Néprajzi adattár III. (Savaria Múzeum Közleményei 43. Szombathely, 1967)

ták. Eredetileg Balatonhenyén (Veszprém megye) a Séden kis daralómalmuk volt, ő is ott született 1910. május 30-án. Innen kisgyerek korában elkerült, mert apja gróf Széchenyi Rezsőtől Gyöngyösapátiban (Vas megye) egy nagyobb fajta vízimalmot bérelt. Odaköltöztek, de 4—5 év múlva elkerültek. Ügy történt a dolog, hogy akkoriban nem volt szokás nagyuraktól nyugtát kérni a felvett pénzről, a gróf meg letagadta, hogy apjától felvette az évi bérlet díját. A per során mindenük odaveszett és menniök kellett. Egy darabig a kisunyomi kiskocsmát bérelték, majd Gasztonyba mentek és apja a nagykocsma bérlője maradt 12 évig. Piller Dezső a tanítóképző elvégzése után néhány év múlva Gasztonyba került és 1948 karácsonyig, vagyis 12 évig működött ottan. Eleinte nem sok öröme volt a gasztonyi tanítóskodásban, mert igazgatója állandóan akadékoskodott vele. Mást szeretett volna maga mellé venni, és mivel ez nem sikerült, ő mindig szálka maradt a szemében. Ezért menekült a munkához, a néphez. Megszervezte az idegenforgalmat, falumúzeumot alapított, prospektusokat nyomatott. Ennek eredménye lett, hogy sok budapesti és külföldi fizetővendég szerette meg Gasztonyt. Sokfelé elvitték a szép kis vasi falu hírét. Aztán jött a második világháború és sok más! . . . A Balatonzamárdi határában levő Szamárkö nevű földből kiálló kötuskó nagyobbik fele Hátsó élén jól látható a vályúszerű mélyedés Piller Dezső igen ügyes amatőr régész és mostani munkahelyén, Zamárdiban is jelentős helytörténeti gyűjteménye van. Elkészítette Zamárdi község helyneveiről szóló szép monográfiáját, ezért igen sokat tud talán legrégibb ördögkövünkről, a Szamárkőről is. Elsétáltam vele a Kőhegyre és a Szamárkőhöz. Részben az ő felvilágosításai, részben közös helyszíni megfigyeléseink alapján sikerült néhány új vonással gazdagítani az „ördögkövek" mondaköréhez fűződő „kőproblémákat". Azért is írunk róla ehelyütt, mert hajdanában Margittay Rikárd is a Vasi Szemle hasábjain publikálta első észrevételeit. Zamárdiban a Kőhegy aljának a Balaton felé, a Csap utcától Ny-ra Szamárdomb a neve. Sokan emlékeznek még arrá, hogy a század elején a zsellérek lábas jószágaikat (szamaraikat?) legeltették a rajta levő mezőn. A mélyút jobb oldalán a 40-es évektől kezdve fejtik az agyagos földet, és az út melletti partos