Boros Ádám: A tőzegmoha és a tőzegmohás lápokMagyarországon (Savaria Múzeum Közleményei 27. Szombathely, 1964)

POROS ADAM: A TÖZEGMOHA ÉS A TÖZEGMOHÁS LÁPOK MAGYARORSZÁGON A vízzel borított talajon, a tág értelemben vett mocsarakban élő növények, a helopyták közt olyanok vannak, amelyek testének alsó, elhaló része bizonyos körülmények között nem bomlik el teljesen, hanem szerkezetét valamennyire megtartva, tőzeggé alakul. A tőzeg csak oxigénben szegény helyen, tehát a levegőtől elzárva, a talajvízszint alatt képződik. A tőzegképződés a szenesedéshez hasonló folyamat. A többi szénféleséggel szemben a tőzeg laza szerkezetű, tehát könnyű, likacsos lerakodás, különleges szedimentum, amelyben a növények szerkezete többé-kevésbé felismerhető, szemben a teljesen tömör, ezért nehéz, kőszerű kőszénnel és a fából keletkező, anatómiai szerkezetét valamennyire megtartott lignittel. Végeredményben a tőzeg humifikáció terméke, a szenesedés kezdeti állapotában levő kőzet. Azokat a növénytársulásokat, amelyek tőzeget hoznak létre, lápoknak nevezzük. A láp tehát a növénytakarót és az alatta, belőle képződő tőzeget együtt, összefoglalva jelenti. Az elmondottakból következik, hogy a mocsár és a láp nem azonos fogalmak. A láp vízszintje állandó, alig ingadozó, miért is talajának egy részétől a víz a levegőt állandóan elzárja, annak tőzegesedését idézi elő. Ezzel szemben a szűkebb értelemben vett mocsár vízszintje változó, legtöbbször időnként kiszárad, mert a mocsárban nyersanyaglebontás megy végbe, szemben a láp talajában lefolyó szervesanyag-felhalmozódással. A mocsár és a láp produkciósbiológiai folyamata tehát egészen más, és ez földrajzi szempontból tekintett szerepüket is meghatározza. A láp fogalmába elválaszthatatlanul beletartozik a tőzegképző növényzet és a képződő tőzeg, míg a helyesen értelmezett mocsárban tőzegképződés nem folyik. Ez a növényföldrajz megállapítása. A mocsár és láp fogalmát azonban sem a mindennapi életben, sem a földrajzi és kultúrmérnöki irodalomban sokszor nem különítik el ilyen pontossággal. Gyakran írnak elláposodásról elmocsarasodás helyett. A Kárpátok és a Kárpát-medencék vidékén főleg három növénycsoport vesz részt a tőzeg létrehozásában: elsősorban a nád, létrehozza a nádtőzeget, másodsorban a sás-fajok, létrehozzák a radioella-, vagyis a gyökértőzeget, más néven sástőzeget, végül a mohák. A láperdőkben az éger és fűzavar, a gallyakkal együtt szintén részt vesz a tőzegképzésben. Magyarország mai határain belül napjainkban főleg nádtőzeg és sástőzeg képződik, mohatőzeg legfeljebb nyomokban, míg az Alpok és a Kárpátok egyes lápjaiban a mohatőzeg keletkezése ma is nagymértékben folyik. A nádnak erőteljes tarackjai vannak, amelyek a víz színén úszva tovaterjednek, vaskosak, nagyon hosszúra, 5—10 m-re is megnőnek, korlátlan növekedési képességük van. Kedvező körülmények között a nád tarackjai összeszövődnek, a felszínen élvemaradnak, évről évre légbeli hajtást hajta53