Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

kát fog végezni. — A jelen eléggé biztató. A nagy céh ugyan erősen megfogyott, hiszen a hajdan 50 személyt számláló testület leapadt hatra, de azért ez a hat ember elég munkát talál, mert a jáki edények jósága, évszázados jóhíre a készítményeiket kapóssá teszi. De a jövő aligalig biztat valamivel. A gerencsérség, sajnos, a kihalásra ítélt népi mesterségek közé tartozik. Az első nagy csapást a porcellán feltalálása, elterjedése mérte rá, a másodikat az üveg olcsóbbodása, a harmadikat (a tulajdonképeni halálosat) a zománcozott bádog nagytömegű gyártása. A zománcozott bádog ára alig háromszorosa a cserépedénynek, de nem törik és így tartóssága szinte százszorosa. Pedig-pedig ha igazán komolyan gondolkoznánk a cserép ésa zománcozott bádogedény értékén, meglepődve állapítanék meg, hogy a cserép sokszorosan értékesebb a bádognál. Főzésre a cserép az alkalmatosabb. Ebben nem éri olyan közvetlenül a hőség az ételt, a tejet, a húst, hanem szépen egyenletesen melegszik benne és lassú a lehűlése. A cserépedényben nem melegszik meg az ital, vagy az étel, ha hidegen akarják tartani, viszont megtartja a meleget, ha arra van szükség. A cserépedényben főzött étel jobbízü, mint a bádogedényben készített. Még egy nagy tévedésre akarok rámutatni, arra a szerencsétlen közhitre, hogy a bádogedény tovább tart, mint a cserép. Igaz. Hiszen magam is ilyesmit mondtam. De nézzük meg csak közelebbről ezt a dolgot. Mitől megy tönkre az edény? Haj! haj! Attól, hogy eltörik. Ideges! Ideges kérem a cselédlány és ami cserepet lát a konyhán, azt rövid idő alatt eltöri. Csak valljuk meg őszintén, a nagysága is ideges és így a cseréppusztítás közös erővel történik. A bádogedény nem megy rá úgy az idegekre, mert azt lehet rúgni, taszítani, a földre ejteni, nem törik össze, legföllebb behorpad, lepattog a máz róla. Még akkor sincs baj, ha némely helyen a máz már lekopott róla, mert az edény tovább szolgál, és főzni lehet benne. Itt van a tévedés. A bádogedényen megreped a máz még akkor is

r ha nem sértették meg. A repedések közé a víz és a sav behúzódik, és megkezdi bomlasztó munkáját. A bádog a máz alatt rozsdásodni kezd, fölbomlik, kilyukad és tönkre megy magától. Közben pedig a föloldott rozsdát, mindenféle más káros anyagokat kis adagokban ugyan, de mégiscsak fogyasztjuk, és csodálkozunk azon, hogy mitől szereztünk gyomorfekélyt, mitől van savunk, vagy mért nincs savunk, mért emésztünk rosszul, mért nem ízlik az étel? A cserépedénynél nem kell tartanunk attól, hogy fémről leváló anyagok kerülhetnek az ételbe és lassan, de biztosan mérgezést okoznak. A cserépedény anyaga, összetétele ezer esztendő múlva sem változik meg. Sem a savak, sem a víz