fábián Gyulának még ehhez a korszakához kötődik^ mézeskalács című, szintén bámulatosan illusztrált dolgozata. Ebben a balassagyarmati, debreceni ütőfák és offerek ismertetése mellett már megtalálhatóak az új otthon, Sárvár népművészeti kincsei is. Érdemes újra felidézni a közölt vallásos tárgyú ütőfák néhány vasi vonatkozását: „Nagyon szép az 5. á. Madonnája is. Ezen rajta van az évszám is, Sárvárról való. Róth, sárvári mézeskalácsos műhelyében gyönyörű ütőfa van, a melynek egyik oldala Szent Mártont, a másik oldala Krisztus bemutatását a templomban ábrázolja. Erről a két kalácsról készültfotográfiáim megjelentek a Magyar Iparművészet iyi3. évf. 2. számában." 18 Az elvégzett díszítőművészeti gyűjtésekből a Néprajzi Értesítőben publikált különféle illusztrációk, a közölt éppen száz ábra és képtábla már csak mennyiségében is rendkívül figyelemreméltó és impozáns. Bátran kijelenthető, mára tulajdonképpen pótolhatatlan emlékei a magyar népművészeti kutatásoknak. Ugyanezt erősíti meg az a tény, hogy Fábián Gyula illusztrációinak válogatása szintén megtalálható az 1930-as évek jelentős néprajzi összefoglalójában, az említett Bátky-Györffy-Viski hármas által összeállított „Magyarság néprajza" első két kötetében. 1 ^ A vasi vonatkozásaiban megkerülhetetlen, 1908-ban kezdődő hét éves sárvári rajztanári tartózkodás a családalapítás éveit jelentette egyben. Biczó Ilona szóbeli közlésére hivatkozva Kiss Gyula jegyezte meg, hogy ugyanekkor Sárváron, a Schleimer Józseffel helyben kialakult barátságuk a kerámiával való bensőséges kapcsolatot szintén magával hozta a fiatal pár életébe. Fábián Gyula a sárvári fazekastól tanult meg korongozni, a majolikázás módszerét is megismerte, felesége a figurális formaalkotást igyekezett elsajátítani. A házaspár termékei, az elkészült majolikák és mellettük rézkarcok a milánói világkiállításon is bemutatkozási lehetőséget kaptak. Többek között még Helsingfors, Budapest, Szombathely, Sopron különböző tárlatain szerepeltek. 20 Vélhetően a kézműves tárgyalkotásban való személyes elmélyülés és átélés tapasztalatai egyben hozzá is járultak a népi fazekasságot érintő dolgozatokhoz. Ugyanis nem egy ilyen próbálkozása volt Fábián Gyulának. Elsőként kell megemlíteni a szülőhazától nem túl távoli, a Nógrád megyei Losonc közelében fekvő Gács (ma HalL, Szlovákia) fazekas iparával foglalkozó jegyzetet. A kétség kívül Fábián Gyulától fennmaradt datálatlan,
