Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

agyagdarabból fölfelé magasodott ujjai között az edény, formát öltött, majd mint kecses tejesköcsög került le a forgó korongról. — Szép mesterség, öreg, a magáé! Szebb, mint teszem azt, a susztermesterség. Az öreg gerencsér félretolta kissé a pipáját a szájában. — A suszter? No megjárja ... Az is derék mester ... Ha meggondolja az úr, hogy bőrből, papírból csirizei össze valami alkotmányt, amelyet faszöggel kalapál össze és olyan 1. Takács József a korong mellett. (Dezső Lipót „Az én szülőföldem'' c. könyvéből.) Josef Takács bei der Drehscheibe. (Aus „Az én szülőföldem" von L. Dezső.) erős jószágot ad ki a kezéből, hogy ez aztán sárban, hólében, forró porban egyformán tart és védi az ember lábát minden ellen, —- hát mondom, ha meggondoljuk, ez sem utolsó mesterség. De a cipő mégis csak cipő... Meddig tart? Semeddig... Még a gazdáját sem szolgálja ki. De a cserép! A cserép örökös jószág!... Ha én ezt a hitvány agyaglábast kiégetem, akkor még ezer esztendő múlva is lábas marad, ugyanolyan, mint amilyen volt, amikor a kemencéből kivettem. Hacsak valami asszonyféle az ura fejéhez nem csapja, mert akkor mégiscsak eltörik...