Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

HARGITAI Helga: Fábián Gyula ifjúsági regényei

A mű időszerkezete lineáris (ez nyilván a naplójellegből is fakad), a készülődéstől a megérkezésig követhetjük végig a kis cserkészek bölcs derűvel megfestett tábori kalandjait. Ahogy A kis Mozart esetében láttuk, itt is szinte önálló történetek elevenednek meg, de ezeket szigorúbban fogja közre a meghatározott keret: két hét táborozás. „Két hétről számolok be ezeken a kitépett krónikás lapokon. Mintha kis tükördarabokat próbálnék összerakosgatni." — olvashatjuk a regény elején az írói indíttatásról. Érdekes lehetett a korabeli olvasó számára, hogy az akkori szombathelyi élet jellegzetes figurái elevenednek meg a műben, s valószínűleg nem csak a felnőtt szereplők (pl. Farkas Ferenc táborparancsnok) alakja volt ismerős, hanem a gyerekszereplők megformálásánál is ismerősök, tanítványok egy-egy vonása fedezhető fel. Szeretettel megrajzolt hőseiben minden mai gyerek felfedezheti saját maga egy-egy tulajdonságát, a kíváncsiságot, torkosságot, restséget, segítőkészségét. A leírt történetekben pedig minden a helyére kerül: a torkos és a lusta pórul jár, tanul hibáiból, a jó elnyeri jutalmát. Azt is mondhatnánk, hogy akár a mesében. De miért is lenne másként? Hiszen a megcélzott olvasóközönség csak épphogy, hogy letette a mesekönyvet, de értékrendje, jelleme még jócskán formálható, s talán ilyen jellegű történetek által a leginkább. Fábián Gyula azt is tudta, hogy a gyerekolvasók hálásak a humorért, azért az igazi humorért, amely úgy tesz nevetségessé jellemet, helyzetet, hogy közben nem gúnyol, nem bánt. Tudunk nevetni a kis Vámos Viktoron, és persze féltjük is őt, amikor magáról megfeledkezve mézes kenyérrel a kezében szemléli a darázsfészket, s persze észre sem véve, hogy mi történik, minden környékbeli darazsat magához csalogat. Szorítunk neki, hogy menekülni tudjon szorított helyzetéből, s megkönnyebbülünk, mikor ez sikerül. A regény utolsó mondatai közül az egyik így szól: „A tűz bujkál a naplóm lapjai között". Valóban az átélt élmény átadásának szenvedélye érezhető a műben , ezért magával ragadó és lebilincselő. És legalább ugyanennyire ilyen 3004-ben újra megjelent Fábián-regény, a Különös háború. Az eredeti kiadás előszavában Lambrecht Kálmán érdekes, kedves és okos regénynek nevezi a művet. A szerző új műfajban, a természettudományi regény műfajában próbálta ki írói tehetségét, sikeresen. A cselekmény fordulatos és izgalmas. Az Afrikából hazakerült kaktusz földjében termeszek bújnak meg, majd elő, s velük kell felvenni a harcot, meg kell akadályozni rettenetes pusztításukat, amely már az egész várost fenyegető veszéllyé nő. A lineáris szerkezetű regényben mintegy betétként vannak jelen az ismeretterjesztő, természetűi-