Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

tát lehetett volna készíteni belőle. Készítési módját ezen a földön nem is ismerték. A sírokban talált nagy mennyiségű mécses, is arra enged következtetni, hogy ezek mint tömeggyártmányok kerültek Sabariába. A vázák és egyéb köznapi használatra szánt cserépedények is elárulják azt, hogy tömegmunkával (mondjuk gyárilag) készültek és a jól megszervezett római kereskedelem útján kerültek erre a földre. Azonban a régi Sabariában is éltek fazekasok és virágzott a fazekas ipar. Erre Horváth Antal szombathelyi múzeumőr közlése is világosságot vet. Az itteni ásatásoknál rendkívül sok mécsesre találtak, amelyeknek márkája (gyári bélyegzője) a FORTIS, VIBIANI, CRESCES, vagy Q. G. C. Ezek a bélyegzők előfordulnak itáliai ásatásoknál ts, de oly mécseseket jelölnek, amelyek a Sabariában talált példányoknál jelentékenyen nagyobbak. Ennek a magyarázata az, hogy az Italiából szállított mécsesekről a provinciák fazekasai egyszerűen mintát vettek. Az agyagminta száradás közben összezsugorodott. Mennél távolabbi provincia másolta tehát le az eredeti itáliai mécsest, annál kisebb példányt kapott. Ezért tapasztaljuk, hogy a sabâriai Fortisjegyű mécsesek kétféle nagyságban kerültek elő az ásatásoknál. Az egyik fajta nagyobb, míg a másik jóval kisebb. Az előbbi a kevesebb számú eredeti itáliai mécses, a más'k a Sabariában készült, amelyből természetesen sokkal több került napvilágra. Sok, igen sok mécsest találtak Szombathelyen, a már említett jegyekkel ellátva; kis alakjuk és halaványabb színük elárulja, hogy ezek mind idevalók. A savariai agyagiparról részletesen beszél Lipp Vilmos a Vasmegyei Régészeti-Egylet 1875. évi Jelentésében. Többek közt ezeket mondja: Azt állíthatjuk, hogy Sav áriában, e hajdani tekintélyes gyarmatvárosban az agyagipar nagyban virágzott s ugyanazért itt nemcsak egy ily iparegyesületnek - - collegium figulorumnak — kellett lenni, hanem még ezen egyesület néhány tagjának nevét, sőt műhelyük, a figlinák hollétét, s részben ezek szervezetét is teljes biztossággal kijelölhetjük. Figlina, illetőleg fazekaskemence tudtunkkal eddig három fedeztetett fel. E három figlina helyrajzi fekvése is némi figyelemre méltó. A legvalószínűbb ok, miért helyeztettek el ezek a város határvonalán kívül, az volt, hogy az ilyen műhelyekjet tűzveszélyességök miatt nem tűrték el a város kebelében.

1 A helyszínén eszközölt kutatások és mérések eredményei a következőkben foglalhatók össze. Két kemence a föntebb említett helyen (a rohonci út mellett) arccal nyugotnak fordulva s mintegy tíz lépésnyi 1 A régi jáki fazekaskemencék is a községen kívül állottak, amiről még majd részletesebben beszélek.