Néprajzi adattár III. (Savaria Múzeum Közleményei 43. Szombathely, 1967)

JEGYZETEK 1. Helyesen de eo utrum, ,.arról, ha vajon"-nal szokták magyarra fordítani, azaz: mit tud a tanú arról, ha vajon .. .? 2. Országos Levéltár Kőszegi Közgyűlési Iratok. Filmtár 3580 sz. 3. Szendrey Akos: A füstölés a magyar néphitben. Ethnographia 1935. 42. 4. Magyarság Néprajza IV. 158. 5. Ezeket nem részletezzük, legteljesebb összeállításukat 1.: Magyarság Néprajza, IV. 339— 341. és Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Bp. (1938) 119-130. 6. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár 1914. 263; 264. 7. Nagymaroson. Honderű 1845. 200. 8. Vasárnapi Üjság 1854. 322. Szendrey Akos idézett munkája nyomán. 9. Magyarság Néprajza IV. 266. 10. L. Bächtold-Stäubli, Hanns: Handwörtetbuch des deutschen Aberglaubens. BerlinLeipzig 1935—36. VII. 529-531. Buchberger: Lexicon für Theologie und Kirche. Freiburg in Br. 1936. VIII. 634. Koren, Hanns: Volksbrauch im Kirchenjahr. Salzburg—Leipzig 1934. 48. 11. Kellner, Heinrich: Heortologie . . . Freibur in Br. 1906. 12. Vö.: Bächtold-Stäubli: i. h. A két periódusra vonatkozólag Magyarság Néprajza IV. 338. 13. Bod Péter: Szent Heortokrates . .. Oppenheim 1757. 14. Magyarság Néprajza IV. 266. AZ „ÖRDÖGKÖVEK" NYOMÁBAN (Vö. VSz. 1943, X. 145. és 1966, XX. 283. p.) A Somogy megyei honismereti tanfolyamon a néprajzi gyűjtésről tartottam előadást. Példaként említettem meg Bárdosi János mintaszerű mondagyűjtését és feldolgozását a jáki ördögkövekről. Egyik hallgatóm megjegyezte: — Jákon voltam egy hónapig helyettes tanító mintegy 30 évvel ezelőtt, akkor számtalanszor hallottam öregektől és gyerekektől ezt a mondát. Az ördög egy fiatal pap újmiséjét akarta megakadályozni azzal, hogy rombadönti a templomot. Gondolta, nagy köveket szed össze, hogy a toronyra dobja, de a közelben nem talált alkalmas követ, messzire kellett mennie. Amikor visszatért jó nagy kövekkel megrakodva, a fiatal pap már elkezdte a misét. Dühösen rádobta az óriási köveket a templomra, de azok melléestek, mert az imádság ereje eltérítette az útjukat. Az egyik kövön még ma is meglátszik az ördög vállának a helye, a másik végén pedig a körme vágódott bele. Megkérdeztem az őszhajú pedagógust, hogy hívják. — Piller Dezső vagyok — hangzott a válasz. — Csak nem Gasztonyban tanított? — kérdeztem. — Honnan tudja az elvtárs? — csodálkozott, mire elmondtam, hogy jó néhány évig Vas megyében működtem. Egy alkalommal meglátogattam a gasztonyi általános iskola helytörténeti gyűjteményét. Nagyon nagy szeretettel és elismeréssel emlegették, hogy egy Piller Dezső nevű fiatal tanító alapította, aki nemcsak régiségeket gyűjtött, de idegenforgalmat is szervezett a faluban. Ma is sajnálják, hogy nem maradt vasi földön. Miután kölcsönösen összeismerkedtünk, elmondta, hogy régi sváb molnárcsalád ivadéka: nagyapja került Magyarországra. Amennyire csak vissza tudtak emlékezni, minden ősük vízimolnár és Jakab nevű volt, apját is Jakabnak hív453