Néprajzi adattár II. (Savaria Múzeum Közleményei 42. Szombathely, 1967)

dok, vagy akik piaci elárusításra szánják a petrezselyem zöldjét, több ilyen tartócserepet is használnak. A piacra termelés érdekében, néhol olyan megoldást is láthatunk újabban — ami feltehetően a kertészektől ered —, hogy a kert árnyékosabb helyére ültetett petrezselyemgyökereket nem szedik ki a földből, hanem deszkával körülkerítik és üveglappal, ablakkal lefedik, vagyis melegágyat biztosítanak a növény számára. Nagy hideg esetén trágyával, csalittal (száraz falevél) vagy szalmával letakarják, napfényes időben viszont a tetejét kibontják, hogy a nap sugarai az üvegen keresztül áthatolhassanak a növényekhez. Az ily módon kezelt petrezselyemről szinte egész télen szedhető a levél, de különösen a tél vége felé. Amint a fentiekből is kitűnik, egyszerű tárolási, csíráztatási, ill. hajtatási módszerek ezek, de mégis érdemes velük foglalkozni, mert ezeken keresztül olyan speciális eszközöket, olyan különös cserépedényeket is megismerhettünk, amelyek országos viszonylatban is ritkaságnak számítanak, s a néprajzi szakirodalomban eddig ismeretlenek voltak. Bárdosi János JEGYZETEK 1. Egyes kutatók szerint a Fertő tó környékén megtalálható. 2. Takáts Dénes 59 éves és Tóth Ferenc 62 éves jaki fazekas közlése. 1966. 3. Mindkettő a Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményében található. Leltári számuk: 65.10.7 és 65.10.8. Mindkettő agyagból korongolt, égetett, mázatlan cserép. Az előbbi méretei: magassága (M) 24,1 em, szájátmérője (Szá): 13,2 cm, talpátmérője (Tá): 14,1 cm. Az utóbbi méretei: M: 26,3 cm, Szá: 14 cm, Tá: 13,3 cm. 4. Leltári száma: 62.31.1 Méretei: M: 15 cm, H: 46 cm, Sz: 25,4 cm. 5. Néprajzi Növedéki Napló 389/1912 tételszám. ALSÓSÁGI NÉPMONDÁK 1966 nyarán azzal a céllal mentem ki Alsóságra, hogy a Sághegyről szóló mondákat összegyűjtsem. Sajnálattal kellett megállapítanom, hogy a hegyre vonatkozó monda ma már majdnem teljesen kiveszett a szájhagyományból. A bomlás jeleit mutatja az a szöveg is, amelyben a Sághegy mondája más ismert és kevésbé ismert boszorkánytörténettel kapcsolódik össze. Gyűjtésem során előfordult, hogy egy monda több változatát sikerült feljegyeznem. A mostani adatközlésben kizárólag arra törekedtem, hogy különböző típusú szövegeket tegyek közzé. Az olvasó ezáltal nagyobb érdeklődéssel veszi kezébe az alsésági mondavilág színes csokrát, mint az egy témára újraalkotott verziók egyhangú felsorolását, és a népművelő is változatosabb anyagot kap helyi előadásához illusztrációul a hamis tudat hatásos cáfolata érdekében. Sághegyi óriások és boszorkányok Édesanyám mesélte, hogy a nagynénjétől hallotta, hogy valamikor ugye, a Sághegy úgy keletkezett, hogy óriások lakták ezt a fődet is. Ezek az emberek, az óriások fegyverként használták tarsolyukban ezeket a köveket. S utána, mikor harcba keveredtek egymással, eztet egymáshoz vagdalták, és azér maradtak ezek így. 291.