Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

Igaza van az öregnek... gondoltam. Hirtelenében eszembe jutottak az őskori hálósúlyok, amelyeket az ősember égetett agyagból, a népvándorláskorabeli lábasok, amelyekben még most is megfol a gulyás, a gyönyörűséges görög vázák, ezek még ma is frissek, a finom tana gr a figurák, a pompás kínai porcellánok ... Hát igaz, ami igaz... ösi mesterség az agyagművesség. Talán a legrégibb. Egyszerre született meg a tűzzel... Az öreg gerencsér látta, hogy gondolkodóba estem és igazat adok neki. Nekibátorodott. — Bizony régi mesterség... Hiszen az Isten is gerencsér! Ö volt a legelső gerencsérmester!. . . — No! Csak nem? — De bizony igen. Hát nincs megírva, hogy az Isten agyagból formált testet és halhatatlan lelket lehelt belé?! így alkotta az embert... Hát ez mit jelent? Kell ezt még magyarázni? Az Isten agyagból formázta az ember alakját és lelket lehelt bele. Mi a lélek? Mi lenne más, mint a tűz?! A tűz, amely az agyagot, a föld sarát örökéletű jószággá alakítja át. Ha ebből a szürke agyagból valami szépséges formát gyúrok, tüzet lehelek rá — akkor örökéletű lészen... Hát így beszélt az öreg gerencsér a maga mesterségéről. Mit lehessen erre szólni? Legyen neki igaza az ő hite szerint. Haló-porában is. Mert azóta már por, újra agyag lett szegény ... * Történelmi visszapillantás. A gerencsérség egyike a legfontosabb és legérdekesebb népi mesterségeknek. Vas megyében a nagyobb városokon kívül sok faluban virágzott. Ez is olyan ősi mesterség, amely még mindig ellentáll a gyáripar pusztításának. Ha nem is virágzik már olyan szépen, mint néhány évtizeddel ezelőtt, azért még mindig fontos tényező a nép életében. Jakon a fazekasság erősen tartja magát. Egyik oka az, hogy ebben a helységben már igen régen űzött mesterség. Ják Szombathelytől 12 kilométerre fekszik. 2300 lakost számlál, akik vásárra Szombathelyre járnak. Szombathely, a régi Sabaria bizonyára nagy szerepet játszott a jáki település történetében. A nagy római város lakossága igen sok edényt használt föl. Igaz ugyan, hogy az itt használt edények jórésze import cikk volt, mert hiszen a leletek között gyakran találtak terra sigillatát, amely ezen a vidéken nem készülhetett, mert Vas megyében nincsen olyan kövér, zsíros agyag, amely vasoxidban is annyira dús volna, hogy sigilla-