Néprajzi adattár II. (Savaria Múzeum Közleményei 42. Szombathely, 1967)

Az eddig bemutatott zöldségtárolási, ill. zöldségzöldje-biztosítási módszereknél sokkal tökéletesebb az, amikor külön erre a célra készített tároló, s egyben hajtató cserépedényben tartják a petrezselymet (lásd 1—2. kép). Ezek az edények ugyanis kettős funkciót töltenek be, mivel egyrészt a karógyökerek tartósítását is biztosítják, másrészt a leveles rész kifejlődését is elősegítik. Ezek tehát nem egyszerű tárolóeszközök, hanem egyúttal hajtatócserepek is. Az utóbbi a lényegesebb, mivel méretüknél fogva nagyobb mennyiségű gyökér tárolására nem alkalmasak, vagy esetleg csak kisebb háztartás esetében. A kettős funkcióra elnevezésük is utal. Néhol züőccsíghajtató-, züőccsígbújtató-, máshol züőccsígtartócserép néven ismert. Ezeket a speciális cserépedényeket főleg a jáki fazekasok készítették régen is és ma is. Jelenleg is készíti mindkét működő jáki fazekasmester; Takáts Dénes és Tóth Ferenc, s piacon árusítják. Az előállított darabok száma azonban egyre inkább csökken, mivel kicsi a kereslet. A szombathelyi piacon kívül ma már inkább csak megrendelésre készítik, hogy „ne maradjon a nyakukon". Üjabban már a városiak is vásárolják, sőt megrendelésre is készíttetik.

2 Ahogyan a jáki fazekasok elmondták, a vásárra szánt árukkal együtt régen ezeket is szállították Szombathely, Kőszeg, Körmend, Rum és Rohonc piacára, ahol a környező községek lakossága is megvásárolhatta. Régebben nemcsak magas, kerek formájú

3 (lásd 1. kép), hanem alacsonyabb, ovális — ahogyan ők nevezték hosszikás — zöldségtartócserepeket is készítettek (lásd 2. kép). Kárpáti Kelemen 1912-ben 3 db ilyen ovális alakú zöldségtartócserepet vásárolt a szombathelyi múzeum néprajzi tára számára Herfort szombathelyi kályhakészítőtől, de sajnos — a háborús veszteségek miatt — csak egy példány maradt meg közülük/' A gyűjtő zöldségbújtó néven jegyezte be ezeket a növedéki naplóba,

5 de készítésükre, használatukra vonatkozóan semmit sem irt fel. Lehetséges, hogy maga a kályhásmester készítette ezeket. Egyrészt a tárgyi bizonyítékok, másrészt a fazekasok elmondása alapján megállapítható, hogy századunk első évtizedeiben inkább az ovális forma, kb. a 40-es évektől kezdődően pedig a magas, kerek típus lehetett gyakoribb. Az utóbbi — adatközlőink szerint — azért célszerűbb, mert kisebb helyen elfér. Takáts Dénes 59 éves és Tóth Ferenc 62 éves fazekasmester megegyező visszaemlékezése szerint gyermekkoruk óta készítettek Jákon ilyen zöldségtartó cserepeket. Szerintük ezeket már a múlt század második felében is gyárthatták. Persze még így is viszonylag újkeletűek ezek a cserépedények, de mégis figyelmet érdemelnek, egyrészt mint fazekaskészítmények, másrészt mint a paraszti — sőt újabban már városi — háztartásokban használatos zöldségtároló, ill hajtató eszközök. Ezekben az edényekben ugyancsak homok között tartják a petrezselymet. Az elrakásnál a karógyökereket úgy fordítják, hogy a vastagabbik végük álljon a lyukak felé, s így a zöld leveles hajtásaik a lyukakon keresztül kinőhessenek, miáltal egész télen friss zöldségzöldje szedhető róluk. Az így elrakott petrezselymet is meleg, világos, lehetőleg napfényes helyre, rendszerint a konyha — esetleg a kamra — ablakába teszik s időnként megöntözik, hogy minél jobban hajtson és ne halvány, sárgás színű leveleket hozzon, hanem szép zöldet, ami már ízesítésre jól használható, élvezhető, ugyanúgy, mint a nyáron szabadban termesztett zöldségzöldje. Egy-egy ilyen cserépben elrakott petrezselyem-mennyiség egész télen biztosítani tudja egy kisebb háztartás zöldségzöldje-szükségletét. Nagyobb csalá290.