Dömötör Sándor: A jáki „ördögkövek” mondájának képzettörténetéhez (Savaria Múzeum Közleményei 39. Szombathely, 1966)

ták régen, hogy az ördög rá akarta dobni a templomra a hatalmas kőoszlopokat, amikor épült és még épülőfélben volt, hogy megakadályozza elkészültét. Amikorra azonban odacipelte a köveket, már folyt a mise a templomban. Ezért hiába dobta rá, nem ért semmit, mert melléesett. Így is maradtak meg a földben. Ahogyan az ördög odadobta."'

1 Bárdosi János, a szombathelyi múzeum etnográfusa 1961—1962-ben szorgalmasan összegyűjtötte a jáki templom különös köveiről szóló hiedelemmondákat.

7 Ezek a nagyrészt tréfás színezetű történetek a Rászedett ördögről szóló A jáki templom a templomdomb feljáratához állított oszlopokkal mesék típusába sorolhatók, bár tulajdonképpen a Bukics bácsi által is elmondott monda érdekesen formálódó, más elemekkel is átszövődő változatai. Felmerül előttünk a kérdés: mi a magyarázata, hogy ezek az epikai elemek olyan wokfelé kapcsolódó, anekdotikus jellegű motívumok, miért nem tükröz a templom áhítatos hangulatot felidéző legendát? Szerintünk ezeknek a történeteknek az elterjedését nem is a középkori templom jámbor szándékú építése, hanem a századforduló körüli időkben elvégzett elég hosszadalmas műemléki restaurálás váltotta ki. Kevés konkrét nyom utal erre, de ezek annál meggyőzőbbek, és valószínűsítik feltevésünket.

8 267.